Milică bácsi, akinek az egyik szeme sír Temetőőr a Házsongárdban, csak egy robogó és egy esőkabát hiányzik a boldogságához. Nem a vámpíroktól fél, hanem a virágtolvajoktól. Milică bácsi: – Tudja, a boldogságot nem az italban, a bulizásban és a nőzésben kell keresni, hanem a családban. Ha otthon minden rendben, akkor valahogy eltelik. De ha a családban zűrök vannak, semmi esélyed sincs. Elmész bulizni, felszedsz egy nőt, pillanatnyilag boldognak érzed magad, de utána... Hogyan telik egy napja? Milyen feladatokat kell ellátnia temetőőrként? – Nagyon stresszes munkahely. Napközben zsúfolt, főleg dél körül és délután több az esemény, van úgy, hogy 5-7 temetés van egy nap, egy időben több is. Ilyenkor a kapuban kell állni, szóba állni a hozzátartozókkal, eligazítani őket. Ma könnyű napunk volt, mert csak egyet temettek, de általában nem szoktunk sokat üldögélni. Mióta dolgozik itt és hogyan választotta ezt a foglalkozást? – Ó, már négy éve itt dolgozom. Régiségem van a szakmában, hiszen tizennyolc éve őr vagyok. Úgy alakult, hogy az előző munkahelyem megszűnt, és idekerültem. Nem vagyunk magáncég, a köz szolgálatában vagyunk, a fizetésünket a polgármesteri hivataltól kapjuk. Július 1-ig, mert utána nem tudjuk mi lesz. Visszaadták az épületet itt mellettünk a tulajdonosának, s ezentúl a polgármesteri hivatal rendőrsége fogja őrizni a temetőt. Fél a szellemektől, vámpíroktól? – Nem félek, a halottakkal nincsenek gondok, nem tekeregnek el. Eleinte még álmodtam a kihantolt csontvázakkal, de most már nem, kissé feszélyez, hogy temetőben dolgozom. Stresszes munka. Inkább az élőktől félek. A cigányokkal nagyobb bajok vannak, mint a halottakkal, mert lopják a virágot, és nem tehetünk ellenük semmit. Tizenketten őrködünk összesen a 23 hektáros területen, ebből öten vagyunk szolgálatban egyszerre. Minden kapuban kell állnia legalább egyvalakinek. De van úgy, hogy egyszerre 3-4 temetés van. Én őrködöm az egyiknél, a társam egy másiknál s közben a cigányok lesben állnak a többi temetés mellett. Ahogy lejárt a temetés, a gyásznép még ki sem ért a kapun, ők már szállingóznak kifele a virággal. Hogyan lehetne ezt kiküszöbölni? – Modernebb felszerelésre lenne szükségünk, mert a rendőrséget hiába hívjuk. A virág, amit ellopnak nem képez értéket, úgyhogy nem büntetik meg őket. Csak arra figyelmeztetnek bennünket, hogy ne üssük meg őket, mert csak mi kerülünk bajba. Nagyobb városok temetőiben az őröknek kismotort is a rendelkezésére bocsátanak. Nekünk csak egy régi, rendőrség által kiszuperált rádiónk van, egyenruhánk sincs. Más lenne, ha öltönyben, nyakkendőben dolgoznánk, ahogy illik. Egy robogó nagyon jó lenne, meg egy rendesebb iroda, esőköpeny stb. Most nagyon szép idő van, kint lehet állni, de nemcsak plusz 25 fokban halnak meg emberek, hanem mínuszban, zuhogó esőben is. Azt nem lehet előre látni. Hány órát dolgozik naponta? – 24 órákat dolgozom, havonta 7-8-szor kerülök sorra. Sok szabadidőm van, ilyenkor segítek otthon, elmegyek falura, ismerősöknek segítek. Vállalhatnék plusz munkát is, de nem vesznek fel sehová, ha megtudják, hogy van még egy munkahelyem. Mert akkor nem tudok bármikor ugrani, ha szükség van rám. Mi a hobbija? – Á, hobbi? Az nem nagyon van. A televízió untat. Kertészkedni szeretek, kimenni falura, fát nyesni, kertben, ház körül tevékenykedni. De azt sem úgy, hogy megerőltető legyen. Dolgozgatni szeretek, nem a megfeszített munkát. Milyen érzés nap mint nap szembenézni a halállal? – A halállal még nem néztem szembe, szerencsére - nevet. Hát volt úgy, hogy a halottról leesett a halottasházban a szemfedő és megigazítottuk, vagy felnyitnak időnként egy-egy sírt, hogy összetakarítsák a csontokat vagy elköltöztessék a holttestet. Nem valami kellemes látvány. Fehér csontok, amiket összesöpörnek, beletesznek egy zsákba, aztán visszahuppantják a sírba. Ha nem fizetik a hozzátartozók a sírhelyért a bért, akkor ez történik. Odaadják a sírt valaki másnak. A csontokat nem dobják ki, otthagyják, csak más koporsó kerül a helyére, és a zsákban továbbra is ott maradhat mellette a másik holttest. Lelkileg mennyire megterhelő, hogy állandóan síró, gyászoló emberekkel találkozik? – Nagyon megterhelő. Gyengébb idegzetű ember el sem tudná viselni, meg is bolondulnék, ha minden nap kellene dolgoznom. Nehéz, nagyon nehéz. A múltkor is a húszéves szomszédunkat temették el. Milyen egy ilyen nagy kripta belülről? – Nagyon szépen van elrendezve. Habár én nem tartom higiénikusnak, hogy ott álljanak, mint az uborkásüvegek a kamrában a koporsók, bármennyire is le legyenek zárva. Mi volt a legemlékezetesebb esemény, mióta itt dolgozik? – Szoktak a sírok körül énekelni sátánista fiatalok. A múltkor is láttam párat. Elég rendesen öltözöttek voltak, nem feketében, hanem mindenféle színű ruhákban, csak különös ékszereket, láncokat viseltek. Valami fura nyelven énekeltek, nem értettem. Fényképeket is készítettek, a lányok pózoltak. Ahogy észrevettek, el is tűntek. Rendszeresen jönnek ilyen zöld meg lila hajú lánykák, isznak, néha szívnak valami idétlenséget a zacskójukból. A múlt héten pedig duhajkodás is volt. Elmentek valami fiúk a bárba, megrészegedtek, beszöktek a kerítésen és felgyújtottak 5-6 szemetest. Rendőrségi ügy lett belőle, megbüntették őket. Kérdezett: Kertész Melinda és Pál Edit Éva [18.5.2007]
|
|