• Megosztás:


Szokolay Sándor, zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Végigsétáltam három elnyomáson. Tenyerén hordoz az Isten, hogy megértem a nyolcvanadik évet, sikerült mindig kimásznom a gödörből" - mondja a magyarországi zeneszerző, aki nemrég vette át az Artisjus komolyzenei díját Tél végi tavaszváró című oratórikus látomásaiért.

Fiatalkorában misszionáriusnak készült – hogyan, kinek a tanácsára lett végül zeneszerző?

– Tulajdonképpen papnak készültem: teológiát is akartam végezni. Költő szerettem volna lenni, írtam fából faragott fűzfapoéta-verseket, orvos is akartam lenni, de leginkább pap – a misszionáriusság azért vonzott, mert világot is akartam látni. Evangélikus-lutheránus vagyok, gyakorlom a vallásomat, az egész életemet kételkedés nélküli istenhitben éltem le.

Vagy huszonkét betegségem volt már – három szívinfarktus, szívműtétek, agyembóliák. Végigsétáltam három elnyomáson. Tenyerén hordoz az Isten, hogy megértem a nyolcvanadik évet, sikerült mindig kimásznom a gödörből. Életimádó, sokat viccelő ember vagyok, talán ennek köszönhetem, hogy nem törték meg az erőm.

Édesapám a Békés-tarhosi Énekiskolába íratott be, ami az első bentlakásos Kodály-iskola volt Magyarországon. A legmagasabb pontszámmal vettek föl – nyáron volt a felvételi, az ablak alatt hallgatta. Soha nem felejtem el azt az örömet, és hogy édesapám azt tanácsolta: becsüljem meg magam. Próbálom, de nem olyan könnyű.

A zeneiskolában pár hét alatt kitanultam a zongorakottákat, könyvtárunk pedig nem volt. Azt mondta az első zongoratanárom, Sipos Éva (alig volt idősebb nálunk, a fél iskola fiútagjai szerelmesek voltak bele), hogy írjak új gyakorlatokat, etűdöket, amíg meg nem érkezik a zongoraiskola. Nem azt csináltam, hanem elkezdtem gyerekdarabokat komponálni: fogócska, Hüvelyk Matyi, körülbelül 150-200 darabot írtam.


Ez megváltoztatta az egész életemet, úgy éreztem: Istentől kaptam, hogy rám szakadt a komponálhatnék, és azóta szüntelenül komponálok. Szerintem az a legjobb pályaválasztás, amitől boldog az ember, és én soha nem kínlódtam. Ha nem ment a komponálás, már a kezdet kezdetén is lefeküdtem és aludtam egyet, olyankor mintha angyalok javították volna ki.

A pályám mellett a másik boldogságom az, hogy magyar vagyok: a magyar nyelv lényegileg nem hasonlítható Európa egyetlen nyelvéhez sem, és a zenei anyanyelv nagyon nagy ajándék az ember életében. A hitben élésről azt mondanám, nem vagyok álszent típus, szeretek templomba menni, de a legkönnyebb úgy, hogyha a templomban egyedül az Istent találom ott, mást nem.

Ökumenikusan gondolkodom, nagyon szégyellem, hogy az Európai Unió alkotmányában a kereszténységet nem vállalták, mert a kereszténységnek köszönhető az, hogy Európa itt tart. Kodály Zoltán tanár úr – aki életem legnagyobb személyes példaképe, nem a zeneisége, hanem az emberi jelleme, hite, magyarsága miatt – azt írta nyolcvan éve, hogy Európa nem arra kíváncsi, hogyan utánozzuk őket, hanem hogy mit adunk magunkból.


Kodály Zoltán szigorú tanár volt, tanultam nála népzenét, és nagyon sokszor mentette meg az életemet. 1956 után írtam A tűz márciusa oratóriumot, a sárospataki alkotóházban: megjelent három bőrkabátos azzal, hogy népellenes művet írok. Becsengettem a tanár úrhoz, kérdeztem, hogy mit csináljak.

