Kiváló ember volt a nagyapja – mondta, és tovább szorongatta az ernyőt. Ránézésre úgy gondoltam, javítható, kértem, adja ide, hogy közelebbről is megnézhessem. De nem akarta kiadni a kezéből.
Sportfelszerelések, esernyők javítása – hirdeti a kolozsvári Deák Ferenc utca fölé erősített cégér. Valahol hátul, az udvarban azonban egyebet találunk: pácolt léc kertkapu választja el a belvárosra jellemző ódon kapualjat és a belső udvart a kerttől, ahol egy kispadon egyetemistának kinéző fiatalember egy könyvet olvas.
A kertkapura függesztett, igényesen kivágott és lefestett táblára kalligrafikus pontossággal került fel a mester telefonszáma.
Ugyanez az igényesség jellemzi továbbá a négyzet alakú, mindenféle egzotikus fafajtával és bokorral beültetett kertet, a tökéletesen fehérre meszelt házfalat és a sötétbarna, tömör fából készült nyílászárókat is.
Crişan Valer fát hoz a kertből, hideg van a házban, gondolta, befűt a kandallóba.
Odaint az egyetemistának. Elmondja, gyakran felkeresik a kertjét: bár magánterület, senkit nem zavar el, hadd élvezzék minél többen a zsebkendőnyi zöldfelületet a város közepében. Odabent tűz pattog, Crişan a fagy elől bemenekített virágait szemléli: nem mindegyik bírta ki a hideget.
CV: – Szeretek javítani, azonban hamarosan abba kell hagynom: már nem éri meg. Hajdanán sportcikkeket javító műhelyben dolgoztam. Ott kezdtem el a pályafutásomat. Ma is szívesen javítok olyan tárgyakat, amelyeknek eszmei értéke van. Gyakran térnek be özvegyek a műhelybe: valósággal könyörögnek, hogy a megboldogult házastárs esernyőjét javítsam meg. Valószínűleg nem fogják soha használni, de hogyha nincs elromolva, nem kell kidobni.
A legérdekesebbnek egy csíki egyetemista esetét találtam. Kezében egy ernyővel érkezett a műhelybe. Átszellemült arccal és borzasztó csíkias kiejtéssel magyarázta el nekem, mennyire fontos, hogy óvatosan kezeljem a nagyapjától örökölt ereklyét. Kiváló ember volt a nagyapja – mondta,
és tovább szorongatta az ernyőt.
Ránézésre úgy gondoltam, javítható, kértem, adja ide, hogy közelebbről is megnézhessem. De nem akarta kiadni a kezéből. El kellett magyaráznom neki, hogy nem kell annyira ragaszkodnia az ernyőhöz, hiszen csupán egy tárgy, még akkor is, ha a nagyapja tulajdona volt.
Jómagam nem ragaszkodom a dolgokhoz. Inkább azt szeretem látni, hogy egy-egy tárgy megtalálja a helyét egy helyiségen belül. Ötödikes korom óta érdekel a lakberendezés.
Szerény anyagi körülmények között éltünk, a Mócok útján egy lelakott házba kellett költöznünk, amely valamikor szép lehetett. A sötét emeleti lakásba grádics vezetett, és foghíjas volt a korlát. Egyszer eldöntöttem, nem megyek el matekórára, inkább kipótolom. Kifaragtam és nagyon jól sikerült.
Ezen felbuzdulva a szoba ablakát is szélesebbre vágtam, csak úgy ömlött be rajta a fény. Láttam, jól megy az asztalosmunka, így hát többet kezdtem fával pepecselni, mára külföldi megrendeléseim vannak.
Crişan lakásában apró részletek árulkodnak a keze munkájáról: a kisasztal, a pad, a fogas, apró ötletek és sok-sok tükör teszi hangulatossá a teret. Arról beszél, hogy hamarosan felszámolja a műhelyt és kizárólag lakberendezéssel foglalkozik, hiszen sokkal jobban fizet ez a szakma, esernyők javításából egyre nehezebb megélni.
– A nyugati gyakorlat egyre észlelhetőbben betör mindannyiunk életébe: olcsón és gyorsan elkészíthető tárgyak vesznek körül – például a Kínában gyártott esernyők, amelyeket arra találtak ki, hogy a lehető leggyorsabban elromoljanak, így az ember kénytelen másikat vásárolni. A fogyasztói társadalom pedig azt kívánja meg az embertől, hogy új tárgyakat vásároljon, a javíttatás gyakorlata kezd feledésbe merülni. Így kihalóban van az efféle tevékenység.
Egyszer Svédországban jártam a nővéremmel és családjával. Mondtam valakinek, hogy mivel foglalkozom: épp, hogy megállta, hogy ki ne fejezze sajnálatát szavakban is.
A sógorommal sétálgattunk, egyszercsak megláttam egy kukát, amelyből egy igen értékes, márkás esernyő kandikált ki. Kíváncsi lettem, mennyire kell egy tárgynak elromolnia ahhoz, hogy a svédek úgy döntsenek: ki kell dobni. Nagy baja nem volt, csupán egyik tengelyéből hiányzott egy csavar...