• Megosztás:


Balázs Imre József, aki belülről fordítja ki a medvét

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

„(...) a humor többek közt arra jó, hogy a legmozdíthatatlanabbnak vélt dolgokat is derűvel tudja megmozgatni”

Matematikusnak készültél, ameddig körbe nem vetted magad egy délután Szilágyi Domokos-kötetekkel, meséled valahol. Mi történt akkor?

Balázs Imre József: - Nem tudom. Talán az, hogy jól éreztem magam azokkal a kötetekkel körbevéve. Nem olyan megnyugodottan jól, hanem máshogyan, mint addigi könyvek közt.

Az, hogy matematikusnak készültem, nem azt jelentette, hogy addig ne olvastam volna sokat. Hosszú nyaraim teltek el azzal, hogy végigolvastam Dumas-tól amit lehetett, a teljes három testőr-sorozatot, a Monte Cristo grófját, meg amit szoktak akkoriban az emberek: Verne, Karl May, J. F. Cooper, P. G. Wodehouse, Gerald Durrell, Stephen Leacock, Isaac Asimov – és általában a Kozmosz Fantasztikus Könyvek teljes elérhető sorozata.

Ezek voltak azok a könyvek, amelyeket a saját szobámban is hajlandó voltam tartani úgy tizenöt éves koromig. Hát ez elég tipikus, nem? Aztán valahol a kamaszkor közepén ez a Szilágyi Domokos-emlék, amelyikben szerintem sok más szerző is szerepelhetett volna. Mint mikor Münchhausen báró lenyúl a medve torkán, és belülről kifordítja a medvét, úgy jártam én akkor. Persze én voltam a medve.


De mégis, miben volt ez más, mint az addigiak?

- A hang volt más. Erősen éreztem, hogy hozzám (vagy rólam) szól, miközben meg is kavart. Nem úgy, mint mondjuk Gerald Durrell, aki megint csak rólam is szólt egy kicsit, de nem kellett miatta mássá lenni. Utólag azt hiszem, a komolyságnak és az iróniának az a keveredése volt a döntő, ami máig is fontos nekem az irodalomban.


Volt később más szerző, más hatás, ami végleg az irodalom mellé állított, vagy már akkor nem gondolkodtál névsorokban?

- Elkezdtem figyelni az embereket, ahogy irodalomról, írókról beszélnek, a hangsúlyt vagy konkrétan azt, amit mondanak. Ez aztán ritkán vitt félre. Így találtam rá nagyon különböző szerzőkre – Pilinszkyre, Dsidára, Ecóra, Karácsony Benőre, Borgesre, Nietzschére, Rilkére, Yeatsre, Oravecz Imrére, Petri Györgyre, Kemény Istvánra. Folytathatnám még: Szerb Antal, G. K. Chesterton.

Ezek nem mind épültek aztán tovább bennem, de mind több volt, mint futó élmény. Most egy névsort mondtam el neked, de közben inkább azt szerettem volna mondani, hogy nem a névsor fontos, hanem hogy legyen az életedben legalább egy-két olyan könyvélmény, ami a felnőtté váláshoz, a saját út megtalálásához kapcsolódik.


Máshonnan nézed az irodalmat, szokás mondani rólad. Mi szükséges ehhez a „másképpen nézéshez”?

– Nem tudom – eléggé normális ember vagyok, azt hiszem. De ez még az irodalomban sem elég „más”, ugye? Egy fokkal komolyabban: én az empátiával hoznám kapcsolatba. Egy ideig teljesen magamba zárulva léteztem, nem tudtam figyelni a mások jelzéseire. Aztán – valamikor a Szilágyi Domokos-féle kamaszkori epizód környékén, de attól függetlenül – ez is átfordult.

Balázs Imre József
fotó: Szabó Géza


Azóta egyre gyakrabban jut nekem olyan szerep, amikor mások gondolatmenetébe kell belehelyezkednem, mások fejével kell gondolkodnom. Szerkesztés, moderátorkodás, tanítás is, de nemcsak. Ez bárhol, egy asztal mellett, észrevétlenül is működik. Miért ne működne könyvekkel is?


Több írásodban közelítettél az irodalomhoz a humor felől (József Attilánál, avantgárd szerzőknél, parodistáknál), ez miért van így? Nagyon besavanyodott kultúrát találtál?

– Inkább pozícióvédőt. Saját fontosságát, túlélési képességeit túlértékelőt. Ettől van benne egy jó adag emelkedettség és pátosz. Helyüket keresik a dolgok, és a humor többek közt arra jó, hogy a legmozdíthatatlanabbnak vélt dolgokat is derűvel tudja megmozgatni.


Volt egy versciklusod az első verseskötetedben. Megtudtad végül, hogy „ki viszi haza a buszsofőrt?”

– Állítólag a „buszsofőrszállító autóbusz”-ról szóló versem állt a legközelebb a valósághoz. De azt nem kérdeztem meg azóta sem a közlekedési vállalattól, hogy ki viszi haza a buszsofőrszállító autóbusz sofőrét.


Most van nyomdában a Vidrakönyv című versesköteted. A vidrák honnan jönnek a képbe?

– Megszerettem őket, teljesen irracionálisan és megindokolhatatlanul. 2002-ben elkezdtem verseket írni a vidrákról vagy a vidráról, és folyamatosan írtam őket 2006-ig. Kiderült, hogy a vidra egy mitikus lény, mint mondjuk az egyszarvú, csak még nem írták meg a mitológiáját.


Ezek alteregók, vagy csak a másféle közelítésmódok lehetőségei?

– Mármint a buszsofőr és a vidra? Hát igen, ezek nagyon másféle közelítésmódok valamihez. Vagy inkább valamikhez. A nagyobb versciklusokban egyébként épp az a jó, hogy ott versről versre újrakezdhető például az a kérdés, hogy mi a vidra. Vagy hogy mihez kellene közelíteni.

Mondtam valamit az emelkedettségről a pozícióvédő kultúra kapcsán. Az emelkedettséggel meg kell küzdeni. Azt hiszem, nem csak nekem, hanem egész generációknak. A Vidrakönyv, ha úgy tetszik, egy egyéni gerillakísérlet, amelyiknek egyik tétje az emelkedettséggel, a dolgok komolyan vehetőségével kapcsolatos.


Van másik tétje is?

– Van, de azt nem árulom el.

Kérdezett: Vári Csaba

[1.11.2006]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 106
Egy másik beszélgetést talán 6
Nem 30



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS