New York-i kiejtésének kifürkészése első öt percben fokozott figyelmet igényel. Aztán azért kell fülelni, hogy a csendes szavú fiatalember szavait meghalljad. Továbbá az elvont humorának megértése kér egy kis agytornát.
Hogyan kezdted meg együttműködésedet a Cartoon Network rajzfilmcsatornával?
– A bátyám,
Fran Krause is animátor. Neki segítettem egy animáció kidolgozásában, a színválasztásban és a figurák tervezésében. Ennek a munkának láttán ezelőtt öt évvel érkezett a felkérés a
Cartoon Network részéről, hogy vegyünk részt egy animációs pályázaton.
A
Cartoon Cartoon elnevezésű pályázatra beérkezett tíz kísérleti rajzfilmet az adón közvetítették, a kis nézők pedig telefonon szavazhattak kedvencükre.
A legtöbb szavazatot elnyert rajzfilm animátora alkotásából sorozatot készíthetett, amely helyet is kapott a rajzfilmcsatorna műsorrácsában. Mi az
Utica című rajzfilmmel pályáztunk.
Dan medve és
Micah majom a két főszereplő, akik megtudják, hogy ingyen ehetnek a közeli gyorsétkezdében, ha megdöntik a hotdog-evő rekordot.
>>
Fran Krause animációi itt elérhetőek >>
Eleinte könnyűszerrel tünteti el bendőjében a hotdogokat a medve, azonban ahogy a napok telnek, egyre nehezebben megy neki saját rekordjának megdöntése. Mindenáron meg szeretné úszni a számla kifizetését, ezért trükköket talál ki az agyafúrt majom segítségével, hogy becsapja a gyorsétkezde alkalmazottait.
Nekünk tetszett az ötlet, a gyerekek viszont másképp gondolták: az
Utica utolsó előtti helyezést ért el. A kiértékelés során rádöbbentünk, hogy a gyerekek az eseménydús történetekre fogékonyabbak, és a humort sem értékelték – a tíz-tizenkét éves gyerekek a rajzfilm humoráról úgy vélekedtek, hogy náluk kisebb gyerekeknek szántuk. Ekkor eldöntöttük, hogy nekifogunk egy másik rajzfilmnek.
Minek a hatására kezdtél az animáció iránt érdeklődni?
– Gyerekként arról álmodtam, hogy felnőtt koromban járműveket tervezek. Azonban amikor a bátyám megkért, segítsek neki a
Cartoon Network hirdette pályázati rajzfilm elkészítésében, világossá vált előttem, hogy egy animáció elkészítése sokkal érdekesebb munka, mint a kocsitervezés.
Mit gondolsz, milyen típusú rajzfilmeket néz szívesen a gyerekek zöme?
– Attól függ, milyen korosztályhoz tartozó gyerekekről van szó. Néha valami újdonságot szeretnének látni, máskor pedig éppen egy jól bevált, közismert, vagy világukhoz közel álló animáció képes lekötni őket.
A gyerekek ízlése teljesen kiszámíthatatlan, így amikor egy rajzfilm koncepcióján dolgozom, mindig azt tartom szem előtt, hogy én mit szeretnék látni. Ha nem így tennék, akkor akár másvalaki ötletének a kivitelezésén is dolgozhatnék.
Ez egyébként is könnyen előfordulhat, mert a rajzfilmet megrendelő vállalat annyi támpontot ad egy történet kidolgozásához, hogy elsikkadhat az eredeti ötlet. Sokkal nehezebb elérni azt, hogy az animáció érdekes legyen, vagy hogy ne legyen sértő a gyerekekre nézve, ha már nekem sem tetszik az animáció alapgondolata.
Melyek voltak azok a rajzfilmek, amelyeket gyerekkorodban szívesen néztél?
– Soha nem rajongtam például a
Frédi és Béni sorozatért, mert a történetből adódó komikumra alapul a humora és szerintem a cselekmény sem elég pörgős. Azt sem díjaztam, ha az animátor túlságosan leegyszerűsített figurákat vagy hátteret hozott létre, inkább a mozgékony, kígyózó vonalakat, az igényesen megrajzolt figurákat értékeltem.
A
Tom és Jerry egyik gyerekkori kedvencem, nem kellett volna hozzányúlni: a manapság készült „feltámasztási” kísérletek unalmasakra sikeredtek. Hajdanán a macska és az egér felváltva járt pórul, az újabb verzióban mindig
Jerry győzedelmeskedik, az, hogy
Tom állandóan vereséget szenved, már-már csüggesztő látvány.
Kérdezett: Kertész Melinda, fotók: Kassay Réka