• Megosztás:


Tania, aki szarajevói születésű temesvári szerb

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Nos, a balkáni szellem megtanította az embert a túlélésre, a találékonyságra, no meg a konokságra: ha valaminek meg kell lennie, akkor megtaláljuk arra a módot, hogy létrehozzuk.

Hét éves voltam, amikor '92-ben kitört a háború Bosznia és Hercegovinában, Szarajevót elkezdték bombázni és a családommal együtt édesapám szülővárosába, Temesvárra menekültünk. Amikor megérkeztünk, édesapám rájött, jóformán ismerőse sem maradt a városban: Szarajevói tartózkodása alatt édesapám ismerősei, barátai elköltöztek, disszidáltak így senkit nem ismertük.

Csellista édesanyámat, aki románul egyáltalán nem tudott óriási szerencse érte: egy szarajevói vendégkarmester érkezett a temesvári operához, és beajánlotta. Emellett az opera szolgálati lakást is a rendelkezésünkre bocsátott.

Minden gyerekkori emlékem ahhoz a piactéri lakáshoz kapcsolódik, ott alakult ki egy csoport, majd amikor elkezdtem az iskolát ez a kör nőttön nőtt.

Szerettem itt felnőni, nem bírtam volna például egy olyan rendszert, ami Hollandiában uralkodik: túl sok információt és lehetőséget kap tálcán az ember,


csak a kezét kell kinyújtania.

Nem bírtam volna elviselni, hogy akár egész életemben dolgoznom se kellene, olyan jól ki van találva a szociális háló. Unokatestvérem ott él, és ahogy elnézem őt, az ottani társadalom megtanította, hogy kell a dolgokat csinálni az élet bármely területén és bármily is legyen az.

Azonban ha a végrehajtandó munka valamiért nem végezhető el az általa ismert módszerrel, akkor nincs tovább, leblokkol. Nos, a balkáni szellem megtanította az embert a túlélésre, a találékonyságra, no meg a konokságra: ha valaminek meg kell lennie, akkor megtaláljuk arra a módot, hogy létrehozzuk.


Szerinted eltér a szerbeknek a vérmérséklete, életstílusa, szemlélete a romániai emberekéhez képest?

– Amikor Szarajevóból eljöttem, még nagyon kicsi voltam, akkor nem tudtam megállapítani. De miután a háborúnak vége lett, sokat jártam haza a nagyapámhoz. Általános megfigyelésen szerint a szerbekhez képest a románok túl puhányok, könnyen irányíthatóak. Ha a szerbnek valami nem tetszik, akkor kikéri magának, hogy mernek valamit neki legyúrni a torkán, jobb esetben botrányosan veszekszik, üvölt és a verekedéstől sem ijed meg.

Jó példa erre egy eset, amely akkor történt, mikor az iskolát is megkezdtem, és már elég jól írtam-olvastam-beszéltem románul. Egyik nap, nem sokkal az órák kezdete után megjelent édesanyám az iskolában és elkéreztetett. Kézen fogott és meg sem álltunk a fogyasztóvédelmi hivatalig. Ott derült ki, mi nyomja az édesanyám szívét:


egy csomag Vegetát vásárolt,

de amikor kibontotta, a por korpaszerű állaga sehogy sem fért össze azzal a cseh gyártmányú porról alkotott képről, amelyet magában ápolgatott. Felháborodott, mi az, hogy éppen neki akarták eladni a kamu Vegetát? Így hát úgy döntött, hogy feljelenti a gyártót az illetékes hivatalnál.

Mivel románul nem tudott, engem vitt oda, elkezdte diktálni nekem a beadvány szövegét szerbül, nekem pedig azonnal kellett volna írnom a lapra a román nyelvű fordítást. A fogyasztóvédők csodálkoztak: nem fordult még elő, hogy ilyen kis összeg miatt hozzuk forduljon valaki. De édesanyám nem tágított, neki az elvárásainak megfelelő Vegeta, vagy a megvásárolt csomag ára kellett. Persze, végül meg is kapta. A román emberben más reakciókat vált ki egy hasonló helyzet: ő


el akarja „intézni”,

alattomosan viszonyul, majd a háta mögött kibeszéli a többieket. Nem azért csinálja, mert rossz ember, hanem mert leigázottnak és tehetetlennek érzi magát, ha nem megy jól a sora, képtelen változtatni rajta.

A szerbek nyersebb emberek, a meghunyászkodás távol áll tőlük. Amikor ide költöztünk, óvodába kerültem, hogy tanuljam meg a nyelvet, bár már iskolás korú voltam. Eléggé frusztrált, hogy nem tudom kifejezni magam, végül mikor kezdtem érteni, furcsa volt nekem felfedezni a nyelvhasználatban ezt a meghunyászkodó magatartást.

Napköziben voltam, és minden nap aludni kellett. Miután felébredtem, és megetettek velem valami ronda virslit, eljött az ideje, hogy hazamenjek. Vártam édesapámat, hogy jöjjön utánam. Már mentem volna elébe, és elköszöntem a dajkától: azt mondtam, hogy viszontlátásra.

Ekkor a dajka felháborodottan visszaparancsolt, és közölte velem, hogy addig nem megyek sehova, míg nem mondom szépen neki, hogy kezét csókolom. Én pedig nem értettem, miért kellene neki így köszönnöm.

Én addig úgy tudtam, hogy így csak a hölgyeknek köszönnek az udvarlók, a dajkával nem voltam annyira jó viszonyban, hogy úgy érezzem, helyénvaló a követelt köszönés. Aztán szerencsére édesapám megérkezett és kimentett a dajka karmai közül. A szerbek továbbá


egészséges adag hidegvérrel rendelkeznek:

történt egyszer, hogy szerbiai családi barátok látogattak meg, miközben a Belgrádot az amerikai rendfenntartók bombázták. A kínai nagykövetség mellett laktak, mikor ezt lebombázták, az összes ablakuk összetörött.

Így fogták magukat, és eljöttek Temesvárra, padlócsempét, parkettát vásároltak a lakásfelújításhoz, miközben odahaza javában folyt a háború. Majd olyan jól belejöttek az építkezésbe, hogy vállalkozást nyitottak, most pedig milliomosok, mert a háború után gyakorlatilag az egész fővárost újra kellett építeni.

[17.10.2007]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 138
Egy masik beszelgetést talán 3
Nem 10



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS