• Megosztás:


Áron, aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Hajóra szálltam. Els˜ élményem: kezembe nyomtak egy stósz pornólapot: fogd fiú, ez a tiéd."

Már ismerek néhány hasonló esetet, de azért akkor sem kis teljesítmény pénz nélkül jönni haza Amerikából -- neked hogyan sikerült? Fõleg, hogy halászhajón dolgoztál Alaszkában amirõl úgy hírlik, hogy nagyon jól fizetik.

– Úgy volt, hogy a haverok nagyon hamar elmentek, én pedig utolsónak maradtam. Miután megérkeztem New York-ba, a második nap a Work Experience-sek kitettek, hogy na fiúka, menj a szemed világába. Ott álltam hát két csomaggal meg egy nagy hátizsákkal New York közepén s gõzöm nem volt, hogy most mit is csináljak. Erõsen szar érzés volt... Portlandban élnek valami rokonaim, felhívtam õket s meg is indultam hozzájuk Oregonba. Ott neki is álltam munkát keresni, dehát nem kaptam semmit.

Volt Portlandben egy cég, melynek az volt a neve, hogy "labour ready". Minden reggel 7-re bementél hozzájuk, s betelefonáltak az emberek, hogy fel kell ásni a kertet, ki kell meszelni a szobát, satöbbi. A cég adott felszerelést, s kiküldtek dolgozni. Egyszer egy nap megáll a cég elõtt egy vagány piros autó, kiszáll egy kövérkés hölgy, egyenesen odajön hozzám, s kérdi, hogy akarok-e gyorsan pénzt keresni. Persze, hogyne. Beszállok az autóba, elindulunk s mondja a hölgy, hogy õ luxusvillákat takarít.

Tart gyorsan egy rövid szakmai beavatást -- elmondja, hogy sok ember azt hiszi, az ilyen-olyan mosószerektõl lesznek tiszták a dolgok. Ez azonban nem így van, õ rég van a szakmában és tudja, hogy a tárgyak attól lesznek tiszták, hogy sokat dörzsölik õket. Egybõl sejettem, hogy kemény munka lesz... Nekem a vécéket osztotta ki: adott egy mosogatószivacsot, kesztyût és mosogatószert, mindent végig kellett dörzsölni. A kesztyû egyszer csak kiszakadt -- mikor odamentem hozzá és kértem egy újat azt mondta, hogy õ már adott, ha kell kesztyû, hozzak magamnak. Vagy három napig dolgoztam neki -- reggel hattól déli egyig adott 35 dollárt, ami okés is volt.


Hogyan jött be a képbe Alaszka és a halászhajó?

– Megláttam egy újsághirdetést, hogy az FCA Fishing Company legénységet keres Alaszkába halászhajóra. Elmentem az irodába, ahol levetítettek nekem egy filmet -- boldog munkások makulátlan ruhában éppen csak hogy arrébb tesznek egy ládácskát, vigyorognak, minden ragyog a tisztaságtól -- még aznap aláírtam a céggel egy 60 napos szerzõdést és átrepültem az alaszkai Dutch Harborba. Amikor hajóra szálltam az elsõ élmény az volt, hogy kezembe nyomtak egy stósz pornólapot, hogy fogd fiú, ez a tiéd. A hajón a fõ beszédtémát a lapok képezték -- folyton csereberéltünk, csak aztán a hajóút végére már mindenki kívülrõl ismerte az összeset. Egyetlen nõ volt a hajón, a biológusnõ, akinek törvény szerint ott kell lennie, hogy ellenõrizze, milyen halat fognak ki. Cristie molett csaj volt, nem volt túl szexi, de ott a hajón rettenetesen szexinek tûnt mindenkinek.

Indulás elõtt mindenki kellett vegyen magának gumiruhát, csizmát, meleg ruhát. Az üzlet a hajón volt -- ezt úgy kell képzelni, hogy felnyitnak egy csapóajtót, lenn van egy gödör, s megkérdik, hogy na, mi kell.

