Házsé, a humor-krónikás "Tudod hogy van az, összejövünk, elhisszük Eminemnek, hogy a világ szar, no és akkor mi, iratkozzunk be egy bokornyíró tanfolyamra?" Valamikor egy csomót meséltél arról, hogy milyen volt réges-rég a Perspektíva meg a Mutáns, hiszen egykor elég meghatározó szereped volt mindkettõben. Értem, hát ha a kettõt összegezzük, a nem létezõ erdélyi magyar írott és olvasott humorról mint aktuálpolitikai témáról kellene most beszélgessünk a Mutánstól kezdve a Perspektíván keresztül a Humorfesztig plusz a Szomszédnénikig ebben az utolsóban mondjuk nekem nincs szerepem, vágjunk bele. Kezdjük az elején. Hogyan született a Mutáns? Akkoriban voltunk egy páran, konkrétan hárman, akik úgy éreztük, kéne egy erdélyi humorlap. Ez még akkor volt, amikor az ember nem gondolkodott piacgazdasági terminusokban, és meg sem fordult a fejünkben, hogy mindezt azért csináljuk, mert az erdélyi humor piaca… ööö… telítetlen, vagy mi. A legjobb dolgok hátsó gondolatok nélkül születnek. A Mutánsnál voltak hátsó gondolataink, az egész Marosán Tamástól indult. Az õ humorstílusára a csavaros, átlagember által nehezen emészthetõ, de szerintem kiváló szójátékokkal teletûzdelt parlamenti álhírek jellemzõek, kedves lámpalázzal olvassa õket egy 62 oldalas paksamétából. Én jóformán véletlenül találkoztam vele, aztán jóformán véletlenül találkoztunk Zágoni Balázzsal, és véletlenek sorozata folytán végül megszületett az a humorlap, ami 8 számot bírt és ez fontos – nem volt veszteséges. Ha most valamelyik kedves olvasó netán humorlapot szeretne indítani, akkor annak elmondom, mert most már öregebbek vagyunk és másképp gondolkodunk, hogy no, a humornak piaca van, és nyugodtan ajánlom, hogy mindenki, aki tud, indítson humorlapot, merthogy tényleg ANNYIRA hiánycikk. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamit is nyerni fog a dolgon. Mi -- hogy ne hazudjak: nullában jöttünk ki. Hogyan találtátok ki a lapszámot? Mindenki hazament, bezárkózott, vette a papírt, tollat, és alkotott? Ez teljesen személytõl függött. Marosán Tamásnak valószínûleg spontánul és könnyen ment a dolog. A vele való elsõ találkozáskor kiderült, hogy minden harmadik szava szójáték, de mivel mi nem voltunk hozzászokva, ezt csak egy-két hónap után vettük észre. Kurva tehetséges gyerek, ha ezt nézed — most már jogász lett szegénybõl. A szójáték egy eléggé elhanyagolt mûfaj és könnyen el lehet cseszni: társaságban nekem újabban az a reputációm, hogy rosszabbnál rosszabb szójátékokkal érkezem az asztalhoz. Visszatérve a tárgyra, hogy is jön egy poén, ha jön… Nálam az volt a probléma, hogy humorban roppantul igényes próbáltam lenni – és adott szinten túl minél igényesebb próbál az ember lenni, annál semmitmondóbb az eredmény. Megírtam egy dolgot, aztán másodszor, harmadszor, ötödször és ami maradt, az távolról sem volt az, ami a legelsõ impulzusból születhetett volna. Nem tartom magam egy igazán humoros embernek és ha valahogy meg is tudom magam jeleníteni, akkor az nálam írott humoron keresztül mûködik inkább. Képtelen vagyok akár társaságban, akár máshol vicceket mesélni, amikor az ember leül egy asztalhoz bedobni egy-két alkoholt. Zágoni Balázs volt hármunk közül az igazi értelmiségi -- itt gondolhatsz bármire -- Balázsnak nagyon erõs a társadalomkritikája. Mindig van mirõl humorizálni, ha az ember cinizmussal van felfegyverkezve és többé-kevésbé éleslátással. Tudod, hogy van az, összejövünk, elhisszük Eminemnek, hogy a világ szar, no és akkor mi, iratkozzunk be egy bokornyíró tanfolyamra? Inkább humorizáljunk. Az eredeti elképzelésben benne volt, hogy Tamás eladja az autóját, és abból pénzeljük az egészet, aztán az autó nem lett eladva, de nem is pénzeltük, és nem is sikerült felfuttatni az újságot. Az egész azért fuccsolt be, mert a terjesztést, a terjesztést bizony elbasztuk. Jól ment a lap, de hárman voltunk az egész szerkesztõségben meg esetenként egy-két grafikus, aki épp véletlenül odatévedt. Rengeteg lelkesedés volt bennünk és igen minimális professzionalizmus. Mert a csigavész gyorsabban terjedt, mint a Mutáns. Olyan volt, hogy elindultunk egy székelyföldi körútra, minden magyar városkába leosztottuk a Mutánsokat -- két-három hónap múlva utánuk mentünk, és összeszedtük õket. Addig, gondolom, nagyjából mindenki elolvasta, de pénzt szinte senki nem adott rá. És hogyan jött be a látómezõbe a Perspektíva? A Perspektívához úgy kerültem, hogy a Mutáns utolsó számait a KMDSZ irodájában tördeltük éjjeleken át, és egyszer véletlenül a Perspbe is írtam. A Perspektíva akkoriban attól volt szép és ugyanakkor attól volt csúnya is, hogy mindent megengedett magának. Elvarázsolt engem az elsõ pillanattól kezdve. Máig is szeretem azt hinni, hogy az akkori Perspektívában megvolt az a hangulat, ami a Magyar Narancsot egykor jellemezte: az az alternatív humor, ami jelenleg is hiányzik az erdélyi palettából. A Perpektíva, noha színvonala az elmúlt években folyton… hm… fluktuált, tartani próbálta ezt az egészséges cinizmust. Ha ettõl eltekintünk, szerintem nincs most erdélyi magyar humor, annak ellenére, hogy a Humorfeszten Bálint Ferenccel kiderítettük, vannak azért mozgolódások Erdélyben, poénos emberek, lelkes csapatok. De ennyi nem elég. Az, hogy az emberek összeülnek a kocsmában és vicceket mesélnek, az még nem feltétlenül azt jelenti, hogy van egy élõ erdélyi humor. Hiszen mi konfliktusban élünk, ami humorforrás… Miért nincs egy Erdély-szinten mûködõ humorlap magyarul, például? Mitõl erdélyi és magyar egy poén? Talán az, amikor nemcsak a nyilvánvaló humor van jelen, hanem a humor megjelenítése mögött is szerencsétlen és röhejes dolgok történnek — a belsõ- és a háttérhumor összefolyik. Jó, mondok egy példát. Folyik a Humorfeszt, a színpadon váltják egymást a fellépõk, én pedig ott állok leghátul, és szorongva lesem, amint a villanyhálózat túlterhelése miatt mindhárom hálózati bigyó füstöl a falban. De úgy, hogy az elsõ sorokban már azt hiszik, füstgépünk van. Egy képeslappal legyezem a falat, ha kiég, úszik a fesztivál. Namármost, abban a pillanatban, amikor errõl a szánalomra méltó helyzetrõl a közönségnek üzenni lehet, megszületett az erdélyi magyar poén. Egy másik példa: Béfé barátomékkal történt, felléptek Szomszédnéni Produkciós Irodaként egy népesebb közönség elõtt Tordán, és amikor befejezték, a közönség angró átvette a helyüket a színpadon, mert õk voltak az est másik meghívottai, holmi néptáncegyüttes. Kölcsönösen megnézték egymást, jó hangulat volt. Béféék csudára nem értették az elején, miért van a teljes közönségük népviseletbe öltözve -- a néptáncegyüttes járt rosszabbul, nekik csak három nézõjük maradt: a Szomszédnéniék. Hát ez. És mitõl jó egy poén?... Ha a közönség reagál. Ha megdobálnak záptojással, az is poén? A záptojással való dobálás szenzációs poén tud lenni (vigyor). Vegyük például ismét a Szomszédnéniket, a poénjaik általában jók, de azt is észrevenni, hogy az emberek a megjelenést díjazzák. A leggyengébb poént is a közhangulat tartja fenn. Ha valamelyikük alsónadrágban átrohan a színpadon, a közönség eszeveszetten röhög. Namármost, ezt nem lehet bárhol eladni, például televízióban, de kis közönségben, ahol van egy ilyen hangulat, ott elmegy. A nagy tanulság, hogy a humor egy komoly dolog, tudománya van és pszihéje. Lehet, hogy van egy szenzációs poénod, de ha nem megfelelõ helyzetben sütöd el, csak teljesen minimális hatása van és fordítva, a legenyhébb poén is elsül a megfelelõ helyzetben. Mi volt a humorral kapcsolatos legkellemetlenebb élményed? Nem is tudom… A humorban az a legkellemetlenebb, amikor az ember mond valamit, amirõl azt gondolja, hogy humoros és hát nem az. Rossz érzés, amikor az ember kiáll a színpadra egy fesztiválkor és nagyjából végig improvizálnia kell, mint például nekem a Humorfeszten. Közben fogalma sincs arról, hogy az, amit mondott, humoros volt-e. Improvizálva nagyon kevesen tudnak igazán humort produkálni. A dolgon érdemes elgondolkodni. Mondják, a humor a legagresszívebb viselkedések közé tartozik – te vársz valamit, nem az történik, amit vársz, hanem valami olyasmi, ami nem érint negatívan, és akkor azt te megkönnyebbülve reagálod le, ami úgy nyilvánul meg, hogy felszabadult izommozgást produkálsz: nevetsz. Hát nem fura, hogy a humor, amire mindenki azt mondja, hogy a legnyugtatóbb dolog a világon, a legagresszívebb dolgok egyike? No, ez is kellemetlen. Te akkor agresszív vagy? Igen, jóságos és békés ábrázatom mögött egy agresszív lélek rejtõzik. (itt egy kivehetetlen mondat következik). De most cityzen vagyok, és beszélni kell. [31.03.2003]
|
|