Nem múzsa, nem grácia, de nem is egészen evilági, a forgószélnek rokona, bohém, mint egy primadonna és előbb – utóbb mindenki fog hallani róla.
Kiss Bence: Miután végigjárkáltunk két turkálót, és az interjú szempontjából hál’ Istennek a zárórára hivatkozva kiutasítottak a harmadikból, megettük a muszájmostsütitenni nevű süteményt, Szende megitta második kakaóját és már Zorróra emlékeztető maszat-bajsza van, végre leülünk beszélgetni.
Szende: – Hát igen, igen én szeretem…
Mit?
– Tulajdonképp mindent. Az életet úgy általában … –
közben véletlenül leszakítja a függönyöm. Még soha nem kaptam pénzt a bugyimba. Nagyon szeretek maszatos lenni. Úgy, az azt jelenti, hogy tényleg ízlett s nagyon idegesít, amikor az emberek keze megbolondul és odakap az arcomhoz, hogy letöröljék a tejet vagy kenyérmorzsát. Én csak úgy tudok enni, hogy maszatos leszek.
…
– Mondok titkot: kicsi koromban tolvaj voltam, akárhányszor kinyitottam a szemem elloptam egy arcot. S akkor mindig mentem haza az iskolából s hallottam, hogy ne arcátlankodj fiam, s akkor tudtam, hogy nekem szólt!
S szerencsére, hogy ezt most megtehetem fényképezőgéppel, úgy teszek, mintha a hatalmas épületet akarnám lefényképezni, de valójában, ha valaki belekukucskálna a gépbe, akkor látná, hogy egy emberke van benne, aki úgy él, valamit él.
Miért épp fotó?
– A kíváncsiság az nagyon fontos. Azt tudom, hogy nekem muszáj beszélni a világon, csak nem tudom, hogy melyik nyelvet válasszam, melyik nyelven tudok a legtöbb színnel festeni képeket, mert valóban, hogyha egyszer le tudnám győzni azt a lusta ördögöt bennem, akkor rajzfilmet készítenék.
Szerintem a leghelyesebb hangulat az a kíváncsiság. Azt kívánom, hogy minden fényképem olyan legyen, hogy ne lehessen lepillantani róla. Azért szeretem még, mert a nagy egészet lebonthatod részletekre, mint egy kirakósjátékot.
Jobban szereted a részletet, mint magát az egészet?
– Igazából az egyszeri és megismételhetetlen dolgokat szeretem, amik a MOSTban történnek és akkor. Tehát ha az úton elém gurul egy üveggolyó, az biztos fontosabb, mint az, hogy futok a buszra.
De különben is inkább a járműtlenséget választom. Nagyon fontos, hogy ott legyél, hogyha egy térben történsz valakivel.
Akkor ez most mit is jelent?
– Azt, hogyha azt választod, hogy elkezdődsz valaki számára, akkor tényleg te legyél benne a találkozásokban, és ne intézd el őt általános kijelentéssel, hanem azért tegyél gesztusokat, mert az ő lényével való találkozásod ezt akarja. Tegnap például nagyon kedves volt velem a cukrászdában a süteménykihordó fiú, és akkor is, hogyha nem volt puha a tejszínhab, üzenetet hagytam kariókával a kávéscsésze tányérjában.
Milyenek az emberek mostanság? Hogy lehet hozzájuk közeledni? Vagy lehet egyáltalán?
– A kíváncsiság, az a titka, meg a játék. De azt látom legtöbbször, főleg most, hogy egyre inkább felnőttekkel vagyok körülvéve: fontosnak tartják, hogy bebizonyítósak legyenek, és két b betűvel többnek játsszák meg magukat. A bohócállapot az nagyon jó szerintem.
Tényleg bohócpárti vagy. Miért is?
– Nekem kacagtatós, hogy a legtöbben félnek a bohócoktól, én meg gyűjtöm őket. Tizenkilencemen vannak nekem most. S tudom azt, hogy ők igazából boldogságmaszkot festenek maguknak, de én a bohócállapotot szeretem, hogy ők kikacagják a világot: bolondok ;-) Hogyha nem volna derű, szerintem mindenki belehalna sajátmagába, s hintázna az ágyszélén, s belekapaszkodna a csuprába.
Ezek egyenértékűek a meghalással?
(sűrű bólogatás)
Ha rendetlenség van a szobádban, akkor hova ülsz le…
– Mindenhova, én mindig mindenhova leülök, hogyha kíváncsi vagyok, és hatalmas rendetlenséget szoktam rakni, és akkor látom, hogy mennyi mindenem van –
Kicsit másképp fogalmazol, mint az emberek többsége. Miért?
– Ezt ne kérdezd meg, ez hülye kérdés.
(Hangsúlyozásképpen vállba vág.) Mit tudom én, hogy szoktam-e, én nem tudom magamat.
Sült gesztenye, üveggolyó, régebbi gyerekszoba-kiegészítők, angyalkák bohócok… ezek gyerekkori dolgok. Miért ragaszkodsz hozzájuk?
– Azért, mert én soha nem akarok óriás bebizonyítós felnőtt lenni, a játék az fontos, meg különös, s fogd ki, hogyha odadobják a labdát, mert este úgyis fenékig kiiszod a söröskorsót. Nem tudom mi az összefüggés, de most ez jött – kacag.
Kapsz egy perecet a BBC híradójában. Mit fogsz a mikrofonba mondani?
– Hogyha valaki régen elrejtett a pincében egy piros hintát, és ez eperlekvár-kutatás, s közben eszébe jut, akkor tegye meg, hogy nekem adja, mert én már két születésnap és három karácsony óta kívánom azt az angyaltól, persze bolondság, már nem a mennyből, hanem a szupermarketből jön ide, tíz perc alatt felöltözteti a karácsonyfát, és fehér borítékban hoz ajándékot a gázszámlák rendezésére.