Kurva kemény volt 60 nap a tengeren, nem ajánlom senkinek: napi hat órát alszik az ember, a többi munka -- és az a hat óra nem mindig esik estére... A szabályok egyszerûek: mindent megcsinálsz, amit mondanak, fõnökökkel pofázni, kötekedni, verekedni pedig nem szabad, mert azonnal kirúgnak -- ez azt jelenti, hogy dolgozol tovább, csak éppen nem fizetnek.

Egy kabin kétszemélyes és olyan, hogy belépsz és a kezeddel lazán megfoghatod mind a négy falat. Van benne egy emeletes ágy és egy szekrény, ha már van bent valaki, akkor már csak nagyon nehezen lehet bemenni. A hajón a leghasználtabb szó a fuck, shit, galley volt, ebben a sorrendben -- a galley nem káromkodás, hanem 'ebédlõ'. Az viszont jó volt, hogy a fuck és a shit mellett a fiúk azt is tudták mondani, hogy please -- pedig mind olyan mackós-tetkós nehézfiúk voltak. Én nagyon cingár gyereknek számítottam közöttük, viszont látták azt, hogy én nem tartozom közéjük, így mindenki a védencének tekintett.

Az egyik legszimpatikusabb srác tarkójára az volt tetoválva, hogy "Respect". Egyszer megkérdem, hogy mikor nem halászik, mivel foglalkozik? Mondja, hogy õ tax-collector, vagyis adóbehajtó. Rákérdek, hogy az mégis mit jelent -- ad egy példát: "mondjuk hogy egy ember tartozik valakinek 600 dollárral és nem akarja megadni. Én elmegyek a pofához és azt mondom neki: van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy már nem tartozol a másiknak hatszáz dollárral. A rossz hír az, hogy nekem tartozol kilencszázzal. Ha a pofa nem fizet, viszem az autót, hifit, mindent, ami van a lakásban. Ha nincsen semmi, kiverem a fogait."

A munka nagyrészt abból állt, hogy a halakat kibelezték, majd én a belekbõl ki kellett nyomjam a szart, s be kellett tegyem a beleket egy kosárba. Ha lassan dolgoztam, akkor túlóráztattak -- mikor a többiek elmentek aludni, még baszakodhattam pár órát, úgyhogy kevesebbet aludtam.

A legrosszabb talán az volt, hogy fel volt szerelve egy nagy kazó a falra, s a fõnök, egy hawaii-i srác folyton hawaii-i slágereket nyomatott -- úgy, hogy a srác ugyanazt a számot nyomatta maximum hangerõvel egész nap. Ha valaki lekapcsolta, rögtön odarohant, s kérdezte, hogy "who's fucking with my tape?" Mindenki meg volt õrülve tõle. Késõbb rájöttem a cselre: egyszer megszólítom a mellettem levõt, hogy adjon valami horgokat -- nem reagál. Szólok még egyszer -- semmi. Ordítok -- felémfordul, kiszedi a fülébõl a vattát, hogy na, mondjam!


Mennyit fizettek ezért?

– Negyven napért 2500 dollárt fizettek, kajára és szállásra nem kellett költeni, s már számoltam, hogy ha még elmegyek egy útra, akkor helyben is vagyok. A gáz csak az volt, hogy a következõ út nem ért volna véget, mire lejár a vízumom. Sajnos ezt a cégnél is észrevették, úgyhogy nem vittek magukkal másodszor -- kitettek a kikötõben, és kész. A szerzõdésben pedig sajnos volt egy apróbetûs rész, hogy a cég azoknak nem fizeti a repülõjegyét, akik nem dolgozták le a szerzõdésben elõírt 60 napot. Így levágták a fizetésembõl az 1250 dolláros repülõutat Portlandtól Oregonig.

Egy hónapig éltem a keleti parton a haverekkel, vettem magamnak egy mp3-as lejátszót, egy processzort meg egy alaplapot és el is ment a maradék pénz. Sõt, még a szüleim küldtek negyven dollárt, hogy Budapestrõl haza tudjak buszozni, de azt is ellopták tõlem, amikor Londonban átszálltam. Viszont én is loptam a repülõrõl egy fülhallgatót...


Megpróbálnád még egyszer?

Igen.

[16.05.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 211
Egy másik beszélgetést talán 11
Nem 27



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS