Attila és Álmos, a téma: manele „(…) kéjelgő-ringó mozgással oda kell menni a hátukhoz – én is megpróbáltam, de nem járt sikerrel a ringó mozgásom: megérkezett az alfa-hím.” Most játsszuk azt, hogy ti manele-sztárok szeretnétek lenni, és fel kell építeni az imidzset. Hogyan kezdenétek? Attila:Hát mekkora a büdzsé? Mondjuk korlátlan. A.: Az nem jó. Húha, az nem jó. Úgy nincsen fílingje. Megveszem mindenből a legjobbat, úgy egyszerű. Húszezer dollár? A.: Nem, vegyük inkább egy autószerelő fizetését. Ugye adott egy 1310-es Dacia, amit az apukától örököltünk. Először is azok a műanyag szpojlerek elöl-hátul nagyon fessül néznek ki. A No Fear-matricák is elengedhetetlenek – Udvarhelyen én olyan feliratot is láttam, hogy az Utak királya. Lefóliázott ablakok, és hátul írja nagy betűkkel: utak királya. Álmos: Kell még egy kilencmillió lejes mp3-lejátszó. Arra mondjuk egy fizetésünket tesszük félre. A.: Igen, megvesszük részletre. Valahogy kifizetjük az mp3-lejátszót, ami feltétlenül távirányítós kell legyen. Az autóban legyen hangzás – ez az, ami nagyon-nagyon fontos egy igazi manele-sztár életében. Á.: A másik a Knight Rider-lámpa. A.: Igen, ez jó. De azért a rali-kormányt is tegyük be... Á.: Nyilván. Meg egy tehénszarvat a kocsi elejére. Én szigetelőszalaggal kicsit megbosszantanám a Dacia lámpáját. Egy kicsi BMW-tekintetet neki, vagy valami. Hogy harapjon. A.: Ja és a motort mindenképp meg kell fúrni. Hogy érződjön a hangján. Á.: És ugorjon, persze. Az is fontos, hogy a fogyasztás 10 liter fölé menjen. A.: A piacon lehet kapni nagyon jó áron fehér ruhákat. Én ha manele-sztár lennék, akkor a ruhatáram fele fehér lenne. Ugye kevés pénz jön be autószerelésből, úgyhogy megnézném, hogy mi az, amit a drága üzletek kínálnak, elmennék a piacra, és valami ahhoz hasonlót vennék. A címkéket meg utólag rávarratnám egy szabóval. Á.: A külső a fontos. Mindenképp igyekeznék fenntartani azt a látszatot, hogy nekem a pénz nem probléma. Tehát inkább nem eszek hétköznap, nem fizetem ki a villany-gázt, de fontos, hogy akárhova elmegyek – főleg a Dieselbe – akkor tudjak pattogtatni. Ez a régi dzsentri-mentalitás, tudod. Amikor nem dolgozom, akkor szórakozom, a város legdrágább helyén. És whisky-t iszom eleinte, aztán valami mást, ami olcsóbb, és hasonlít a whiskyre. Például a kabátomban vinném be a cujkát. A.: Ja, és a kártyás mobil. Vagy nem is kell kártya legyen benne, csak pillogjon, meg lehessen nézni rajta, hány óra. Nőben milyen kiegészítőt szeretnétek? A.: Attól függ, hogy hova megyünk. Ugye kell egy vörös hajú csábos, aztán kell egy fekete hajú „satana”. Á.: Nőben mindenképp 90-60-90. Újabban láttam a piacon olyan tornacipőt, melyet tűsarokkal gyártanak. Ez is üt, valósággal. És mit énekelnétek? Á.: Hát manelet. Azt, hogy elmentem a buliba, megláttam egy jó csajt... A.: Nene. A manele alapvetően a pénzről szól. Pénz, ellenségek, barátok, akik tulajdonképpen ellenségek, de ez attól függ, hogy mennyi pénzed van. Ha sok a pénzed, akkor barátok, ha nincs, akkor ellenségek. Ha okos vagy, sok pénzed van, ha nem vagy okos, akkor csak Daciád. Amíg te csinálsz egy milliót, én csinálok tízet, amíg te tízet, én csinálok százat. Mióta hallgattok manelet? Á.: Én már minden voltam, rockertől house-osig. Most nem tudom, mi vagyok, de nyitott vagyok minden zenei stílus iránt. És nagyon szeretjük megfigyelni az embereket. Ugyanígy tudnánk kommentálni a gyertyafényes gitár-esteket és a technós bulikat. A.: Míg be nem tettem a kazettát titokban, és rajta nem kaptak hogy a királyt, Guta-t és Adrian Copilul Minune-t hallgatom, nem is gondoltam volna, hogy magyar barátaim közül ennyien manele-rajongók. Valamelyik híres zeneszerző mondta azt, hogy a egy giccses zene sokkal veszélyesebb, mint a giccses színház vagy giccses írás, mert sokkal mélyebben hinti el a giccs mételyét, mint más műfajok. A manele köztudottan giccses. Nagyon veszélyesnek kellene tűnjön, én viszont nem érzem annak, mert az egész egy fíling. Bekapcsolom a manele-t és Romániában érzem magam. Egyfajta paródiája ez az itteni világnak. A maga szennyével, a maga mocskával... a piac él bennem. Egyébként ott hallottam először. Ahogy elnézem a manele-klippeket, valami fülledt erotika hatja át az egészet. Mintha egy tömegszex-parti előjátékába csöppennél bele. Mindenki mindenkivel kefél? A.: Nem hiszem, mert ha belegondolunk, hogy az éjszaka négy órából áll – 12-től 4-ig – akkor ez fizikailag nem megoldható. Amikor először elmentem egy buliba, bízisten, meglepődtem: mert ahány asztal és ahány olyan rész volt, ahol elfért két láb vagy két cipő, ott mindenki fel volt állva. A csajok fenn az asztalon, kéjelgő ringással hívogatták a hímeket. Á.: Ha a lány határozottan ellök, akkor az nemet jelent. Ha hagyja, hogy mozogj a háta mögött, akkor az azt jelenti, hogy na, meglátjuk. Ha hátul összekulcsolja a kezét, akkor az „hozzám vagy hozzád”-ot jelent. A.: A násztánc egész éjjel ment, de én úgy két óra múlva meguntam az egészet, mert ugyanarra a ritmusra, ugyanúgy riszálták. Nem kell oda nagy hókuszpókusz, hogy valaki megtanuljon manele-t táncolni. A lányokat nem kell felkérni, hanem kéjelgő-ringó mozgással oda kell menni a hátukhoz – én is megpróbáltam, de nem járt sikerrel a ringó mozgásom: megérkezett az alfa-hím. Á.: Az, hogy hátul van, a férfi számára is előnyös: az elutasításkor ezt úgy lehet beállítani, hogy "nem is akartalak annyira, csak te voltál előttem". [6.4.2005]
|
|