• Megosztás:


Júlia, aki 77 évesen e-mailezik és chattel

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

„Visítottam az örömtől, amikor az első levelet megírtam.”

Bár 77 éves vagy, a legmodernebb kommunikációs eszközöket használod…

Júlia: – A mobiltelefont ajándékba kaptam, nyugdíjasként nem lett volna pénzem megvenni. Az első számítógépemet szintén ajándékba kaptam egy Romániából elszármazott egyetemi tanártól, aki most Berlinben él. Ő a Bazaro eszperantó újság készítéséhez küldött nekem egy ócska gépet.

Tízéves korom óta gépelek írógéppel, úgyhogy ez (a billentyűkre mutat) nem volt nehéz. Arra megtanítottak, hogy kell be- és kikapcsolni a gépet – óriási öröm volt, mikor ezt egyedül meg tudtam csinálni. Akkor bejött az internet – mondták, hogy ha van számítógép, akkor lehet internet is. Most már a levelezésem 75-80%-a interneten keresztül megy, a postaládámba már nagyon ritkán jön egy-egy levél.

Visítottam az örömtől, amikor az első levelet megírtam és miután elküldtem, mondták, hogy már meg is érkezett a címzetthez. Percek múlva vissza is jött a válasz, a mennyekben éreztem magam. Borzasztóan tudtam ezt élvezni.

A világ minden részéről, Afrikából, Ázsiából vagy Ausztráliából küldenek nekem újságcikkeket, én megnyomom a gombot és itt van – hihetetlen. Aztán felfedeztem a hírhálókat, a Transindexet, meg most már a hvg.hu-ra is beléptem. Épp tegnap este volt a nagy öröm, mert a hvg.hu-n három-nullra vertem a dámajátékban partnerem, faképnél is hagyott. Imádok játszani. Nem hiába voltam 25 évig bábszínésznő, nekem a játék a mindenem.

Sigmond Júlia


Egy ismerősöm megadta a blogjának a címét. Mondom, mi az a blog? Nézem, te jó Isten, ez egy exhibicionista nyilvános naplószerűség, vagy valami ehhez hasonló. Sajnos most megint nem működik tisztességesen a hangszóróm, úgyhogy nem tudok sem zenét hallgatni, sem pedig Skype-on beszélgetni – viszont a chat az megy, írom, válaszol, írom, válaszol.

Óriási öröm, hogy életem alkonyán ilyen hatalmas ajándékot kaptam. Aztán kellett vennem egy új gépet – a régi gép működött, nem volt vele gond, csak borzasztóan lassan ment. Leütöttem egy gombot és fél órát kellett várakozni, míg hajlandó volt elindulni. Ez is használt...


És milyen?

– Ezt ne kérdezd tőlem, ‘98-as, nem tudom mi... nem is érdekel. Megy, működik, kész. Ugyanúgy, mint a vasaló, vagy a mosógép, vagy a mobiltelefon.


A jövőben még milyen technikai újításokra kell számítani szerinted?

– Gyógyíthatatlan optimista vagyok, ezt édesapámtól örököltem. Ezt már nem érem meg, de nagyon reménykedem abban, hogy az emberiség el fog jutni oda, hogy mindent, amit hozott ez a fantasztikus technika, egy idő után tényleg jóra használja.

Tehát konkrétan el tudom képzelni, hogy sem Afrikában, sem Indiában, sehol a világon sem éhen halni, sem szomjan halni nem fognak gyerekek, hogy fel fogják fedezni az AIDS-nek, a ráknak is az ellenszerét. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy embert klónozzanak – ez ellen tiltakozik valami bennem.



Abban is hiszek, hogy van élet a Földön kívül. Nekem ugyan nem volt szerencsém találkozni velük, de olvasok ilyen regényeket és el tudom képzelni, hogy ez igaz. Lehet, hogy tényleg van olyan civilizáció, mely sokkal fejlettebb, mint mi, akik segítenek rajtunk, csak nem tudunk róla, ahogy egy hangya sem tud arról, ha én odahajolok és odateszek neki egy fűszálat, hogy könnyebben tudjon továbbmenni.


Ott voltál, amikor a film még gyerekcipőben járt. Vajon a számítógép-internet mennyire hasonlít arra a korszakra, amikor felfedezték a mozgóképet?

– Nem tudom ezt így összehasonlítani. Az emberek leülnek és megnéznek egy filmet. De itt te magad csinálsz valamit, ez nem magától megy. Nem csak be kell kapcsolnod, hanem valamit működnöd kell, hogy valami legyen. Rajtad keresztül, a te kíváncsiságoddal történik minden. Úgyhogy én a számítógépet sokkal többre tartom.

Persze ezt lehet rosszra is használni: jönnek ezek a hülye üzenetek – kiszűröm, kész és egyre kevesebb van. Azért meg vagyok győződve arról, hogy az emberek többsége jó, dehát vannak csacsi emberek vagy beteg emberek inkább, akiket inkább szánni lehet ezért a gyűlöletért, ami bennük van.


Az tudom, hogy nagyon elfoglalt vagy...

– Nahát, finom kérdés, köszi. Szóval én nem vagyok egy Voltaire, de rengeteg levelet megírtam már az életben. Ezt mindig csak elrettentő példaként mondom, de az idén lesz ötven éve, hogy eszperantista lettem. Amikor nem volt elég levelezőtársam, közzétettem egy hirdetést, akkor 25 országból 76 levelet kaptam.

Aztán hét kongresszuson vettem részt és ki tudja hány konferencián meg egyéb nemzetközi rendezvényen, ahol mind csak szaporodott a barátoknak a száma. Ez azt jelentette, hogy mind több és több időre lett volna szükség, ami nincsen elég soha, különösen akkor, ha az ember idősödik, lassul, butul. Én mindig azt szoktam mondani, hogy nekem túl sok barátom van az időmhöz képest.

Közben eszperantó novellákat írok – meg is jelent egy kis kötetem 15 írással. Most egy kicsi, de hatalmas értékű könyvet állítok össze. Van egy rovata a Bazaro-nak, amit én szerkesztek, ahol arra a kérdésre kell válaszolni, hogy „mikor voltál életedben a legboldogabb?”. Összegyűlt 100 válasz, ezeket a válaszokat szeretném kiadni egy kis kötetben. Lesz benne néhány grafika is, hiszen festőművészek, grafikusok is „válaszoltak” erre a kérdésre, természetesen nem szóban, hanem rajzban.


Hány baráttal levelezel?

– Hát a szörnyű valóság az, hogy tavalyról még van 30-35 megválaszolatlan levelem. Nem is tudok pontos számot mondani, attól félek, hogy több mint 100 emberrel tartom a kapcsolatot most is.

Egyszer eszembe jutott, hogy meg kellene írnom az „utolsó levelem”, hogy ne haragudjanak, én már nagyon öreg vagyok, arról nem is beszélve, hogy iszonyú sokba került a bélyeg. Szerencsére ez a számítógéppel megolcsult. Viszont nem tudom megtenni, szeretek levelet írni. Levelet kapni is szeretek, természetesen. Nekem műfajom a levélírás.


Valamikor nagyon dinamikusan fejlődött az eszperantó közösség, mára azonban ez a lendület megtört. Miért?

– 1887-ben jelent meg az első nyelvtankönyv, ez egy Zamenhof nevű lengyel zsidó szemorvos alkotása. Elindult a nyelv, és gyönyörűen fejlődött. Aztán jött a Deutschland über alles Hitlerrel, aztán Sztálin az ő oroszával, végül Ceausescu a román nyelvvel – volt egy Graur nevű akadémikus, ő amikor Finnországban volt a ‘60-as években egy nyelvészeti konferencia, azt a javaslatot tette, hogy legyen a román nyelv a nemzetközi nyelv, mert az a legszebb-legegyszerűbb nyelv a világon. Nem is kell mondanom, hogy viszonyultak ehhez a javaslathoz.

Még Gheorghiu-Dej idejében egy csomó kérvényt adtunk be, úgyhogy megtűrték az eszperantó nyelvet, de nem segítették soha. Aztán ’89 után, mint minden, ami addig tilos volt, szabaddá vált. Így Romániában több városban is vannak eszperantó klubok, és elindult az eszperantó-élet mindenhol.


Többször volt volt szó arról, hogy 80 évesen „nyugdíjba” mész. Igaz ez?

– Igen, nem is illik egy vénasszonynak ennyire aktívnak lenni. Ez kedvesen úgy fogalmaztam meg, hogy 80 éves koromon túl elkezdek úriasszony-életet élni. Vagyis hogy csak azt teszem, amihez kedvem van. Hagyom majd egy kicsit a fiatalokat is érvényesülni.

Ott van az unitárius nőszövetség, melynek oszlopos tagja vagyok, ahogy mondani szokás (nevet), eszperantó-kör, Biblia-kör, satöbbi. Vasárnap a templom, ugye. A szokásos házimunka – főzés, mosás, bevásárlás mellett – ott van a kézimunka, meg tanítok is.

Két évvel ezelőtt, amikor 75 éves voltam azt mondtam, addig szeretnék élni, amíg 100 könyvet elolvasok. Hát ahhoz idő kell... de nincsen elég időm játszani, nincsen elég időm zongorázni sem, vagy sétálni is szeretnék, beszélgetni. Így ahogy most veled beszélgetek, persze úgy, hogy közben te is mondod a tiédet. Mert ha a kölcsönösség hiányzik, akkor megette a fene az egészet – úgyhogy legközelebb én készítek veled egy ilyen interjút.

[1.3.2006]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 240
Egy másik beszélgetést talán 6
Nem 20



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS