• Megosztás:


Gergő, amatőr ralis

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Mindenki kérdi, hogy lepergett-e előttem az életem? Hát nem, arra gondoltam, hogy festés: 8 millió.



Mesélj az autóról...

– Van egy barátunk, aki hivatásos autóversenyző – ő felajánlotta, hogy vegyük meg az autóját, mivel ő már megunta: annyira jó volt, hogy Szatmáron senki nem tudta megverni. Sem nekem, se a faternak nem volt szándékunkban raliautót venni, de aztán azt mondtuk, a reklám miatt érdemes megvásárolni. Lefestettük a cég színeire, vagyis zöld-fehérre és elkezdtünk edzeni meg versenyezni is – persze, csak helyi, amatőr szinten.

Az autó egy Peugeot 205 GT: pici autó, borzasztó erős, 230 lóerős gyári motorral. A ’80-as évekből származik, a rali hőskorából – akkor még nem volt fedélzeti számítógép, elektronikus vezérlés satöbbi, hanem egyszerűen nagyon erősek voltak az autók. Ez is ilyen, nagyon nyers, minden finomság nélkül.

Van Szatmáron egy 15 fős társaság, akik egytől egyig, egész héten, reggeltől estig dolgoznak – az egyiknek bútorgyára van, a másiknak autóbádogos műhelye – azután nem horgászni mennek el, hanem szombaton kikapcsolják a telefont, és kimennek egy salakos pályára.

Butka Gergő


Én azért élvezem, mert most, amikor mindenhol ott van a telefon és internet, a pályán nincsen semmi, telefonjel is alig. Ott van egy egyenes, göröngyös rész – a profik itt kábé 130-140-el mennek. Közben annyira rángatja a karod a kormány, hogy alig bírod megfogni az autót. És akkor 5-7 métered van lefékezni, ha nem sikerül, akkor ott áll a közönség... Elég látványos...

Kéthetente vannak versenyek – persze családias hangulatban zajlik minden. Mindenki ismer mindenkit, semmi tétje a dolognak. Nem olyan, mint amit a világbajnokságokon látsz – navigátor sincs például az autóban. És amikor befejezzük, visszamegyünk dolgozni, mintha mi sem történt volna – csak az orrunk van tele porral, meg a szemünket csípi a füst.


Tegnap mesélted, hogy már borultál is a kocsival.

– Úgy volt, hogy egy vasárnap délután kimentünk egy laza edzésre. Nagyon nehéz kontrollálni ezt az autót, én pedig megcsúsztam, és az egyik kerékkel az akadálynak ütköztem – ez felborított.



Az autó körönként egyre gyorsul: mikor bemelegszik és eléri az üzemi hőmérsékletet, egyre jobban megy. Hát ebben a kanyarban túl jól ment, és a gumik is túl jól fogtak – ez persze annak a hátránya, hogy mi vagyunk a gumiforgalmazók (nevet).

Érdekes, hogy másfél másodperc alatt mi villan át az ember agyán. Mindenki kérdi, hogy lepergett-e előttem az életem? Hát nem, arra gondoltam, hogy, úristen, festés: 8 millió. Festék: 1.5 millió. Amikor fejetetejére állt az autó, leállítottam a motort, kikapcsoltam az övet. Leestem a földre és kimásztam. Ennyi.


Mennyibe kerül ez a buli?

– Elég nehéz behatárolni. Ez nekünk, az apámmal együtt, egy elég költséges hobbink. Azt nem mondhatom meg, hogy mennyibe került az autó, mert ha az anyám megtudja, végem. No de annyi, amennyi pénzből már lehet venni egy nagyon szép kis utcai autót. Persze nem olyant, mint ez...

Olcsóbban is lehet: veszel egy autót 500 euróért és ráköltesz 4500-at, vagy fizethetsz 3000-et indulásképp, és akkor a felkészíteni olcsóbb, 2000-ből megúszhatod. Nálunk Toyota Celicák, Honda Civic-ek, Golf II.-k versenyeznek. Egy minőségi gumi 200 euróba kerül – abból 12 egy szett. További gond, hogy az kocsikat nem lehet forgalomba íratni – a mienk például túl hangos többek között – így utánfutón kell vinni-hozni.

Közúton persze veszélyes is – legalábbis a mienk. Az apám is majdnem borult vele, amikor kiment vele a közútra: az egyik egyenes részen a motor akkora erőt adott át a féltengelynek, hogy kitépte az egyik csavart, és emiatt az autó 140-nél táncolni kezdett.


Európai Tanulmányokat végeztél Kolozsváron, most ugyanitt mesterizel, közben autógumikat árulsz. Hogyan jön ez össze?

– Kisgyermek-koromban egy garázsban indított egy céget édesapám. Én nyaranta 2 hónapig megdolgoztam a zsebpénzemért – nagyon szerettem. Hetedikes voltam, amikor kezdtem, később, amikor rászoktunk a cigire, már olyasmiket csináltam, hogy felfújtam meg cseréltem a kereket.

Ez teljesen profán dolog: ha tejgyárunk lenne, akkor lehet, hogy a tejhez kötődnék. Belenőttem a füstös, poros, gázolaj-szagos környezetbe.

... és utána


Amikor elvégeztem Kolozsváron az Európai Tanulmányokat, választás elé kerültem: Kolozsváron dolgozzam egy X helyen öltönyben, és mondjuk a Bulgakovban lógjak, vagy hazamenjek Szatmárra. Ez utóbbi mellett döntöttem – azóta kiestem a Kolozsváron megszokott milliőből, de talán nem is bánom.


Hogyan telik egy napod?

– Reggel bemegyek dolgozni: általában 9-re megyek, de 8-kor már elkezd csörögni a telefonom. Ezután folyamatosan pörgök esti hatig kábé. Specialitásom az, hogy nagyon ritka és érdekes dolgoknak nézek utána: vannak olyan szerkezetek, gépek, melyekre különleges gumik szükségesek – például homok-dömperek vagy sportkocsik, amiknek egyáltalán nem mindegy, hogy ha 240-nel megy az autópályán, akkor hogyan melegszik a gumija.

A politikával ellentétben ez arról szól, hogy bejön az ügyfél, kezet fogsz vele, a szemébe nézel és megkérded, mit akar. Direkt eladás ez, leginkább kamionokhoz van közöm, de én élvezem. Van ennek valami furcsa szépsége: hogyan kell kiszolgálni azt a klienst, aki szépen megmondja, hogy csak nyolcmillió 400 ezer leje van, de abból oldjunk meg minél jobban, minél többet.

Vagy bejön egy ember, aki épp paradicsomot szállít Olténiába. Mondja, adjunk neki valamit, de nem tud semmit fizetni, míg el nem adja a paradicsomot. De lemegy Olténiába és utána becsületszóra visszaadja. Sokszor egy kolozsvári értelmiségi el sem tudja képzelni, milyen naponta tíz olyan emberrel találkozni aki khm... hát nem Heideggeren nőtt fel...

Gergő blogja

[22.6.2005]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 94
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 17



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS