• Megosztás:


Yale, aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

“Olyan volt ez, hogy én tudtam, hogy ő tudja, hogy én tudom.”

Detroitban születtél, Kaliforniában nőttél fel, New Yorkban voltál egyetemista, zsidó hagyományokat tanulmányozva nagyon sokat jártad Kelet-Közép Európát. Húsz éve jártál először Kolozsváron, mesélnél erről?

Yale Strom: – Húsz éve még sokkal több zsidó élt Kolozsváron. Volt héber iskola, meg zsidó kórus is létezett, így elég sok vallásos és világi program közt lehetett válogatni. Azóta a fiatalabbak közül sokan kivándoroltak Izraelbe vagy Nyugatra, az idősebb generáció fölött pedig eljárt az idő – most már csak körülbelül 200 zsidó él a városban, talán 500, ha a vegyes házasságból származó leszármazottaikat is figyelembe vesszük.

Paradox módon a zsidó kultúra épp most van újjászületőben, amikor egyre kevesebb zsidó él itt – 1989 óta az emberek egyre jobban érdeklődnek a zsidó zene, ételek, történelem iránt. Lassan zsidó tematikájú művészet is születik, az emberek kezdenek beszélni erről.


Milyen volt az első kolozsvári utad?

– Egy nagyon kemény tél után, 1985 márciusában jártam itt először, Bryan Blue nevű barátommal. Iasi-ból érkeztünk vonattal, másodosztályon, és annyira zsúfolt volt, hogy alig bírtunk aludni. Dehát megérkeztünk és úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet és keresünk egy olcsó hotelt – ugyanis muszáj volt spórulnunk, egy évig voltunk úton.

Emlékszem, Ceausescu elrendelte, hogy energiatakarékosság miatt senki nem autózhat, így az utakon csak ütött-kopott villamosok, buszok és nagy néha egy-egy taxi járt. Akkor már tudtuk, hogy a nyugatiak nem szállhatnak meg akárhol, mégis megpróbáltunk kivenni egy szobát egy olcsóbb hotelben: csakhogy amikor előkerültek az útleveleink, rögtön elfogytak a szobák.

Felirányítottak minket a mostani Transilvania (az akkori Belvedere) luxusszállóba: világos volt, hogy a dollárjainkra utaznak. A szoba egyébként olyan hideg volt, hogy hálózsákban, ruhástul kellett aludnom.

Yale a Tranzit Házban tartott Klezmer-koncerten


Következő nap felkerestem a kolozsvári zsidó közösség tagjait (Yale és Bryan egy, a Vasfüggöny mögötti zsidó közösségekről szóló fotó-dokumentum kötethez gyűjtött anyagot. Bővebb infó: Yale Strom honlapjaszerk. megj.). Voltam a zsidó temetőben meg a kóser kantinban, a Securitate pedig nem tágított. Egyszer hirtelen hátrafordultam és amikor láttam, hogy a követőm is elfordul, integettem neki. Tudod, olyan volt ez, hogy én tudtam, hogy ő tudja, hogy én tudom.


Hogyan változtak az emberek húsz év alatt?

– A kapitalizmus választási lehetőségeket hozott. Egyre több mindent lehet vásárolni, a nők és férfiak egyre divatosabb ruhákat hordanak és ételek dolgában is egyre nagyobb a választék. Üzletek, reklámok, nyugati brandek jelennek meg.

Ugyanakkor sok ember arcán láthatóak az élet nehézségei. Lehet, hogy egyes emberek gazdagabbak lettek, de azt látom, hogy az élet nem könnyű. A változások tehát inkább csak a felszínt érintik, nem hiszem, hogy mindenkit pozitívan érintettek. Látom a szegényeket, a romákat, arcukra van írva, hogy mennyire bizonytalan a jövőjük.


Zenész vagy, fényképész, drámaíró, zeneszerző és dokumentumfilmes. És minden a zsidó kultúrához kötődik...

– A romák is érdekelnek, főleg a zsidó és a roma kultúra közötti kölcsönhatások a zenében. Eredetileg a zene érdekelt, de aztán érdeklődésem az emberek fele fordult: kik voltak ők? Miért tértek ide vissza a koncentrációs táborokból, ahol családjukat meggyilkolták?


Egy klezmer-koncerted volt a Tranzit Házban. Tudnád jellemezni ezt a zenét?

– A klezmer egy héber szó, eredeti jelentése “a zene szerszáma”. Gerincét az ősi imádságok alkotják, de ahogy az idők folyamán a zsidók a Rajna vidékéről Keletre vándoroltak, zenéjükbe beépültek a különböző népek zenéiből elemek: van benne kis lengyel, északolasz, román, török zene.

Hogy mennyi mindenre hasonlít, arra jó példa, hogy egyszer Kaliforniában munkát kerestünk az együttesemmel. Találtunk egy görög vendéglőt, úgy döntöttünk, megpróbáljuk: majd kicsit görögösre vesszük a dallamot, hátha nem veszi észre a tulaj. De az első akkord után leállított: ez török zene – mondta.


Ennyi év után biztosan sok sztorit tudnál mesélni...

– Egyszer Kárpátalján éltem egy hónapig – beutaztuk Beregszászt, Munkácsot, azt a vidéket, mely valamikor Magyarországhoz, majd Csehszlovákiához végül Ukrajnához tartozik. Az öregember, akinél laktam, hagyományos zsidó földműves módjára élt: nem volt megoldva a csatornázás, a budi a kert végében volt, a vizet a kútból kellett húzni, zuhanyozni meg brrrr....



Egyébként a kommunizmus idején a határátlépések voltak nagyon kalandosak: a határőrök azonnal kémet láttak bennem amikor meglátták a kamerámat, és a hegedűm is nagyon gyanús volt. Tudom, hogy nagyon unalmas volt akkoriban, a '80-as években határőrnek lenni, úgyhogy a határőrök szeme mindig felcsillant, ahogy feltűnt a láthatáron egy amerikai.

Ahogy átléptem a határt, megnyugodtak a kedélyek – persze voltak gondjaim a kelet-német titkosrendőrséggel, a Stasi-val meg a román Securitate-val, de megtanultam együttélni a rendszerrel, ugyanúgy, mint a helybéliek. Ott voltam például, amikor betiltották a lengyel Szolidaritás mozgalmat. Számomra mégis az utazásaim során kialakult, akár húszéves barátságok a legfontosabbak.


Hogyan határoznád meg magad?

– Szakmailag művész vagyok, különböző művészeti formákat művelek. Emberként pedig egy kereső vagyok – nem is, inkább szivacs. Magamba szívok mindent és néha, ha kicsavarnak, akkor művészet folyik ki belőlem. Humanista vagyok, aki élvezi életének minden pillanatát.

Nem engedem, hogy az élet egyszerűen csak elmúljon. Mindenki gondol valamennyit az élet hétköznapi, prózai gondjaira, de én nem hagyom, hogy ezek elhatalmasodjanak rajtam. Hiszen annyi mindennel foglalkozhatom ezeken kívül...

[15.11.2005]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 87
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 32



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS