• Megosztás:


Bordáska, aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Ha sok zöldséget eszel, úgy érzed magad, mint egy zöldség, ha sok húst, akkor sokkal zsírosabbnak. Fittebben élem le azt, ami van – nem az a lényeg, hogy többet élsz; meghalni bárki meg tud.

Úgy kezdődött, hogy olívaolajt vásároltam, és ajánlottak egyet az üzletben, azt megvettem, aztán otthon megnéztem interneten, és éppen az volt, amelyet vegyszerrel oldottak ki. Elkezdtem keresgélni, csomót olvastam a cukorról, lisztről, meg a rizsről: ez a három legfelkapottabb téma, meg az olaj és a margarin, illetve a szójáról vannak különböző cikkek, amik eléggé nagy hatással voltak rám.

Bordás Szabolcs
Elhatároztam, hogy teljesen leszokom a cukorról, az elején ment is, de azért most már egy hónapban egyszer eszem cukrot. Mindenről leszoktam, ami ipari édesítőszer. Cukor persze a gyümölcsben is van, de ami ipari eredetű, mittudomén, mustárt vagy ketchupot sem eszem. Ha eszek édességet, akkor egy hónapban egyszer egy tábla csokoládét: ez érdekes hatással van a szervezetemre, a szexuális éhségem például nagyon megnő, meg több lesz az energiám.

Jártam egy néninél, interneten találtam rá, ő Tótfalusi Veres Éva, aki elég híres a kutatók körében. Beszélgetni jártam hozzá az egészséges táplálkozásról, kérdeztem a cukorról is – ő is olyan ember, hogy mindent kipróbált. Mondta, hogy egy időben teljesen leszokott a kristálycukorról, és egy idő után elkezdett ájuldozni. Elment az orvoshoz, aki megállapította, hogy nagyon alacsony a vércukorszintje. Így ő azt mondja, hogy


semmit sem szabad teljesen kizárni az életből.

Azt tudom, hogy például száz évvel ezelőtt átlagosan egy ember évente két kiló cukrot fogyasztott, most pedig ötven kilónál tartunk. Azt is tudom, hogy a cukorbetegség akkor jelent meg, amikor a 16. vagy 17. században megjelent a kristálycukor Nagy-Britanniában.

Az ipari cukrokkal az van, hogy nem kötött cukrok, hanem szabad cukrok, hamarább felszívódnak a szervezetben, ami megnöveli a vércukorszintet – ezt a szervezetnek ki kell egyensúlyoznia, és inzulint kell termelnie. Ám egy idő után a szervezet kifárad, és nem tud több inzulint termelni, itt alakul ki a cukorbetegség. Biztos nem jó túlzásba vinni a cukrot, ebben száz százalékos vagyok, nálam okosabbak azt mondják, hogy elhagyni sem jó teljesen.

Nemrég láttam egy filmet, a Frei dosszié egyik adásában, Bhutánban járt, ami egy különleges ország,


szerintem a világ legérdekesebb országa.

A lényeg, hogy ők nem esznek cukrot, nem esznek semmi ipari eredetűt. Nem esznek mézet sem, merthogy a méhek a kaptárban hamarabb elpusztulnak, mintha szabadon a méhkasban volnának. Annyira szeretik a természetet, a Földet, a világot, hogy nem bántják az állatokat, a környezetet és mégis élnek, normális, emberi életet, és semmi bajuk nincsen.


A kenyeret nem iktatom ki – erre két megoldás van: vannak kenyérsütő gépek, és nagyon jó receptek, azt teszel bele, amit akarsz. A másik pedig, hogy vannak most már olyan kenyerek, amiben nincsen állományjavító anyag. Nagy a dilemma, hogy az ember a fehér kenyeret egye, vagy a teljes kiőrlésű gabonából készült kenyeret.

Olvastam patkánykísérletekről – a patkányokat azért könnyű vizsgálni, mert nagyon gyorsan szaporodnak, és igazából


az étkezés leginkább a szaporodásra van hatással.

Egy átlagos európai állampolgárnak feleannyi a spermája, mint amennyi ötven évvel ezelőtt volt. A patkányoknál óriási különbségek voltak azok között, amelyeket fehér lisztből készült kenyérrel etettek, meg azok között, amelyeket teljes kiőrlésűből készült kenyérrel etettek. Az utódok számánál többszörös eltérés volt – ha a fehér lisztes patkánynál három utódja volt egy családnak, akkor a másiknál tíz.

