György, egy menő váradi lokál pultosa Kimért és higgadt, mint egy tisztiszolga, szertartásos, mint egy szamuráj. Amikor zenét cserél, előbb lehalkítja, ami éppen megy. Olyan ez a bárpult, mint egy gyóntatószék... Az valahol természetes, hogy ha valaki, aki egyedül van, leül a pulthoz, és elmeséli például, mit csinált aznap, vagy ha ismerem és látom, rákérdezek erre-arra, mondjuk hogy miért ideges, vagy miért húzza az orrát még akkor is, ha úgy szolgálom fel neki a kávét, ahogy tudom, hogy szereti. Mesélj egy ilyen jellemző, szomorkás történetet! Egyszer például egy alak bejött és rendelt egy fél vodkát, tisztán. Az, aki tisztán rendel, vagy alkoholista, vagy pedig valami miatt gyorsan le akarja inni magát. Az, hogy ide alkoholisták járjanak, nem jellemző, nekik olcsón kell a pia és a mennyiség. Ha nem ismerem a klienst, nem szólítom meg, nem parolázok vele, de ha feladja a labdát, visszapasszolom, mert ilyenkor ez a lényeg. Így lett, hogy beszédbe elegyedtünk az emberrel. Közben hívott valaki, megszólalt a mobilom. Nagyon ramaty mobil volt, de megtetszett neki, megkérdezte, nem eladó-e, én meg a társalgás kedvéért mondtam, dehogynem, kétszáz dollár. Ez egyértelműen irreális ár volt, hangsúlyozom. A tag: kétszáz az asztalra. Persze én mondtam, hogy részemről kamu az egész, de már nem volt mit tenni. A tranzakció után kiöntötte a lelkét, elmondta, a felesége elhagyta, elvitte a pénzét, és persze számos részletet is. De ekkor már volt benne három köbcenti. Mit volt mit tenni, megsajnáltam, és adtam neki még egyet a ház ajándékaként. Mi a munkád lényege? Mindig meg kell találni az alkalmas hangsúlyt, és nagyon kell figyelni. Én például többnyire nem a szememre szoktam hagyatkozni, hanem a fülemre. Vannak, akik nagyon jók ebben, és könnyen megtalálják a megfelelő hangot, vannak, akik nem, és ezért a klienssel nem tudnak beszédbe elegyedni. Van, hogy a felszolgáló miatt járnak az emberek egy helyre, és nem jönnek be, ha nincs bent a kedvenc pincérük. A furcsa az, hogy nem is mindig szakszerűen kell felszolgálni, hanem inkább úgy, hogy tessen a vendégnek és aztán az is, hogy bízzon meg benned. Tanultad valahol a szakmát? Nem, elloptam. A legalján, a szánkós vodkával kezdtem egy lepattant csehóban. Sok helyen megfordultál, biztos láttál egy csomó átveréses trükköt is... A katonaságban mondják, öt percig légy okos, aztán abban az évben minden jó lesz. Ez ebben a szakmában is úgy működik, hogy arra a két másodpercre szoktak összpontosítani, amíg a vendég nem figyel oda. Ha elkapja azt a momentumot, akkor megszedheti magát, persze csak idézőjelben, mert azt, hogy ilyen módon megszednéd magad, nem mondhatnám. Volt egy kollégám, aki mosolyogva csinálta, és mosolyogva vette tudomásul a kliens is, hogy átverték. Magyarán a szolgáltatásáért is levette a summát, a kliens pedig tudomásul vette. Meg lehet szokni, hogy csinos pincérnőkkel vagy összezárva? Meg. Meg kell keresni a hibáikat. A hölgyek hogy bírják a gyűrődést? Többször előfordul, hogy huszonéves lány ide kerül, megtanítom neki a szakmát, és néhány hónap múlva megcsömörlik, életunt lesz, keres valamit, ami feldobja, és aztán munkaidőben elkezd hozzányúlni a dolgokhoz, elkezd inni. Azt hittem, a beivás főleg a férfiakra jellemző... Vannak a vendégek közt notórius hétvégi beivó nők. Azért csinálják, mert unják az életet, és másra vágynak, amit rossz helyen találnak meg. Úgy érted, az ide járó felső középosztálybeli hölgyek közül? Pontosan. Azt gondolom, egy ilyen hely, a folyamatos udvarlás felfokozza a pincérhölgyek libidóját... Hát igen... Volt egy kolleganőnk, aki nagyon el