Kolozsvárról inkább San Francisco jut eszembe: kis városban egy nagyváros.
Színész voltál New Yorkban és Svédországban, jelenleg a Sounds of Boney M együttesben énekelsz, emellett saját blues-zenekarod is van – hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?
– Ez buli, élvezet. Egy előadóművész az előadóművészet különböző területein is otthonosan kell mozogjon. Akár dzsesszt, bluest, gospelt éneklek, végső soron mindegyik ugyanaz. Abban különbözik, hogy te magad mit hozol ki belőle.
A zene és a fellépések örömet okoznak nekem. Én örömet okozok a hallgatóságnak, az visszahat rám és így tovább – egyfajta energia-egyensúly ez.
Leírnád egy napod?
– Nyolckor kelek, mert nem tudok annál tovább aludni – mindegy, milyen későn fekszem le. Ha hajnali 5-kor alszom el, akkor is 8-kor kelek.
(Ne nézz így rám! Mondja nevetve menedzserének, aki a 8 órára felkapja a fejét és sokatmondóan somolyog.)
Szóval nyolc-fél kilenckor felkelek, ezután lemegyek a konditerembe – 10 és 11.30 közt ott vagyok. Három napja minden nap gyúrok, nagyon büszke vagyok magamra, hogy visszatérek a régi edzőprogramomhoz. Tudod, ez mentálisan is jót tesz.
Aztán megbeszélem a menedzseremmel, hogy mit csinálunk épp: kivel találkozunk, próbálunk-e vagy épp stúdióban leszünk. Olyan ez, mint egy cég, amely Brad Vee Johnson új imidzsén dolgozik.
És hogyan fog kinézni az új Brad Vee Johnson?
– Azt nem mondhatom meg. Majd meglátod.
Gondolom sokan megkérdezték már tőled: miért épp Románia?
– Azt hiszem, nem én választottam Romániát, hanem Románia választott engem. Először a Boney M-el jártam itt, ami rosszul sült el: átvertek, a szervezők nem fizették ki a fellépésért a nekünk járó díjat, emiatt még mindig törvényszékre járunk.
Nagyon meglepett, hogy egy ennyire szép országban, ahol ennyire jószívű emberek élnek, ilyesmi megtörténhet. Azután rájöttünk, hogy ez nem egyedi eset, sőt, gyakorta előfordul, főleg a zenebizniszben. A szerződések Romániában annyit érnek, mint egy darab budipapír.
Az ember azt hinné, hogy emiatt utálom Romániát, de ez nem igaz. Feladatomnak érzem ezt megváltoztatni, képviselni a nemzetközi művész-közösséget. Szeretném, ha nem félnének idejönni az előadóművészek.
És miért Kolozsvár?
– Szeretem Kolozsvárt. Bukarest nagy, büdös és zajos – Los Angeleshez hasonlít. Kolozsvárról inkább San Francisco jut eszembe: kis városban egy nagyváros. Bukarestben taxival kell szaladgálni, Kolozsváron sétálni is lehet – ezt szeretem. Szeretem a város egyszerűségét. Könnyű kapcsolatba lépni az emberekkel.
Te Bronxban születtél. A New Yorkiak nem éppen arról híresek, hogy barátságosak...
– New York egy olyan város, ahol gyorsan történik minden. A New York-iak nem töltenek sok időt udvariaskodással, de nem barátságtalanok. Csak benne van a levegőben, hogy „gyerünk, ne gondolkozzunk annyit, csináljuk meg”.
Míg New Yorkban éltem, én mindig úgy éreztem, hogy el vagyok késve – ez a város tempója. Mindig van mit csinálni, mindig be kell pótolni valamit. Emiatt nem élek már ott: végre időben el akartam érni a helyekre, nem akartam folyton úgy érezni, hogy elkéstem.