A húsról még régebben leszoktam, mint a cukorról vagy a napraforgóolajról, utóbbiból a nyersen préseltet használom. Sokan nem szeretik, mert szaga van, mások keserűnek érzik, én kifejezetten szeretem. A felvágottakról teljesen leszoktam. Van egy szomszédom, aki vágóhídon dolgozott, mióta ott dolgozott, ő sem eszik felvágottat.

Aztán vannak a nyers húsok, ott elgondolkodtató, hogy az állatot mivel nevelik. Én azt szeretem, amikor a szüleimtől otthonról kapok rendes húst, de ennek ellenére szoktam húst vásárolni – nagyon szeretem a halat, a májat, a csirkeaprólékot.


A hal megint érdekes dolog: Omega 3, rákmegelőző hatású zsírsav van benne, amiből keveset fogyasztunk. De az a baj a hallal, hogy sokkal érzékenyebb a környezeti szennyeződésekre, például a tengervízből inkább felszívódik a szervezetébe. Ezért


a nagy dilemma, hogy halat enni vagy nem enni.


A kedvenc bioboltom Kolozsváron a Central áruházzal szemben van, az egy olcsó üzlet. A biotermékek amúgy kétszer-ötször drágábbak, mint más. Itt árulnak olyan dolgokat is, amik ugyan egészségesek, de nem biogazdálkodásból származnak, nem felelnek meg a minisztériumi előírásnak.

Kaphatsz lenmagot, azt beleteheted a kenyérbe, ha te sütöd meg magadnak, vagy korpát is kaphatsz, vagy teljes kiőrlésű gabonát. Főleg az alapélelmiszereket, zöldborsót, makarónit, barna rizset, préselt olajat szoktam onnan megvenni.

Biozöldséget és gyümölcsöt nem lehet kapni, az egyetlen esélyed, hogy kimész a piacra és a falusiakat megpróbálod kiszúrni. Én is falusi vagyok, tudom, hogyan állítják elő a zöldségeket, szívesen megveszem. A bevásárlóközpontban teljesen vegyszeres zöldséget kapsz. Beszélgettem olyanokkal, akik ilyen paradicsomtelepen dolgoztak, és a paradicsomot igazából nem a földben termesztik.


Melegházak vannak, és szivacsok, amikbe tápszeres vizet töltenek, abba ültetik a paradicsomot, és nem is hagyják teljesen megérni. Az a nő azóta nem eszik olyan paradicsomot, hogy ott dolgozott. A piacon lehet például házikolbászt kapni, meg húst lehet felhozatni faluról, vagy a házi vajat is úgy szerzem meg – hogyha megrendeled, akkor elkészítik és felhozzák, csak kicsit utána kell járni. Minél kevesebb ízesítőt eszem, annál


jobban érzem a tiszta ételek ízét.


Az a kultúra, amit magunkkal hoztunk, arról szól, hogy mindig ugyanazt főzzük. A barátnőmmel tavaly elkezdtünk a mindmegette.hu-n recepteket keresni, és rájöttünk, hogy egy rakás alapanyagból olyan kajákat lehet készíteni, amiket azért nem készítettünk eddig, mert nem láttuk, hogy lehet.

Például makarónis padlizsánt csináltunk egyszer sajttal; hihetetlen. Otthon anyám a padlizsánnal két dolgot tud csinálni, egy – majonézesen, kettő – kisüti. Vagy a húsokat különbözőképpen lehet elkészíteni, nem szoktam sütni, hanem párolni vagy főzni inkább. És sült krumplit sem eszem – érdekes módon nem is hiányzik most már.

Ha valaki negyven évig klóros vizet iszik, akkor 75 százalékkal több az esélye, hogy daganatos betegséget kapjon. Ezért elkezdtem sima vizet venni. Ugyancsak Veres Éva mondta, hogy az egészséges életmód egyik alapszabálya a kristályvíz, a szervezet még a teát is ételként értelmezi. Igazából csak a vizet értelmezi vízként, ebből sokat kell bevinni a szervezetbe. Alulisszuk magunkat, de


túlsózzuk, túlzsírozzuk és túlcukrozzuk magunkat.

Nem csak az a lényeg, hogy mit eszel, hanem az is, hogy mikor eszel és hogy eszel. A mikorral komoly problémáim vannak, nem tudok még rendszeresen enni. A hoggyal is gond van, ezt ugyancsak gyermekkorból hoztam magammal: a játék, hogy na, ki lesz az angyal, ezzel a gyerekeket túlzabáltatják. Most próbálok erről leszokni.

Kevesebbet eszem, mint régebben, mert az étel eteti magát – minél többet eszel, annál hajlamosabb vagy sokat enni. Az ipari eredetű kaják olyanok, hogy folyamatosan éhes leszel tőlük, ez a zöldségnél, gyümölcsnél vagy ilyen egyszerű ételeknél nem annyira jellemző. Mintha függőséget okozna – van csokoládéfüggőség is.


Mindamellett, hogy az életformámban nincs rendszeresség, jelentős változásokat vettem észre. Megnőtt a szellemi frissességem, eltűnt a tavaszi depresszióm. Sokkal jobb a munkabírásom, és azt jobb kedvvel végzem. Amióta nem eszem ipari eredetű vacakokat, bármilyen zöldséget élvezettel fogyasztok magára, mert erősebben érzem az ízét. Ízesebb lett az egész világ.

Borzasztó szerencsés vagyok, el tudom hinni, hogy arra vágyom, amit akarok. Ha nem akarok cukrot enni, annyira elhiszem, hogy nem is kívánom, nem esik jól, nem kell hadakozzak, számomra ez egy játék.

Igazából a felelősségérzet az oka. Amilyen vagyok, vagy a génjeim, ahogy élek, a tudatosság, az az erő, ami bennem van, ez hatással lesz a gyerekeim életére. Felelős vagyok azokért, akik majd a családom lesznek.


Az nem mentség az embernek, hogy most hülye vagyok

és ez van. Nem lehet kifogásokkal élni önmagad előtt sem. Például a fizikai állapot a szellemi teljesítőképességed is befolyásolja és fordítva. Ez az a felelősség, hogy a szellemi teljesítőképességemmel tudok több tudást nyerni, amit aztán továbbadok a gyerekeimnek. Nem csak az én életem.

Ha könnyű ételeket eszel, könnyű lesz a mozgásod, a gondolkodásod. Ha sok zöldséget eszel, úgy érzed magad, mint egy zöldség, ha sok húst, akkor sokkal zsírosabbnak. Fittebben élem le azt, ami van, nem az a lényeg, hogy többet élsz; meghalni bárki meg tud. Én a példamutatásban hiszek, hogy ha a saját életemet a legjobban csinálom, és ezt valaki látja, úgy sajátítja el belőle a legtöbbet.

Borzasztó nagy a tudáséhségem, szeretek kipróbálni mindenféle dolgot, amik egy idő után elhalnak, mert ami nem annyira fontos, unottabbá válik, az kiesik. Úgy érzem magam most,


mint aki elraktározza a tudást.

Beiratkoztam egy keramikusképzésre, decemberben beiratkoztam egy trénerképzőre, tavasszal egy asztaloshoz jártam, biliárdasztalokat készítettünk, azelőtt lovagolni jártam, most focizni járok. Meg beszéltem Veres Évával, és kertészkedni fogunk, eljárok hozzá, a biokertben besegítek és közben mesél majd.

Nem nézek tévét, nem hallgatok rádiót, nem olvasok újságot. Az információ mégis megtalál. Nem hiszem, hogy nekem tudnom kell azokat a dolgokat, amiket a tévében bemutatnak. Transindexet se szoktam olvasni, hírportálokat se olvasok. Honnan szedem össze az információkat? Tudja a bokám. Ami igazán fontos, arról annyit beszélnek az emberek, hogy akaratlanul is meghallod.

A nagy hátránya, hogy nem igazán lehet miről beszélgetni más emberekkel. Hogyha másoknak is nincsen különleges érdeklődési körük, csak az általános dolgokról tudnak beszélgetni, például hogy mi megy a moziban, vagy éppen ki vezeti a toplistát, vagy milyen sportesemények vannak, vagy a politikában, gazdaságban mi történik.

Tudok beszélni a pályázatokról, az evésről, a szabadidős tevékenységekről, kirándulásról, meg a lelki dolgokról – imádom a pszichológiát. De ha általános témák kerülnek elő, és a társaság fogékony rá, kiesek a beszélgetésből. Kiesek a társasági életből, nem tudom, milyen a világ. Régen tudom magamról, hogy nem tudom, milyen a világ.


az interjút Fülöp Noémi készítette

[20.2.2008]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 226
Egy masik beszelgetést talán 6
Nem 67



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS