Ralph, aki Goában bulizott "Ha öt napja trippen vagy és hirtelen megjelenik előtted egy leprás, akkor az olyan, mint Michael Jackson Thriller-klipje. Mindenki úgy szaladt, mint az őrült" Hogyan nézett ki egy buli Goában? Ralph: – Goa Indiának egy tartománya, amely korábban portugál kolónia volt. Amikor megérkezel, a házinénid – az indian mommád – rögtön rikácsolja: Saturday, parrti, parrti? A mommák el is kísérnek a bulikra, hoznak dinnyét, teát meg minden egyebet, és otthagyhatod náluk a cuccaidat. A partikat a dzsungel közepén, tisztásokon rendezik hatalmas hangszórókkal körös-körül. Ezekről tudni kell, hogy valamikor Goában volt a Rolling Stones-nak egy stúdiója. A szerkó egy része pedig még mindig ugyanaz, mint amin a Stones zenélt. Körös-körül, a dzsungelben, ösvények mentén ültek az indian mommák – amikor elfáradtál, megkerested a mommád, ittál egy teát és esetleg pihentél egyet. Így soha nem volt hiány ételben-italban, és elméletileg a végtelenségig lehetett bulizni: ha elfáradtál, lefeküdtél, s mikor felkeltél, folytattad. És mivel mindig akadtak olyanok, akiknek táncolhatnékjuk volt, annyira elhúzódtak ezek a partik, hogy már a rendőrség is kiszállt, és megpróbálták szétverni a tömeget. A transzba esett emberek persze le sem szarták őket. Természetesen kábítószereket is fogyasztottak itt. A trance-bulik lényege, hogy addig táncol az ember, míg transzba nem esik. A bitráta 30 és 40 közt mozog – ez megegyezik a mozgó ember szívritmusával. És amikor 3-5000 ember transzba esik, valamilyen energia képződik, ami ragályossá válik, beszippant... ezt nehéz elmagyarázni. Csak őrülten ragyogó szemeid látszanak belőled egy ötnapos buli után: az emberek iszonyúan lesoványodnak, mert a kábítószerek étvégytalanságot okoznak, és a tömeg által felvert por ráragad az izzadt testekre, így mindenkit vörös por-kéreg borít. Mondtad, hogy egy idő után gondok kezdtek lenni a hatóságokkal... – A hanyatlás akkor kezdődött, amikor az izraeli fiatalok túlságosan odaszoktak: ők – valószínűleg neveltetésük miatt – gyakran felsőbbrendűeknek érzik magukat a fejletlen világbeliekkel (például palesztinokkal) szemben. Nagy részük ráadásul a hadsereget is megjárta, így nem igazán akartak hallgatni az indiai rendőrökre: inkább odacsaptak. Úgyhogy akárhányszor próbáltak izraeli fiatalokat letartóztatni, annak mindig verekedés lett a vége. A britek meg franciák például békésen oldották meg a konfliktusokat a hatóságokkal: lefizették őket. A másik gond az volt, hogy egyesek filmezték is a bulikat: egyszer az izraeli televízióban is bemutattak egy ilyen felvételt – a szülők meg hatóságok itt láthatták, mit csinál csemetéjük, aki évek óta el van tűnve a bevonulást megkerülendő. Az izraeli kormány így nemzetbiztonsági kérdést csinált a sorköteles katonák évekig húzódó nyaralásaiból, és odahatott az indiai hatóságokra, hogy vessenek véget az egésznek. Persze 1-2 rendőr nem tud sokat tenni, ha többezres, transzba esett tömeget kell szétoszlatni – legfennebb letartóztatnak 1-2 embert, de attól a buli zavartalanul megy tovább. Így az az ötletük támadt, hogy a környékről begyűjtenek minden koldust, fogyatékost, rokkantat meg leprást, teherautókra pakolják, kiviszik őket a buli helyszínére, oszt botokkal behajtják őket a tömegbe. Most ha öt napja trippen vagy és hirtelen megjelenik előtted egy leprás, akkor az olyan, mint Michael Jackson Thriller-klipje. Mindenki úgy szaladt, mint az őrült – egyesek azt hitték, hogy ez csak egy bad trip, de volt egy srác, aki öngyilkos lett a látványtól. Ezután bevezették, hogy egy-egy buli legfennebb 12 órát tarthat, és két parti közt öt napos szünet kötelező. Ezzel aztán vége is lett az egésznek – bár úgy hallottam, mostanában újrakezdték. Mesélj a trance, mint műfaj történetéről... – A ’80-as években született londoni underground klubokban a trance. Eredetileg abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy a trance által meg lehet váltani a világot: a transz során egyfajta közösség születik, és mi arról álmodtunk, hogy egyszer majd mindenki része lesz ennek. Mindenki eggyé válik a transzban: egyfajta aktív meditáció ez. A tánc során ellazulsz, és ezáltal energia szabadul fel a testedből, mely gyógyhatással bír. A Goa-ban élő emberek nagyon egészségesek voltak emiatt – bár borzalmasan néztek ki. Goa korábban hippi-hely volt – aztán elkezdtek trance buliket rendezni, ma már "goa-trance" áramlat is létezik. A gyakorlatlanabbaknak kábítószereket kellett szedniük, hogy transzba essenek, persze kábítószer nélkül az igazi... Tudod, a 80-as években nem volt cool egy fiúnak táncolni. Azt a lányok csinálták. A fiúk nem lazultak el annyira, hogy rázzák a seggüket. Úgyhogy bekaptak valamit, és bumm... mozogtak, bár nem is tudták. Most már mainstream lett a trance. Miben különbözik ez a kezdetektől? – Ma már óriási trance-fesztiválok vannak Európában, de ez már nem az igazi. Nyugaton, ahhoz, hogy bulizhass, bérelned kell a helyet, fizetned kell a DJ-ket, satöbbi. Az egész üzleti alapon működik már, és ahhoz, hogy pénzt keress valamivel, meg kell változtatnod a gondolkodásod. Már nem lehet kísérletezni, folyton változtatni és ezáltal csak egy szűk elithez szólni. Meg kell állni, be kell várni, hogy minél több ember értse, hogy a tömegek felnőjenek a zenéhez. Emiatt a dolog ideológiai része kihalt – nem beszélve arról, hogy most már gyakori az, hogy valaki csak „benéz” a bulira, mert sokat hallott róla... Azok, akik a kezdetekkor ott voltak a trance születésénél, vagy lenyugodtak és családot alapítottak, vagy Keletre vándoroltak: én Romániába jöttem... [2.12.2004]
|
|