Horobeţ Emil, aki művészetnek tartja a mateket A matek művészet, de módszerességgel és példákkal mindenki megtanulhatja. Bár már bukott is belőle, mégis kiadják a tudományos munkáját. Mitől olyan fontosak a kutatásod eredményei, hogy külföldön adják ki? A Lambert Academic Publishing kiadó jelentkezett, hogy kiadná a munkámat. Ők arra szakosodtak, hogy mesteri, illetve doktori téziseket adnak ki. Nekem a kéziratot kell leadni a témámnak megfelelően, és ők állják az anyagi részét. A címe Ferde csoport algebrák reprezentáció elmélete lesz, és eddig már gyűlt össze annyi példa, hogy egész az alapoktól sikerült felvezetni. Ebben a témában még nincsen egy ilyen összefoglaló jellegű mű, mert elég új, és azért hasznos is lenne. Mióta foglalkozol matekkel, hogy sikerült idáig eljutnod? Matekkel igazából ötödikes korom óta foglalkozom. Akkor kezdődött az egész, amikor az első matekversenyemre hívott a matektanár. Az iskolában voltunk az olimpiászok időszakában, és kellett küldjön diákokat a helyi szakaszra. Így választott ki engem és még pár diákot az osztályból. Megpróbáltam és jól ment, ettől beindult az egész: matekkörök, versenyek, felkészítők. Mit jelent az, hogy beindult? Teljesen más életforma ez egy átlagos diákéhoz képest, teljesen más volt a programom, azért mi intenzíven matekoztunk. Nagyjából ötödiktől szinte a líceum végéig heti két alkalommal két órás matekkörre jártam. A versenyek időszaka, amely januártól májusig tartott a második félévben, az főleg középiskolában készülésből állt. Ez azt jelenti, hogy bizonyos versenyek előtt három napot, de olyan is volt, hogy két hetet is “kivehettünk”. Olyankor bementünk az iskolába, találkoztunk az irányító tanárral, aki ellenőrizte a jelenlétet, majd egész nap matekfeladatokat oldottunk. Mit jelentett számodra a matekozni kifejezés? Egy átlagos embernek talán néhány feladat megoldását, de neked ez mennyivel volt több? A középiskolában ez azt jelentette, hogy példatárakból oldottunk feladatokat a versenytematikának megfelelően. Általában mindig egy kicsit előre készültünk. Nem ártott, ha a jövő évi anyagot ismerted előre. Ezen kívül a tanár a tantervben nem szereplő módszereket, technikákat és fogalmakat is megmutatott és elmagyarázott. Ennyi készüléssel hogyan alakultak a versenyeid? Folyamatos fejlődés volt tapasztalható. Az elején inkább csak bukdácsoltam. Bár továbbjutottam a nagyobb versenyekre, de az erdélyi vagy országos szintű nagy versenyeken általános iskolában nem volt igazán eredmény. Középiskolában, és akkor is főleg 12. osztályban jöttek az igazi eredmények. Milyen versenyeken vettél részt? Három kategóriába osztom a versenyeket. Egyrészt vannak a helyi, a megyei és az országos szintű olimpiászok. Akkor van a Magyar Nemzetközi Matekverseny vonala, a valamikori Székely Mikó Matematikaverseny. Itt egy helyi szakasz után lehetett a nemzetközire kijutni. A harmadik kategória az emlékversenyek, és más erdélyi vagy országos versenyek. A célom az volt, hogy díjazzanak a Nemzetközi Magyar Matematikaversenyen, mert akkor az egyetemre tízessel jutottál be. Sikerült neked? Te is így jutottál be az egyetemre? Igen. Nem volt felvételim, az egyetem megadta a tízest az elért eredményeimért. Igazából végzősen arra sokkal többet készültem, mint az érettségire, mert tudtam, ha az megvan, nyert ügyem van. Bár az érettségim meg kellett legyen, de számomra az nem volt prioritás. Körülbelül hány versenyen vettél részt eddig összesen? Hetediktől tizenkettedikig, tehát hat éven keresztül évente volt legalább tíz állandó versenyem. Előtte és után az egyetemen kevesebb. Igazából az egyetemen már nem versenyeztem. Miért nem mentél az egyetemen versenyezni? Amikor felkerültem egyetemre, találkoztam Márkus Andrással, a vezető tanárommal, s onnantól kedve már jobban tetszett, hogy olvassak, és mély fogalmakkal foglalkozzak. Mi a témád jelenleg? Mivel foglalkozol most, és hogyan alakult ez ki? Miért pont ez? Először a líceumban volt az, hogy különvették az óráinkat, tehát külön volt algebra és analízis. Igazából egyikkel sem volt bajom, de 12. osztályban, amikor először tanultunk absztrakt algebra jellegű dolgokat, azok nagyon megtetszettek. Első éven pedig ezt szerettem volna folytatni. Először még inkább a számelmélet érdekelt, kevésbé az absztrakt része. Később pedig inkább a létező problémák foglalkoztattak. Naiv elsőévesként egy ezer éves kérdést is kitűztem magamnak, amit persze nem sikerült megoldani. Másodévben Erasmus ösztöndíjjal kimentem a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre tanulni, és ott tetszett meg nagyon a gráfelmélet. Lovász László előadásait hallgattam, és azon vetettek fel olyan témákat és kérdéseket, amelyeket megvizsgáltunk, és tetszettek. A félév után, amikor hazajöttem, eldöntöttem, hogy algebrailag szeretnék gráfstruktúrákkal foglalkozni. És ezen a területen dolgozom jelenleg is. Mint algebra, egyrészt a struktúra egészét vizsgálom. Az absztrakt algebrán belül, ahol teljesen absztrakt tereket és halmazokat igyekszünk megfejteni, a reprezentációelmélet érdekel. A struktúra vagy a halmaz elemeit próbáljuk minél egyszerűbben felfogni és elemezni. Ezen belül olyan jellegű struktúráknak a vizsgálata érdekel, amelynek az alapja egy gráf. Ez lehet bármilyen háló, akár szociális, akár kémiai vagy akár absztrakt, de mindenképp ez kell legyen a struktúra alapja. A reprezentációelmélet eszközeit felhasználva igyekszem az elemeket leegyszerűsíteni és ezáltal jobban megérteni a struktúrát. Szükséges a nagy álom, vagy inkább apró célok kitűzésével fejlődsz? Első éven volt egy nagy célom, olyan naiv hozzáállással. Ez segített elindulni, volt egy konvergencia, de jelenleg nem feltétlen hiszek ebben. Most már inkább a matematikáért csinálom. Ezért olvasok és dolgozok. Ha kijön valami érdekes és hasznos, akkor az jó. Számomra a hajtóanyag a matematika szépsége és a kíváncsiság. Szerinted mások miért nem látják, hogy szép a matematika? Ezen sokat gondolkodtam, de nem tudok rá válaszolni. A matek a fekete bárány, amellyel mindig baj van. Szerintem egyrészt azért, mert csak nehezen látható. Ha elméleti matematikáról beszélünk, akkor a fejünkben lévő struktúrák és fogalmak szintjén értekezünk. Sokszor megizzasztja az embert, ha beszélni kell róla és plasztikussá kell tenni, mert tényleg sokszor csak a fejedben van meg az egész, mert nem tudsz rámutatni, hogy ez most a matematika. Gondolom, ez az oka. Te hogy ajánlanád másoknak? Hogyan lehet szerinted megtanulni a mateket? Megtanulni és megszeretni más. Tanulás esetében én hiszek a módszerességben, és a példák mindig jól jönnek. Főleg líceumban, ha megmutatják, hogy hol veszed hasznát annak, amit tanulsz, az jó ösztönzés lehet. A szépség tekintetében mindig túl kell esni egy kezdeti nehézségen, és csak azután látod önmagában azt. Mire vagy a legbüszkébb az eddigi eredményeid közül? Sikerült már publikálnom a Mathematica Cluj című helyi szaklapban, illetve RODOSZ konferencia kötetekben jelent már meg tanulmányom. Ami mégis eddig a legjobban esett, hogy az idei Országos Tudományos Diákköri Konferencián az előadások előtti napon odajött hozzám két idegen diák, másodévesek lehettek a Szegedi Tudományegyetemen, és rákérdeztek a személyazonosságomra, majd megkérdezték: meghallgathatjuk a bemutatódat? Élmény volt látni, hogy érdeklődnek a munkám iránt. Mivel foglalkozol most? Még dolgozom három napig egy cégnél, mint matematikus, majd készülök a Közép-európai Egyetemre (CEU). Ott alkalmazott matematika magiszterin fogok tanulni. Örülök, mert ott meglesznek a nyugodt körülmények a matematikához, és több időm is lesz rá. Itthon dolgozni kellett, és nem mindig jutott rá elegendő idő, kint viszont csak a matekkel kell foglalkoznom. Emellett persze a matematikus társaság számít, mert akár a cigi mellett is beszélsz róla, gondolkozol és él az agyad közben. Kell a környezetváltozás, az új ingerek? Az új szemszög bármilyen témában mindig jó. A CEU-n válogatott emberek lesznek, akiktől lehet tanulni. A Rényi Intézet kutatóit kérik fel előadónak. Ezek neves kutatók, és magas szintűek az elvárásaik is. Most iratkoztam fel a szak Facebook listájára, és van minden nemzetiségű köztünk: arab, török, amerikai. Tehát a világ minden részéről keresett egyetemről van szó. Manapság mennyit dolgozol? Átlagban napi egy óra, de nem tartom be a ne teljen el egy nap se tollvonás nélkül szabályt. Amikor jön az ihlet, akár egész nap is dolgozom, de átlagban csak egy óra jön ki. Én úgy kezelem a matekot, mint a művészetet: ha van ihlet, akkor kell csinálni akár reggeltől estig is, na nincs, akkor lehet alábbhagyni. Igazából jó receptet nem hallottam még. Volt már négyesed matekból? Persze, buktam is már meg. Másodéven egyetemen egyszerűen nem volt elég, amit komplex analízisből tudtam. Azt hittem, hogy eléggé felkészültem, átcsúszok annyival, amennyit tudok, de nem sikerült. Mennyire tartod magad szerencsésnek? Mindenki azt mondja, hogy az vagyok, lépten-nyomon azt hallom, és néha el is hiszem. Mindenhez kell szerencse, de az ember mindig kész is kell legyen, hogyha jön egy pályázati lehetőség, meg tudja azt szerezni. Nem elég csak a szerencse, a tarsolyban is lennie kell valaminek. Olyan, mint a viccben, amikor az ember mindig csak imádkozik az Istenhez a lottónyereményét, de soha nem vesz szelvényt. Kell a szerencse, de kell a lottószelvény is. kérdezett: Gál László [2.9.2011]
|
|