• Megosztás:


Bréda Ferenc, aki Mumu forever

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Helyzetfüggő, hajlékony ez a „mumu”. És az Inasnak mindig „mumu”.





Kolozsvári körökben „Bréda mesternek” neveznek. Valóban mesternek érzed magad, vagy ez a titulus csak egyfajta tisztelet feléd?

Bréda Ferenc: - Nem. Szerintem ez egy ironikus kifejezés. Annak idején Egyed Pétert, kedves és régi, évtizedes barátomat én is így tituláltam fiatalkoromban, hogy „Mester”. Azt mondta Péter, hogy „egyszer ezt nekem majd megfizeted”. Nem szerette a kifejezést. Nekem mindegy. Nem tartom magam mesternek. Senki sem Mester. Mindenki Inas, valamiféle. „Mester” csak egy van: az pedig a Létezés vagy az Űr vagy a Kozmosz vagy az Úr, vagy … ahogy nevezzük.


Megfizetted Péternek, hogy „lemesterezted”?

- Azt hiszem, hogy meg. Abban és azzal fizettem meg, hogy rájöttem: senki sem Mester. Mindig „úton vagyunk”, ahogy Gabriel Marcel egyik könyvének a címe is jelzi: „homo viatorok” vagyunk. Utazó, Vándorló emberek, „Vándorok” vagyunk ebben a ben, ebben az univerzális ben, „Folyamban”, „halacskák”, hogy úgy mondjam, „halódó halacskák” vagy hogyan is „nyelv-alkímiázzam” tovább…?


Déván születtél, Kolozsváron élsz évek óta, de francia állampolgár vagy. Elmesélnéd ennek a történetét?

- Egyszerű. Tízéves koromtól franciául tanultam. Déván ez volt az egyetlen opció, a kommunizmusban is. Csak franciául lehetett tanulni. Érdekes kísérlete volt a kommunista rendszernek ez a furcsa frankofónia, mondjuk éppen Hunyad megyében. Ez nagyon erős, mind a mai napig is.

Így meglehetősen közeli kapcsolatba kerültem a francia nyelvvel. Magyar-francia szakot végeztem. A véletlen folytán egy francia lánnyal találkoztam, aki a feleségem lett. Néhány év múlva született a lányunk, Carole, aki most már tizenkilenc éves. Nyolc évet éltem Franciaországban. 1984-től honosított francia állampolgár vagyok.


Miért jöttél haza vagyis vissza Kolozsvárra?

- Egyrészt egy francia állampolgár ott telepedik le, ahol akar. És persze itt éltem, itt nőttem fel, itt szoktam meg a világra való reagálásomat, és itt érzem magam valójában otthon. Noha ott kialakítottam magamban egy francia ént is óhatatlanul. Egy „euro-konform” ént. A kerítést viszont sehol sem fonják kolbászból… Talán még itt … a leginkább.

Bréda Ferenc


Én más vagyok Franciaországban, mint idehaza, nem föltétlen ismernétek meg. Betartva az ottani polgári játékszabályokat, ahol a „conversation”, vagyis a társalkodás művészete, illetve kényszertana a különböző politikai faktorok függvénye … és a közvéleményt számításba kell venni.

Nem mondhatsz azt, amit akarsz vagy amit gondolsz, hanem azt, amit a köz, a közösség elvár tőled. … Az, hogy „tegyed az eszed”, hogy úgy mondjam, hogy azt csinálj, és mondj és gondolj, amit akarsz, ott hőbörgésnek tűnik. A hallgatást, a sunyítást megfizetik.

Fogyasztó szempontjából egy rettenetes világ. Este hatkor minden bezár, fogózkodjunk meg, tehát lehet akármennyi euród, mert egy darab kenyeret nyolc órakor nem kapsz, egészen másnap reggel kilencig. Megeheted az euróidat, mert nincs kenyér. Non-stop intézmény nincs. Mert az lerontja a nyugat-európai munkásnak a jólétét. Jogtiprásnak számít a „non-stop”.


Említetted a standard dumát, a nyakkendős világot és azt, hogy” tenni az észt”. Te itthon „teszed az eszed”?

- Nem, itthon normális vagyok, hisz itt nyugat-európai szempontból nagyjából mindenki „teszi az eszét”. … Itt még nincsen betiltva minden, ami az egyéni szabadságot jelenti. Tehát egy jóval másfajta társadalom ez, és a földrajzi helyzet, meg az egész közösségnek a mentális mezeje történelmileg is olyan, hogy ilyenszerű kellemetlenségek nincsenek. Szerencsére.


Gyakran látni a kocsmákban téged. Írni is. Ez egy társasági dolog, vagy inkább egy ilyen alkotói modor kérdése?

- A kocsma az a hely, ahova az ember elsősorban azért jön, hogy különböző folyadékokat fogyasszon, nem pedig azért, hogy összetévessze az ilyenszerű helyiségeket a szanatóriummal. Ez egy hasznossági valami, nevezetesen az, hogy ha már megittunk egy vagy két sört, hát tegyem hasznossá azt a sörivási időt azzal, hogy valamit le is írok, amiből esetleg valami ki is jöhet. Az irodalmi kávéházak hagyományainak megfelelően, írni is lehet a kocsmában. Közösségben van úgy az ember, hogy közben „magában” is lehet, udvarhelyszékiesen szólva…


Tehát munka kérdése is. Jobban lehet így dolgozni?

- Nem, nem lehet jobban. A legjobban otthon lehet, csendben, egyedül. Esetleg egy nővel, aki fekszik az ágyban és alszik. Akkor nem kell a nő után futkorászni, vadászgatni. De ha nincs nő, akkor kocsmában vagyok, mert éppen várok valakit, vagy találkozni kell valakivel. Vagy egyszerűen csak bejövök meginni egy sört. Dolgozni legjobban otthon lehet, persze. Otthon is szoktam általában.



Úgy tudom, komoly pártfogásba veszed a fiatal vagy kezdő író- és költőnőket. Ez minek tulajdonítható?

- Annak idején engem is pártfogásukba vettek, például Kovács Nemere, nagyon kedves Mesterem, Csortán Ferenc Mesterem, Szőcs István Mesterem, Szőcs Géza Mesterem és Egyed Péter Mesterem. Nekem vannak Mestereim, nem én vagyok mestere másoknak. Vagy hogy kinek vagyok mestere, azt ők döntik el, én magamat nem tartom annak.

Ez egy „lánc”. Amit kaptam, azt tovább kell adni. Ugyanazt kell tegyem: segíteni. Azt próbálgatom csinálni, amit ők cselekedtek velem. Mikor már annyi erőm nem lesz vagy kihullok ebből a „láncból”, lesz egy következő, aki felveszi ezt a stafétabotot, és folytatja ő. Az ifjúság rugdosásától kezdve a segítésig, hát ez olyan segítő seggberugás. Meg hogy úgy mondjam, néha feddő simogatás. És remélem, hogy lesz, aki majd csinálja. Lesz, egész biztos, mert ez ilyen.


„Irka-firka”, szoktad mondani viccesen. Nem veszed túl komolyan önmagad?

- Önmagadat sohasem szabad túlontúl komolyan vegyed. Amennyiben halálkomolyra veszed önmagadat, akkor kezdődik a görög hübrisz, a gőg, a büszkeség, a „Mega-Ego”, a „kivagyokénség”, az önteltség, a beképzeltség, a „şi-sărac-şi-cu-pretenţii”, vagyis a „nyomorult-vagyok-de-nagy-a-pofám”-féle hozzállás. Nem, nem jó magadat túlontúl mélyen „mellreszívjad”.


És a munkát?

- A munka, az más: a meló az meló. A munkához franciás vagy németes szigor kell: egy milliméter az egy milliméter, fél milliméter az fél milliméter, nincs pardon. A melóval nincs vicc. Önmagadat ironizálhatod, röhöghetsz rajta, semmibe veheted, a melót viszont sohasem. Én „Inas” és „Tanítvány” vagyok most is.


Kitaláltad és használod a „mumu” fogalmát. Ennek mi a története?

- Nem én találtam ki. Ez egy tolvajnyelvi szakszó, ismerős a kolozsvári zsargonban. És mint ahogyan az argó állandóan változik, ez egy olyan szó, mint az „izé”. Mindent jelenthet. Kreatívan lehet használni. Különben az argónak ez az egyik alaptörvénye és közös hullámhossz kérdése, hogy értik-e vagy sem.


Mi az értelme, ahogyan te használod?

Attól függ, ki mondja kinek. Sok fordítása lehet. Hogy „aszfaltbetyárosan” fordítsam: „lóf. a s.-be”. Ettől kezdve egészen addig, hogy: „nem”, „soha”, „fityiszt”, hogy legyek irodalmibb. De lehet pozitív értelme is: „bejött”, „bingó”, ilyen értelemben is lehet használni. Helyzetfüggő, hajlékony ez a „mumu”. És az Inasnak mindig „mumu”. Mumu forever.

Kérdezett: Vári Csaba

[21.11.2006]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 151
Egy másik beszélgetést talán 11
Nem 103



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS