dr. Pusztai Noémi, aki állatokat homeopátiával gyógyít Hasonló a hasonlóval, tehát kutya harapása szőrével gyógyítható. A gazdik néha úgy hozzák a rendelőbe az állatot, ahogyan az autót viszik javíttatni. dr. Pusztai Noémi, állatorvos: – Véletlenül találkoztam a homeopátiával, homeopátiás útmutató alapján kezdtem állatoknál alkalmazni, és én voltam a legjobban meglepődve, hogy mennyire hatékony ez a módszer. Egyszer egy viperamarásos cocker spánielt hoztak a rendelőbe. A gazdi ornitológus, de éppen a viperát tanulmányozta, fényképezte. A kutya odament, és a hüllő megmarta a szája szélét. A kollégám kérésre tüneti kezelést alkalmazott, mert a gazdi tudta, hogy az ellenszertől sokkot kaphat az állat, amely életveszélybe sodorhatta volna. A kutyának ez nem használt, húsz perc elteltével teljesen lebénult. Harmadnap láttam először a kutyát, ott feküdt a rendelőben, perfúzión, akár egy felmosórongy. A kollégám megkért, nézzek utána, hátha akad valamilyen homeopátiás kezelés. Nem volt kéznél a homeopátiás repertóriumom, de gondoltam, megpróbálom egy kígyóméreg-kivonatú szer homeopátiás alkalmazásával, bár nem emlékeztem arra, hogy a szer jót tenne kígyómarás esetében. A kutya pedig rövid idő alatt jobban lett és lábra állt. A gazdi nem hitte, hogy a homeopátiás kezelés hozta helyre a kutyát, mert a kuruzslásnál nem tartotta többre. Én viszont nem akarom senkire ráerőszakolni. Van, aki igényli, és a homeopátiásan kezelt állatok gazdái visszajárnak a kedvencekkel. Elhatároztam, hogy alaposabban utánanézek a gyógymód alkalmazásának, így egy pár év múlva képzésen vettem részt. Bár a tanfolyam érdekes volt, nem kaptam választ a bennem felmerült kérdésekre. Nem tudtak például arra válaszolni, hogy molekuláris szinten hogyan működik a módszer. Azt mondták, hogy rengeteg elmélet létezik, de valójában senki nem tud választ adni erre a kérdésre. Például a képzést tartó szakember több éve egy hortobágyi halgazdaság állatorvosa. Amióta ott dolgozik, kizárólag homeopátiát alkalmaz, antibiotikumot vagy antiparazitikumot pedig egyáltalán nem használ. Elmesélte, úgy kezeli a halakat, hogy kigondolja, milyen szerre van szükségük, majd egy szem homeopátiás szert dob bele az óriási halastóba. Valószínűleg hasznos a módszer, mert még mindig a halgazdaságnál dolgozik. Az ő felfogása szerint a legtöbb betegséget maga az ember okozza az állatoknak. Például egyszer azért hoztak egy kutyát a rendelőbe, mert sántított. De a kutyának se itt, se ott nem fájt semmije, rendellenességet nem észleltem rajta. Kiderült, hogy a kutya azért sántított, mert szétrágta a gazdi feleségének a papucsát, és emiatt láncra kötötték, ami számára szokatlan volt, ezért nehezen viselte. Miközben azon buzgólkodott, hogy kiszabaduljon és kaparta a földet, meghúzódott egy ín a lábában, ez okozta a sántítást. Ez nem történt volna meg, ha az embernek nem lett volna az a rossz gondolata, hogy a kutyát meg kell kötni. Ez a képzés megváltoztatta a betegségről, egészségről és gyógyításról bennem kialakult képet, pontosabban azt, hogy a betegség az valami rossz, amit mielőbb el kell fojtani, aminek minél hamarabb véget kell vetni. A homeopátiás szemlélet szerint az akut betegségek „jók”, olyan értelemben, hogy a beteg, legyen ember vagy állat, ebből kikerülve több lesz tőle: tapasztalatot szerez az egész szervezete. Ezek a betegségek homeopátiát alkalmazva nyomtalanul eltűnnek. Egészen más a helyzet a krónikus, például a légúti betegségekkel, ezek a „nemszeretem” esetek. Viszont hasmenés vagy a különböző bőrbetegségek kiválóan gyógyíthatók homeopátiával. A legnehezebb a meglévő tünetek feltérképezése, mivel az állat nem tud beszélni. A gazdi által elmondottakra vagyok utalva – nekik nem mindig van türelmük beszámolni, mert nem értik, miért fontos számomra megtudni, hogy például a kutyájuk a hideg földön, avagy párnán szeret feküdni, illetve az oldalán, vagy a hasán szokott aludni. Nem veszik komolyan, bár mindig azok a releváns információk a homeopátiában, ami egy állatot egyedivé tesz. A legkirívóbb, legszokatlanabb dolgokat kell kicsalogatni a