• Megosztás:


Dana és Luci, nudisták

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

„Nem volt okés, hogy karámokba tereljenek minket. (...) Csóró diákok voltunk, finomított alkoholból és vízből fabrikáltunk vodkát.”



– Luci, te ugye a hetvenes évek óta jársz a Fekete-tengerre, 2 Mai-ra. Milyen volt akkoriban?

Luci: Engem még a szüleim vittek: ők egyetemi táborba jártak annakidején. Csend volt, nyugalom – másra nem emlékszem… A hetvenes években leginkább egyetemi tanárok jártak oda, és lengyelek meg csehek. Úgy ’87 táján kezdtek odacsődülni az emberek: a fiatalok eredetileg Costinesti-en nyaraltak, de amikor ott kezdett megromlani a hangulat az állandó verekedések miatt, áttelepültek 2 Mai-ra.

Én ‘84 és ’91 közt egyszer sem voltam – közben építettek oda egy mólót meg egy hajógyárat. Emiatt a tengeri áramlatok elmosták a part egy részét, ez mondjuk mára leállt. Amúgy semmi sem változott: ‘91-ben még egy vagonban mérték a korsó söröket – azóta épült a parton egy kocsma, meg egy vendéglő.

A ’80-as évek vége és ’90-es évek eleje volt a hippi-korszak: ekkor esett meg az, hogy egy srác felhívta az apját, hozzon neki pénzt. – És hogyan ismerlek meg, kérdezte az apja. Hát – válaszol a gyerek – hosszú a hajam, szakállam van és farmert viselek. Aztán körülnézett: és mindenkinek hosszú volt a haja, szakálla és farmert viselt...


– A nudizmus és az értelmiségi gyülekezés nem szúrt szemet a hatóságoknak a forradalom előtt?

L.: ’89 előtt 2 Mai volt a rendszert ellenzők gyülekezőhelye: értelmiségiek, művészek jártak oda. A tűz mellett nyíltan szidták Ceausescut, de nem nagyon zaklatták őket. Oda nem jártak az elvtársak... Ami a nudizmust illeti, az akkoriban sem volt tilos – Mamaián például egy elkerített helyen le lehetett vetkőzni. Csakhogy nem volt okés, hogy karámokba tereljenek minket, 2 Mai-t jobban szerettük. Ha úgy tetszik, egyfajta tiltakozás volt ez.

A falubeliekkel viszont voltak gondok: a kezdet kezdetén nem volt kocsma a parton, így a faluban levő kocsmába jártunk berúgni, gyakran verekedés lett a vége. Aztán a falubeliek rájöttek, hogy belőlünk élnek, lett egy kocsma a parton, és kialakult a szokás: mi nem járunk a faluba inni, ők nem járnak a mienkbe.

Olyan év is volt, amikor ki akarták fizettetni velünk a sátorhelyeket. Válaszképp nem ittunk a kocsmáikban, majdnem csődbe mentek, és azóta szent a béke: ők nem zaklatnak, mi pedig nagy mennyiségben isszuk a sört.


– Milyen most a hangulat 2 Mai-on?

L.: A ’90-es évek óta nagy család vagyunk: mindenki ismer mindenkit. Évente egyszer, július végén-augusztus elején ott találkozunk. És mindegy, mennyi pénze van, mindenki egyformán kedves. Most már sokan befutott üzletemberek közülünk, és márkás autókkal érkeznek, de senki nem menőzik: mi mindannyian ugyanúgy kezdtük. Csóró diákok voltunk, finomított alkoholból és vízből fabrikáltunk vodkát.

Most beindult ez az agyon-mediatizált “mentsük meg Vama Veche”-t mozgalom: az árak megugrottak, jött a Stuffstock, a Love Parade… furcsamód senkinek nem jutott eszébe, hogy talán úgy könnyebb megmenteni a partot, ha szemétgyűjtő akciót szerveznek koncertsorozat helyett -- mondja Dana


Dana: Ha egy csomó pénzzel megérkezel, mindenkinek fizetsz. Nem gond, ha elfogy a pénzed – mindig érkezik valaki, aki fizet. Működik a közösség, mely mindenkit tárt karokkal fogad. Ha például húst vásárolunk, akkor eleve 15-20 személyre méretezzük az adagot, mindenkit meghívunk. Együtt járunk Bulgáriába a duty free-üzletekbe olcsó piát meg cigit vásárolni.

Ha megbetegszel, biztosan akad aszpirin, paracetamol valakinél – és ha súlyos, akkor bevisznek a kórházba. Ha valaki hazamegy, és marad néhány konzerve, szétosztja az ottmaradók között. A sör nagyon olcsó: 20 ezeregy korsó – bár augusztus elsején itt is drágulás volt: ez úgy működött, hogy az ár maradt, csak az adag csökkent fél literről négy decire.

L.: Az a legjobb, hogy nincsenek erőltetett beszélgetések. Zenét cserélgetünk – néhány hónappal nyaralás előtt már azon gondolkozunk, hogy milyen CD-ket viszünk 2 Mai-ra, mert a kocsmában általában az üdülők teszik a zenét. Minden nyáron születnek slágerek: idén például Sacred Spiritet hallgattunk a legtöbbet, de nagyon erős volt a punk-vonal, meg persze a régiségek, például a Pink Floyd sem maradhattak el.

D.: Ott van a hazamenés: az ember egyszercsak eldönti, hogy akkor holnap indul. És tíz nap múlva még mindig ott van… Az idő megszűnik: csak a nap állásából lehet tudni, hogy hány óra, de hogy milyen nap van, abban már senki sem egészen biztos.

Hiába beszélsz meg valakikkel találkozót, felébredsz reggel, és rájössz, hogy semmi kedved hozzá, úgyhogy nem mész el. Várod, hátha eljönnek ők, dehát ők sem jönnek. De ez nem gond, senki nem haragszik érte.

Ilyen állapotban egy Mangalia-i kirándulás nem semmi: az már város! Autók, stoplámpa, szokni kell… általában bankautomatákat keresünk fel ott, vásárolunk, meg cukrászdába járunk.


– És szívnak 2 Mai-on?

L.: Hát persze. De vásárolni nem lehet, dealerek csak Vama Vechen vannak. Az emberek tudják, kinél mennyi anyag van, és az aztán sorra mindenkit meghív egy-egy spanglira. Erre külön duma is született: valaki füvezni készül, bejelenti, hogy megy pulóvert kötni.

A többiek megkérdezik: aztán hány ujjas lesz? És akkor aszerint mennek... Ez nem gond, ott rendőr nem jár. Bár az idén én láttam kettőt, de szerintem csak a csajokat nézegették.


– Meséljetek a helyi legendákról!

L.: Egyszer egy tag feje a kocsma-asztalra bukott, úgy aludt el, és egy bogár esett a fülébe. Felébred reggel, s látjuk, hogy berohan a tengerbe, és féloldalasan kezd úszni. Utánakiabálok, hogy mi történt – a válasz: vízbe akarom fojtani a fülemben a bogarat!

Volt egyszer egy tornádó is: én ugyan nem voltam akkor ott, de állítólag az összes sátrat berepítette a vízbe – általában minden baj akkor kezdődik, amikor elromlik az idő. Meg persze ott vannak a székely gyerekek: ők furgonnal érkeznek minden évben, csomó tűzifával meg fotelekkel. Ahogy megérkeznek, kiteszik a foteleket, s úgy napoznak. Őrülten jók...


– A legendák szerint valamikor régen kolozsvári értelmiségiek által kiállított belépővel lehetett Vama Veche-re menni nyaralni. Igaz ez?

L.: Nem tudok erről, de az biztos, hogy a 2 Mai-on levő egyetemista-kantin ‘78-‘80 körül átköltözött Vama Veche-re. Valószínűleg ezekről a kantinjegyekről szól a fáma. A fiatalok most is Vama Veche-re járnak inkább – én nem érzem igazán jól magam ott.

Most már sokan befutott üzletemberek közülünk, és márkás autókkal érkeznek, de senki nem menőzik: mi mindannyian ugyanúgy kezdtük -- mondja Luci


– Miért nem?

L.: A kezdet kezdetén még egy kocsma sem volt a parton, aki kocsmázni akart, a faluba kellett mennie. Most minden négyzetméteren van egy kocsma, nagy a ricsaj, hatalmas tömeg… mint egy autóbuszban. Vama elvesztette a fílingjét.

D.: Vama Veche-n már nem igazán vannak nudisták, és eléggé kínos levetkőzni, ha amúgy mindenki fürdőruhában van. Megjelentek a magassarkú cipős csajok, a csillogó terepjárók, a termopan-ablakos villácskák… Most már légkondicionált kocsmákban szól a dzsessz.


– És hogyan kezdődött Vama Veche elromlása?

D.: Szerintem azzal az együttessel, melynek az az ötlete támadt, hogy felveszi a Vama Veche nevet. Aztán híresek lettek, s így a sznobok felfedezték a tengerpartnak ezt a csücskét. Trendi lett elmondani a haveroknak, hogy Vama Vechen töltötted a nyarat. Az együttes egyébként már oda sem dugja az orrát Vama Veche-re. Szégyellik, amit csináltak.

Most beindult ez az agyon-mediatizált “mentsük meg Vama Veche”-t mozgalom: az árak megugrottak, jött a Stuffstock, a Love Parade… furcsamód senkinek nem jutott eszébe, hogy talán úgy könnyebb megmenteni a partot, ha szemétgyűjtő akciót szerveznek koncertsorozat helyett.


L.: Én az idén láttam egy csillogó-villogó Cadillac-et Vaman. Nyakkendős-lakkcipős úriemberek ültek benne – hát ezt is megértem…


– Miért vagány nudizni?

L.: Én kisgyerekkorom óta nem viselek fürdőruhát. Így sokkal közelebb kerülsz a természethez. Meg ha nincs rajtad a nedves dressz, nem is hűlsz fel… nekem azt hiszem nincs is fürdőruhám. Úgy hét-nyolc éves koromban kicsit szégyelltem magam, amikor felfedeztem, hogy én fiú vagyok és vannak lányok is a világon, de gyorsan elmúlt.

[24.09.2004]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 121
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 29



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS