M., aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át "33 évesen naponta futólag megettem egy gyorskajáldás szendvicset, majd a kocsmában a sör mellé egyik cigit a másik után szívtam. Egy napon azonban a kórházba szállítottak. Diagnózis: hasnyálmirigy-gyulladás" – meséli M., aki neve elhallgatását kérte M.: – Gyakorlatilag nem volt semmiféle elképzelésem erről a témáról. Nem szenvedtem semmilyen betegségben, kutya bajom nem volt. Fel sem merült bennem, hogy napi rendszerességgel kell a táplálkozásra, életmódra figyelni. A lehető legrendszertelenebb életmódot folytattam, reggel felkeltem, nem reggeliztem, dolgozni mentem, a nap folyamán tettem-vettem, viszont az étkezés rendszerint kimaradt a programomból. A zöldség és a gyümölcs ki volt zárva az étrendemből, s ami még súlyosbította a helyzetet, hogy napközben kutyafuttában bevágtam egy-egy gyorskajáldás szendvicset. Délután a legrosszabb esetben beültem a kocsmába, éjfélkor keveredtem ki onnan, hat sör után farkaséhesen érkeztem haza és lefekvés előtt félkész ételekből, felvágottból jól bezabáltam, lefeküdtem: ennél rosszabbat el sem lehet képzelni. Valamikor versenyszerűen sportoltam. Amikor abbahagytam, nem fordult meg a fejemben, hogy az életmódomon változtatnom kellene: ugyanakkora adagokat ettem meg, mint korábban, viszont nem mozogtam eleget. Az eredménye meg is látszott: tíz év alatt harminc kilót híztam – mindenki tudja, hogy az elhízásnak komoly következményei lesznek előbb-utóbb. Ezt milliószor elmondják a médiában, szinte ki van plakátolva, hogy vigyázz!, azonban csak kevesen hallják meg. A túlsúlytól a szervezet annyira megterhelődik, hogy szív-máj-tüdő megsínyli. Most már tudod, hol volt elhibázva az életmódod... – Akkor nem éreztem rossznak, ha egész nap nem ettem semmit, vagy ha az első étkezésen este hat-hétkor estem át, de most már tudom, hogy mennyire tönkretettem a szervezetemet. A kajának a minőségén sem gondolkoztam, megettem, ami történetesen elém került. Nem foglalkoztam azzal, hogy zsíros vagy hogy milyen adalékokat tartalmaz. Az egyetlen célom a jóllakás volt. Azt ettem, amit szerettem: a tömény ételeket, például majonézt, húst, mert ehhez szoktam hozzá abban az időben, amikor még sportoltam. Viszont akkor olyan égésem volt, hogy egy három órás edzés után hazamentem, letettem a kicsi széket a hűtő elé és egyenesen onnan ettem ki az ételt. Aztán abbahagytam a sportolást, de a farkasétvágyam megmaradt. Ugyanazt a konzisztens, kalóriadús ételt fogyasztottam, mint sportolásom időszakában. Hogyan jelentkezett a betegséged? – Három hete történt, haveroknál voltam, beszélgettünk, mogyorót dobáltam magamba, sört ittam rá. Később az orvos elmondta, hogy ez a lehető legveszélyesebb kombináció. Be is tette az ajtót: kórházba kerültem. Szerencsére idejében kiderült, mi a gond, de egész életre szóló életmódváltozást feltételez. Hogy belső változásként mi történt, azt még nem tudom, három hét alatt nem lehet felmérni. Olyan ez, mintha egy hét után azt mondanád, hogy leszoktál a cigiről. Ilyenkor ironikusan elmosolyodnak a haverok. Gyakorlatilag zöldségeket eszem, önszorgalomból nyersen inkább. Persze utánaolvastam a betegségemnek az interneten, és beszélgettem erről az orvos haverokkal is. Nagyon sok cikk szól a szervezetben lejátszódó folyamatok reakciósebességét növelő, biokatalizátorként működő anyagok, az enzimek fontosságáról, amelyek révén a vitaminok gyorsabban kifejthetik hatásukat. A kémiai szerek alkalmazásán alapuló modern gyógyászat nem reklámozza a táplálkozás fontosságát, különösen a gyógyszergyártó iparnak lenne nagy érvágás, ha az emberiség a tudatos, egészséges táplálkozással kezdené megelőzni, illetve gyógyítani betegségeit. De a tudatos