gazdából anélkül, hogy a szájába adnám a mondanivalót. Honnan származik a homeopátia? – A homeopátia tapasztalati módszer, 1755 és 1843 között élt Samuel Hahnemann német orvos dolgozta ki. Goethe kortársa volt, a költő személyes titkárának jó barátja. Más volt az életvitel, az embereknek volt idejük sétálgatni és elméleteket gyártani a természetről. Hahnemann kíváncsi természetű és alapos ember volt. Véletlenül, tapasztalatból vonta le a homeopátiával kapcsolatos következtetéseit. Egy ideig levéltáros volt és egy csomó orvosi iratot is átböngészett. Így fedezte fel, hogy a perui anyacsászárnét kininnel gyógyították ki a maláriából. Voltak gyógyszerészeti ismeretei is, mivel apósa patikus volt. Tudta, hogy a kinin lázat előidéző szer, ezért csodálkozott, hogy miért gyógyítottak egy lázas betegséget lázat keltő szerrel. Ez szöget ütött a fejébe, és egyszer ki is próbálta egy maláriás betegen. Sikeresnek bizonyult a próbálkozás, majd a simile, tehát hasonlóság elvén alapuló kezelés során több szerrel is próbált gyógyítani. És ezzel meg is határozta a homeopátiás gyógymód lényegét: hasonló a hasonlóval, tehát kutya harapása szőrével gyógyítható. Kiemelném, hogy nem betegséget, hanem beteget gyógyítunk, és nem diagnózist állítunk fel, hanem tünetegyüttest állapítunk meg. Akkoriban nagyon kevés gyógyszert ismertek, drasztikus beavatkozásokkal gyógyítottak: eret vágtak, piócákat alkalmaztak, erős köptetőket adtak be a betegnek. Ehhez képest a Hahnemann kísérleti stádiumban lévő orvoslási módszere szelíd gyógymód volt. Rájött, más szerek is pont azokat a tüneteket gyógyítják jól, amelyeket előidéznek. Elkezdte csökkenteni az adagokat, mert rájött, hogy a szerek eredeti koncentrációja használatával túllő a célon. Észrevette, hogy bár hígítva alkalmazza, a szerek hatása megmarad. Éppen ez a homeopátia második alapelve: a szereket nagyon kis mennyiségbe kell adagolni, mivel ezeknek az a szerepük, hogy impulzust adjanak a szervezetnek ahhoz, hogy az öngyógyító folyamat beinduljon. Hogyan viszonyulsz a homeopátiához: önálló kezelésként, vagy a hagyományos gyógymódot kiegészítő módszerként tartod számon? – Van olyan orvos, aki radikálisan csak a természetgyógyászati módszerekkel gyógyít, mások integrálják, ahogy én is teszem. Esetektől függően döntöm el, hogy egyiket, másikat, vagy egyszerre mindkettőt használom. Függ ez az állat állapotáról, de a gazditól is. Krónikus esetekben több időt, a gazdi részéről pedig több türelmet vesz igénybe a homeopátiás kezelés. Általában a gazdik úgy hozzák a rendelőbe az állatot, ahogyan az autót viszik javíttatni. Az elvárásuk, hogy minél gyorsabban álljon talpra a beteg kedvenc, gyorsan lehessen hazavinni, és többé ne legyen vele gondja. Nem mindenki értékeli, ha elkezdem magyarázni, előbb azt kell megpróbálni, hogy önerőből gyógyuljon fel az állat, és ha ez nem működik, akkor megpróbáljuk akadémikus módszerekkel is. Körülbelül két éve alkalmazom a homeopátiás kezelést, Bukarestben is foglalkozik ezzel egy pár állatorvos, de Erdélyben senki sem használja. A gyógyszerek 70 százaléka növényi kivonatú, de vannak ásványi és állati eredetű készítmények is. Az állati eredetű készítmények miből készülnek? – Azt nem akarod tudni (nevet). Készülhetnek különböző váladékokból, de romlott húsból vagy darált méhből is. Viszont a hatóanyagokat nagyon felhígítják. Ha egy homeopátiás szeren azt írja, hogy C5, azt jelenti volt egy rész tinktúrát száz rész vizes-alkoholos keverékben oldottak fel, majd ebből kivettek egy részt és ismét száz rész folyadékban oldották fel. Ezt a procedúrát ötször ismételték meg. Előállítás során dinamizálják, azaz ütve rázzák a gyógyszert, mert ezzel mérhető módon aktivizálják a hatóanyagokat. Majd a nyert folyadékkal pici laktóz golyócskákat itatnak át. De van injekció, tabletta, por vagy oldat is – azonban mindegy, hogy milyen formában jut a homeopátiás készítmény a szervezetbe. Nem tudjuk, hogy a homeopátia miképpen hat, de ez nem is baj, mert attól még működik. Ameddig tudunk vele dolgozni és nem ártunk vele, addig miért ne használjuk? [30.11.2007]
|
|