volt szállva magától, hogy ő a legszebb, minden férfi őt akarja... Feladtunk a telefonszámával egy hirdetést az újság társkeresőjében azzal a szöveggel, hogy mindenféle szexuális szolgáltatást bevállal, méghozzá ingyen. Persze elkezdett kegyetlenül csengeni a telefonja, egy ideig nagyon idegesítette, hogy mit hívják ilyen baromsággal, aztán lassan megtetszett neki, és elkezdett flörtölni a fickókkal, akik hívták. Randikat beszélt meg a srácokkal a város különböző helyein, különböző időpontokban. Amikor megtelt a város, a következőnek azt dobta be, hogy jöjjön le ide a teraszhoz, mert már nagyon kíváncsi volt, látni akart egyet közülük. A poén: azt mondja a fickó, dehát itt ülök a teraszon. A csaj bentről kiszúrta, hogy kivel beszél, hótt piros lett, nem mert oda se nézni. Vitte ki a kaját, és eközben a zsebében megint megszólalt a telefon, és a csaj úgy megijedt, hogy elejtette a tányérokat. Nem lett volna baj, mert eljátszhatta volna, hogy elpancserkodta, csak nagyon látszott rajta, hogy megijedt. Aztán azt kellett egy kicsit kimagyarázni, hogy az egyik őrző-védő cég bodyguardjainak vitte éppen a kaját. Kitudódott a dolog, nagy cirkusz, a főnök kiadta, hogy 10% mindenkitől, mert bejöttek a lány szülei is. Aztán elmentek a szülők, és a főnök azt kérdezi: miért nem szóltatok nekem is? Hogy nem jutott ez nekem eszembe?! Persze a levonás is csak falból volt, hogy a szülők, akik persze nem tudták, miket csinál a 19 éver lányuk munkaidő után, megnyugodjanak. Mi befolyásolja azt, hogy ki mit iszik? Szoktad tudni előre, hogy ki mit rendel? Az esetek többségében igen. A napszak és a napi stresszszint befolyásolja, hogy ki mit rendel. Este nyolcig kávé és a kávéból készült termékek fogynak igazán. Aztán a tömény. Azok a kliensek, akik csak betévednek, azok biztos, hogy nem töményt fognak rendelni elsőre. Az először betérőknél ilyenkor szinte természetesnek vehető bizonyos bizalmatlanság, és ha ezt sikerül elsőre eloszlatni, akkor kész, megnyílik. Beszéljünk a bári flörtölésről. Hogy szokás? Az ital-odaküldés még mindig menő? Igen, a piaküldés megy, de ósdi. Minek olyat csinálni, amilyet korábban már mások is csináltak?... Ha itt állok "bent", nekem más a módszerem, mint "kint". De kint sohasem gyakoroltam ezt a módszert. Belülről igen, de az egy más viszony. Mi a módszered "bent"? " Például sejtelmesen többször elmondom, hogy köztünk szerintem van valami. Ha erre ráharap, akkor rendben, ha nem, akkor megkérdem: – Szerinted nincs köztünk valami? Szerintem van, ha nem más, akkor legalább ez a bárpult. Persze van, aki ezt viccesnek tartja, van, aki nem. Vannak egyéb fortélyok is, de ahhoz kamera kellene. Persze látom innen bentről az elkeseredett próbálkozásokat, és mosolygok rajtuk, mert meg lehetne másképp is oldani. Akár magát az ósdi pia-odaküldést is meg lehetne oldani másképp, ha már nincs más ötlet. És a közhiedelemmel ellentétben a piaküldés nem biztonságos műfaj. Egy alkalommal két szép lány ült az asztalnál, és a bárpulttól a fiúk küldtek nekik piát. Már elmúlt éjfél, a hangulat nagyon laza volt. A hölgyek megnézték a fiúkat, vágtak egy csúnya pofát, és kiöntötték az italt a földre. Hogy csinálják ugyanezt a csajok? Olyat még nem láttam, hogy a férfi előbb becserkészné a vadat. Nem így a nők. Vagyis hogy nem egyből startol és küldi az italt, hanem figyel, és apró jelekből megpróbálja kideríteni, mit hogyan szeret az illető. Például hogyan szereti, hogy beszéljenek vele. A csajok úgy dolgoznak, hogy csak a becserkészés után jönnek az apró bókok, apró baromságok, de ez minden férfiembernek nagyon tetszik. [29.12.2004]
|
|