táplálkozás fontosságára már a '60-as években rájött az orvostudomány. Lehet, hogy támadásnak tűnik azt mondani, hogy azért nem szajkózzák, mivel ez nekik nem üzlet, hiszen egy csomó gyógyszer a nyakukon maradna. Az enzimek azok, amelyek líraian fogalmazva az életet hordozzák. Csupán friss zöldségekből nyerhetőek. Sok orvos egybehangzó véleménye, hogy jelentősen kevesebb betegség fordulna elő, ha az emberek át tudnának szokni a friss zöldség és gyümölcs fogyasztására és minimális mennyiségben ennének főtt ételt, illetve teljesen mellőznék az állati zsírokat, lemondanának a szalonnáról, a kolbászról, az állati fehérjékről és mindenféle felvágottról. Neked hogy megy az étrended megváltoztatása? – Nem könnyű átváltani, mert hozzá vagyunk szokva, hogy mindennel díjazzuk magunkat. Például jó dolognak tekintjük azt, hogy társaságba megyünk, kocsmába vagy étterembe, s megiszunk, illetve megeszünk valamit. Az örömforrások bizonyos hányadát teszi ki az a tény, hogy leülünk, s valamit elfogyasztunk. Úgy érezzük, jó enni, inni, szivarozni – pedig ez nem így van. A keleti orvostudomány azt hirdeti például, hogy minimális energiabevitelre van szüksége az embernek, persze annak függvényében, hogy milyen rendszerességgel és mennyit mozog. Azt ajánlják, hogy naponta 5-6 alkalommal kell keveset enni. Milyen gyümölcsöt, zöldséget eszel szívesen? – Mindig kedveltem a zöldségeket, bármilyen gyümölcsöt szívesen megeszek. Azonban a betegségem miatt vannak olyan gyümölcsök, amelyekkel csínján kell bánnom: nem szabad olajban vagy cukorban gazdag gyümölcsöket fogyasztanom. A hasnyálmirigy inzulint termel, minél súlyosabb a gyulladása, annál nagyobb a cukorbetegség kialakulásának a veszélye. Csupán olyan tejtermékeket szabad fogyasztanom, amelyeknek a zsírtartalma szinte nulla. A hús majdnem teljesen száműzetett az étrendemből, tengeri halat, grillezett vagy főtt csirkehúst ehetek, viszont a bőrét tilos elfogyasztanom. A disznóhús és a borjúhús teljesen ki van zárva. Érdekes módon a fiatal borjúhús jóval zsírosabb a marhahúsnál, ez utóbbit viszont főve ehetem. A napraforgóolaj sem engedett meg, viszont felhívták a figyelmemet arra, hogy használjak szőlőmagolajat és kukoricaolajat, amelyek létezéséről korábban nem is volt tudomásom. Ezekből az olajakból is legfennebb egy kiskanálnyit használhatok, annyit, amennyi egy étel elkészítéséhez elegendő. Az alkoholra rá sem lehet nézni, dohányozni sem szabad. Hogy tetted magad túl a dohányzáson? – Láncdohányos voltam, naponta akár két csomag cigit is képes voltam elszívni. Ha éjszaka nem tudtam aludni, akkor felkeltem, kimentem a konyhába és egymás után szívtam a cigarettákat. Tavaly szoktam le a dohányozásról, még a betegségem előtt. Teljesen pszichikai szinten ment végbe, a nikotin hiánya maximum két hétig jelentkezik, majd a cigizéssel együtt járó rituálé, a gesztus kezd a legtöbb leszokónak hiányozni. Ezért egy olyan kapaszkodót kell találni, ami miatt neked örömet jelent az, hogy nem gyújtasz rá. Nagyon furcsa, hogy most már eszembe sem jut a cigi, a haverjaim, akik tudják, hogy mennyire szerettem dohányozni, nem hiszik el, hogy leszoktam. Nem menekülni kell a dohányosok látványa elől, mert azt feltételezed, hogy megkívánod. Meg kell tanulni együtt élni ezekkel az élethelyzetekkel: azt kell elérni, hogy ne jelentsen gondot, ha egy társaságban, ahol mindenki dohányzik az asztal körül, te nem gyújtasz rá. El kell fogadni, hogy üresek a kezeid, a buszmegállóban nem gyújtasz rá a szokásos cigarettára, hanem nézed a nőket, vagy az aszfaltot. Ha le tudsz róla mondani pszichésen, akkor úgy kezelheted ezt a szokást is, mint egy megunt kabátot, amelyet odaadsz egy barátodnak és többé már nem kéred vissza. [22.1.2008]
|
|