• Megosztás:


Muszka Sándor, költő

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Nem érdekelt se a kapitány, sem a hülye gyermekek, az tetszett a legjobban, hogy ül az indián a hegyen és pipázik.




Börtön, prostituáltak, Moszkva tér, ilyesmikre történik utalás a verseidben. Ezek a dolgok mind megtörténtek?

– Igen, ezek megtörténtek. Egy költő azt írja, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna. Hogyha hazudik, azt úgy kell csinálja, hogy rajta ne kapják. De ezek a dolgok megtörténtek, nem kapnak rajta.

18 éves koromban leérettségiztem és elmentem otthonról. Ezután Vásárhelyen színész voltam, aztán Bukarestben postás, Kolozsváron asztalosinasként kezdtem, ezt kiegészítendő néha lapátolásokat is bevállaltunk a fiúkkal. Volt egy csapat, úgy hívtuk magunkat, hogy a „vörös brigád”, mindenre jók voltunk.

Budapesten a Moszkva téren volt alkalmi meló, aztán Kolozsváron voltam báros meg pincér. Nagyváradon rendes munkanélküli voltam, hogy miből éltem, az nem ide tartozik. Sepsiszentgyörgyön is munkanélküliként éltem egy ideig, de mivel szülővárosom, Kézdivásárhely közel esik, az otthoniak segítettek.


Volt ennek a vándorlásnak valami miértje?

– Egyetemre nem mentem, nem igazán kezdtem semmihez. Nekem azelőtt volt egy punkzenekarom, ami megszűnt, és akkor néztem, hogy mit lehetne csinálni. Vásárhely után, amikor vége lett az évadnak, és úgy döntöttem, hogy többet a színészkedést nem csinálnám, akkor szólt egy haverom, hogy menjek Bukarestbe, van egy jó meló.

Bukarestbe költöztem. Ennyi, ez így volt. Ha valaki szólt, hogy Csíkdánfalván vagy New Yorban vagy bárhol van egy jó buli, akkor elmentünk volna, mert mért ne. Nem volt semmi, ami különösképpen helyhez kötött volna. Egyfajta hobóság volt ez, tudod. Nem volt semmi koncepció emögött, egyszerűen ami jött, azt bevállaltuk.

Muszka Sándor


Papírok nélkül, ha az ember lóg, csak szar meló van. Például lapterjesztőként dolgoztam Bukarestben, ott arról szólt a munka, hogy este 8-9 órakor hozták a a lapot, megtöltöttük 40 kilónyi ingyenes újsággal a hátizsákunkat, és egy kézzel rajzolt útvonalat követve nekivágtunk a bukaresti éjszakának. Esik eső vagy hull a hó, mindegy, mennünk kellett. Ebben az a jó, hogy egy idő után minden bárt és sztriptíztáncosnőt ismersz.

Van olyan, hogy megígértek egy munkát és nem jön be, de egyik haver házat épít, és ki kell ásni az alapokat... vannak ilyen őrületek, érted, lapátolsz 2-3 napig, bármit megcsinálsz.

Az ember ilyenkor rákényszerül egy csomó olyan dologra, ami nem igazán törvényes. Én ezt nem is nevezném bűnözésnek, mert nem az: ha valaki éhes és ellop a boltból egy kenyeret, az nem bűnözés, az egy normális dolog. Mi mást csináljon?


Börtön?

– Erről inkább nem beszélnék, ne haragudj.


Verseidben két személyt szólítasz meg – az Istent és anyádat...

– Valószínűleg, mert az édesanyámat szeretem a legjobban a világon. Érzelgős meg nagyon közhelyes, de ez van.


Hogy sikerült kihagyni a szorzótáblát?

– A szorzótáblával az úgy volt, egyébként a könyvbemutatón is elmeséltem, mert mindig olyan kérdéseket tesznek fel nekem, hogy hogyan kerültem kapcsolatba az irodalommal meg ilyenek, szóval későre és nagyon nehezen tanultam meg írni-olvasni.