Azt kérdezte, miért rebelliskedik maga, fiatalember? Nem fogja tudni végigcsinálni a pályáját. Azt kérdezte, honnan vette ezt? Mondtam, a Psalmus Hungaricusban is az áll, ne bántsd a magyart. Igen, felelte, de én öregember vagyok, és megengedhetem magamnak – de higgye el, hogy indexre kerülhet a műve. Így is lett. A tűz márciusát ötven évig nem lehetett játszani, most Kocsis Zoltán kihalászta valahonnan.

Ez a puha diktatúra nem volt valami puha, ezt nem kell magyaráznom. A politika amúgy sem érdekel, a kultúrát látom a legfontosabbnak. A politika nem hoz létre semmit. A jobboldalnak és a baloldalnak egyre kellene vigyáznia: hogy az értékeket, amelyek nem pénzzel mérhetők, menteni, őrizni, ápolni kell.

Az útravaló, amivel elindítottak, nem a violin- és basszuskulcsok, nem a népzene, hanem az az emberi tartás, ami nélkül nem lennék itt. Kodály tanár úr azt mondta Bartókról halála napján: Bartók attól volt nagy, hogy túlmutatott önmagán. Ez a túlmutatás önmagunkon számomra örök tanács volt. A legutálatosabb szó számomra az önmegvalósítás, nem önmegvalósítás kell, hanem szolgálni kell.

Ugyancsak Kodály tanár úr mondta, hogy a jó zeneoktatás a kezet teszi utoljára a helyére, és bár fontos a fej, a lélekről se feledkezzünk meg. Úgy érzem, ma is ez a legnagyobb baj a világban: még mindig a szereteten mosolyognak. Észre kellene venni, hogy senkit nem felejtenek itt – nem valami szigorú Istenre kell gondolnia, magunknak adunk számot.

Meggyőződésem, hogy a művészeteknek nem elsődleges célja a szórakoztatás, hanem az, hogy értelmet adjanak az életnek, vigasztalást. Jobb emberek, akik a zenét szeretik.


– Milyen irányba haladt a komolyzene a több mint fél évszázad alatt, amit ön zeneszerzői, oktatói pályán töltött?

Stravinskyt kérdezték New Yorkban, hogy mi a véleménye a modern zenéről, azt mondta: utálom. Mondták neki, de ön a modern zene atyja. Azt felelte, én nem modern zenét írok, hanem jó zenét. Én is ezt szeretném (nevet).

Az avantgárdnak, a kísérletezésnek nem vagyok ellensége. De annyira rövid az élet, hogy fölösleges dolgokra nem szánom – ha nem érzem, hogy avantgárd, ütemvonal nélküli, minimál zenét kell írni, akkor nem írok. Ha egy Babits- vagy Ady-verset elolvasok, tudom, hogy meg lehetne zenésíteni – de csak akkor szabad nekifogni, ha érzem, hogy muszáj.


– Számtalan műfajban alkotott – melyik a kedvence?

– Az opera, a legjobb operámnak a Hamletet tartom: a lázadó Hamletet, a leleplező Hamletet írtam meg. Írtam oratóriumokat, harminc kantátát írtam, szimfóniákat – szeretnék egy Isten-szimfóniát írni. Öreg koromra úgy érzem, nem a szájbarágós szöveg a fontos, hanem hogy anélkül is érezhető legyen a mondanivaló.


– Hogyan látja a fiatalok és a zene viszonyát?

– A fiatalokat úgy látom, hogy mind ki akarja az eget meszelni, én is azt próbáltam – nem nagyon lehet, de ki kell próbálni. Nem szerettem tanítani, mégis harminc évig tanítottam a Zeneakadémián – a növendékektől nagyon sokat lehetett tanulni.

kérdezett: Fülöp Noémi

[23.4.2011]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 13
Egy masik beszelgetést talán 0
Nem 1



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr






24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS