A makk ász hitványság. A jóslás Istennel szemben való vétek, de nehezen élünk, ingyen nem mondhatom meg a sorsát.
Egy udvarhelyi színésznőnek jósolt, amikor felfigyeltem a hosszú szoknyás cigányasszonyra. Egy tízlejesért nekem is megjövendölte a boldogságot.
Hol tanulta a jövendölést?
– Én úgy születtem, a jóslás tudományával. Nem tanultam sehol.
De valakitől csak el kellett lesnie a kártyák jelentését. Volt még valaki a családban, aki ezzel foglalkozott?
– Édesanyám is jósnő volt, de még az ő anyja is. Édesanyám is így született. Így öröklődik női ágon a tudomány.
Mi a különböző kártyáknak a jelentése?
– A szív szerencsét, makk ász gyűlöletet, hitványságot jelent. Ahogy rakom ki a kártyákat, kiderül belőle az embernek a sorsa. Hány óra most?
Fél hat. Naponta hány ember jött ide?
– Meg se tudtam számolni, de olyan húsz körül lehettek. Nem vagyok kifáradva, habár elég nehéz másoknak a sorsára koncentrálni.
Ha nagyon rosszat lát a kártyákban, hogyan mondja el a kliensnek?
– Hát hallgass ide. Ez a makk ász ez betegség, nem jó, nehéz betegség: szívbetegség, rák. Ha valaki nehéz beteg, én meglátom a kártyában. Sokan voltak ma itt, akiknek láttam a sorsában, hogy nagybetegek, rákosok. Hogyha halálos beteg, megmondom neki, hogy nem fog élni. Nem a fiatalnak mondom meg, hanem a vénnek. Fiatal embernél a szüleinek. Látom mindenkin, hogy rákos, szívbeteg, asztmás, meg van műtve. Tegnap is volt itt egy fiatalasszony, akinek az anyja nagybeteg, meg fog halni. Sajnáltam, nem akartam elvenni a pénzt, úgy adta ide erőszakkal. Úgy sírt, hogy haltam meg, úgy sajnáltam.
Mi teszi boldoggá?
– A családi élet, az unokáim. Ötvenöt éves vagyok, van tizennégy unokám. Ez olyan felvevő gép, magnó? S csak ilyen kicsi?
Ide minden évben meghívnak a Míves Emberek Sokadalmára, már négy éve. Van nekem rokonság, ők örökké szólnak. Sokan voltak itt a múlt esztendőben, akik jöttek a tegnap, megismertek s köszöntek. Itt mentek el a járdán.
Kik járnak magához?
– Jönnek Bukarestből, Konstancáról, az ország minden részéből. Zsuzsát, a jósnőt kell keresni Firtosváralján, ha jósoltatni akarnak. Még kávésalakból, a zaccból is szoktam jósolni. Megmutatja az a neveket is, megmutatja az utat, az életutat. Aztán azt, hogy boldogon él-e, egészséges-e, még azt hogy lesz, mi vót s ilyenek. Más egyebet nem tudok, mert nem vagyok Isten, hogy megmondjam. Nem is vagyok babonás. Jaj isten őrizz, nem is foglalkozom másnak az életivel! Nem változtatom meg a sorsát.
Vallásos, hisz Istenben?
– Római katolikus vagyok. Megkértem az Úrjézust, hogy bocsásson meg a tévedésemért. Mert ez nagy bűn, a jóslás. Maga olvasta a Bibliát? Vannak olyanok, akik nem hisznek az Istenben, másnak a szerencséjével foglalkoznak, csináltassák a misét. Azok nem jók. Azok ilyen varázslók, de velem nem találnak, mert azok kuruzsmányosok.
Meg tudja-e változtatni valakinek a sorsát?
– Meg, kártyával meg tudom. Úgy, hogy megmutatja a kártyát, ha azt mondja, nem tetszik, elfordítja, s akkor jól jön ki.
Saját magának szokott-e jósolni?
– Igen, hogyne. Én már tudtam, kicsi koromban, hogy nehéz lesz nekem. Négy gyermekkel baj van, amíg kiiskoláztatom. Tizenkét éves koromban már tudtam, hogy mi lesz a sorsom. Részeges az uram. A szüleim is bajba vótak szegények, meghaltak fiatal korukban. Éreztem, hogy bűnt követek el a jóslással, s ezért nem lesz jó életem. Kicsit meg tudtam változtatni a kártyával, de csak kicsit.
Mi történik akkor, ha valaki nem hisz a jóslásban?
– Olyankor még a kártya is elfordul, nem jót mutat. Nem jön ki úgy, ahogy kéne. Nem az igazságot mutatja, nem lehet benne látni a jövőt. Hogy meggyőzzem, hogy van mégis benne igazság, megmondom a jót, s akkor örvend neki. Vannak, akik tenyérből jósolnak, de az nem jó.
kérdezett: Pál Edit Éva