Kínszenvedés volt, 15-16 éves voltam, mire egyáltalán megértettem az idő fogalmát. Vagyis hogy van az óra, és akkor mi az, hogy fél hat. Nekem ezek nagyon tág és ködös fogalmak voltak. Tudtam, hogy kell menni a piacra fél hatkor, de hogy mit jelent, hogy miért van egyáltalán óra, ezt nem értettem. Aztán rájöttem.

A számokkal mindig nagy bajban vagyok, ha digitális az óra, akkor kiírja, hogy 6 óra 30 perc, de az analóg óra nehéz, 16 éves voltam, mire megtanultam. Ezzel különben nem büszkélkedni kell, ezt minden normális ember elhallgatja.


Hát ha nekem most el kellene magyaráznom, hogy mi is az idő, akkor én is bajban lennék...

– Nekem az volt az érzésem, hogy ezek a szabályok azért vannak, hogy az embernek szar legyen. Ezek nem humánus és nem humanista dolgok, szerintem. Ezt gondoltam én akkor, meg azt, hogy ezek mind azért vannak kitalálva, hogy az embert basztassák vele.

Reggel nyolckor kell menni iskolába. Miért kell reggel nyolckor menni, amikor ebben az országban nagyon kevés olyan ember van, aki szeret felkelni reggel hétkor?


Az irodalommal hogyan kerültél kapcsolatba? Hülye kérdés, de nem hagyhatom ki...

– 13-14 éves koromban a tanáraim nagy csodálkozására megtanultam olvasni. Addig nagyon jól tudtam biciklizni és verekedni, a sportok is elég jól mentek, egyéb nem nagyon érdekelt. Az történt, hogy kaptam egy könyvet, amire már nem emlékszem, és egész nyáron olvastam.

Furcsa volt, hogy egy 14-15 éves gyerek nem akar focizni, nincsen bunyó, csak ül otthon és olvas. A szüleim azt hitték, hogy valami gáz van, elvittek az ideggyógyászatra. Az orvos azt mondta, hogy „majd egyszer meg fog látni egy szép szőke copfos leánkát és helyrejön”, ami később be is igazolódott.

Az írás úgy kezdődött, hogy volt egy Bóbita nevű gyermeklap. Meghirdettek egy pályázatot, novellákat, gyerekírásokat lehetett beküldeni. Az édesapám javasolta, hogy írjak, úgyhogy gyorsan le is másoltam, átírtam Mózes Attilának az egyik novelláját és elküldtem. Jött a válasz, hogy nagyon tehetséges vagyok, és még írjak.

Nekiálltam átírni a Grant kapitány gyermekeit. Ebben a döntésben különben az is közrejátszott, hogy ez épp akkor ment a televízióban a sorozat. Csakhogy az történt, hogy az egész regényből nem nagyon érdekelt se a kapitány, sem a hülye gyermekek, az tetszett a legjobban, hogy ül az indián a hegyen és pipázik. Csak ül és baszik bele, román kifejezéssel n-are treaba cu nimeni. Ez nagyon tetszett nekem, meg az is, hogy a sorozat a tévében mindig úgy kezdődött, hogy egy nagyszakállú férfi, Jules Verne, ír.

Aztán meghiúsult a dolog, meg a sorozat is véget ért a tévében. No de volt egy magnónk, s az egyik szalagon Ady-versek voltak, Latinovits előadásában. Egyszer meghallgattam, és akkor azt gondoltam, hú de fasza ez, miket mond ez a csávó, nem is olyan hosszú, mint a regény, vajon nem-e lenne könnyebb átírni?

Persze akkoriban már tudtam, hogy mi az a plágium, úgyhogy akkor már nem is az volt, hogy átírni, de úgy gondoltam, hogy a vers szebb, rövidebb, jobb. Ezt kéne csinálni, gondoltam. Valahogy így kezdődött el az irodalmi karrierem. Elkezdtem küldözgetni a szerkesztőségeknek, amiket írtam, azokat az írásokat ma már én sem közölném, de akkoriban elküldtem, és akkor vagy közölték, vagy nem. Ha nem közölték, akkor tudtam, hogy valami kurva jó dolgot csinálok.

Az idézetek Muszka Sándor Ennyi ha történt című verskötetéből valók.

[19.06.2006]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 186
Egy másik beszélgetést talán 8
Nem 40



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS