"(...) nem visszafogni a gondolatokat, érzéseket, megnyilvánulásokat. Különösen ha azoktól a pozitív töltésű vallások eltiltanak."
A sátánisták a Sátánt imádják – ennyit ugrik be egy hétköznapi embernek a sátánizmusról. Meg tudnád határozni, hogy ezen kívül mit jelent ez az irányzat?
V.: – Mindenki másképp vélekedik a sátánizmusról: az ezzel foglalkozó szakemberek merőben másképp vélekednek, mint egy sátánista. Úgyhogy az, aki pontos, tudományos leírás után áhítozik, annak azt ajánlanám, hogy olvasson egy szakkönyvet. Számomra a sátánizmus szabadságot és tiltott élvezeteket jelent – persze én most nem feltétlenül perverz, kéjenc aktusokra gondolok. Bár azokra is.
Konkrétan, reggeltől estig és estétől reggelig mit csinál egy hívő sátánista? Létezik-e sátánista életmód?
– Nem, szerintem ilyen nincs. Vannak bizonyos kritériumok, aktusok, szokások, amiket be kell tartania a "hívőnek", ugyanúgy, mint bármely vallásban. Ezen kívül egyetlen dolgot kell tennie: nem visszafogni a gondolatokat, intenciókat, érzéseket, megnyilvánulásokat. Különösen, ha azoktól a pozitív töltésű vallások eltiltanak.
Létezik-e olyan morális kódrendszer, mint például a kereszténységben a tízparancsolat? És vannak-e a Bibliához hasonló írott szövegek?
– Az ember úton-útfélen találkozhat ilyen témájú könyvekkel, filmekkel, cikkekkel és filmekkel. A sátánisták számára persze leginkább dalszövegekben rejlik a "tanítás" – bár az távolról sem olyan összefüggő, mint egy tízparancsolat.
Le tudnál írni néhány rituálét, és főleg azt, hogy annak milyen jelentése van? Nagyon sok rémmese kering a ceremóniákról, ezek mennyire igazak?
– Tudnék mesélni a rituálékról, de inkább nem tenném... Ami a rémmeséket illeti, egyesek igazak, mások nem. Azonban mindenképp van valami alapjuk. Csakúgy, mint a szép, a csúf is relatív – például egy rémmese ugyanúgy eltöltheti az ember szívét meleggel, mint egy szirupos történet.
A rémmesék kétféleképp születhetnek: van olyan, hogy valaki átélte, elmesélte, esetleg egy kicsit torzítva továbbadta. Ha ez valaki olyannak jut a fülébe, aki nem "szereti" a hasonló dolgokat, rögtön rémmesévé torzul. Más sztorik úgy születnek, hogy az átlagember rémítésére, elijesztésére találta ki valaki, csupán szórakoztatásképpen. Mert élvezi nézni az emberek rémült tekintetét...
Hogyan és miért lettél sátánista? Mikor és miért váltál ki?
– Mint sok hasonszőrűt, engem is a külvilág, a szociális környezetem kergetett ebbe a mozgalomba, de ez nem az a menekvés volt, amire számítottam. Az okkultizmus, miszticizmus, a
gothic-stílus az, ami a szívemhez nőtt inkább – ezeket ma is gyakorlom. Így nem voltam sokáig sátánista – bár most is sokan azt hiszik, az vagyok.
Milyen szabályok működnek a közösségben – egyáltalán vannak-e sátánista közösségek, illetve társadalmi struktúrák?
– Az igazi sátánista közösségek titkosak, tagjaik olyanok, akikről ezt aztán soha senki nem feltételezné. Árnyékban maradnak, várják az ő idejük eljöttét. Mint a ragadozók. És akkor persze ott vannak a fiatal, divatsátánisták, akik vagy azért lépnek be, mert vagánykodni akarnak, vagy mert jobb nincs...
Ami a sátánista társadalmat illeti, vezetők, fejesek – mint minden közösségben – itt is vannak. Valakitől azt hallottam, leggyorsabban meggazdagodni úgy lehet, ha vallást alapítasz. A szekták manapság úgy bukkannak elő, mint eső után a gombák. S az alapítók mindig meggazdagodnak... Tehát ebből karriert is lehet csinálni, de persze már ezek is a divat-sátánisták kategóriájába tartoznak.
Ez a vallás egyszerűen csak fogja Istent, és helyettesíti egy negatív entitással?
– A Sátán elválaszthatatlan a kereszténységtől, a sátánizmus a kereszténység velejárója. Képzeljük el a világot, az életet, az összes benne létező és élő dologgal úgy, mint egy hatalmas tavat, tavirózsákkal sűrűn belepve. A tavirózsák az élvezetek. Isten, a pozitív töltésű entitás megengedi, hogy két-három tavirózsát kihalásszunk magunknak a tóból (egyesek négy-öttől sem riadnak vissza, elvégre Ő hatalmas és mindent megbocsát). De a többi a Sátáné...
Van-e "mennyországa" a sátánistának? És mi a "pokla"?
– Hát állítsuk feje tetejére a világot, úgy, hogy a pokol kerüljön felül és legyen jó, a mennyország pedig legyen alól, és legyen rossz. Ez az elmélet azok számára a legkézenfekvőbb, akiket amúgy sem öl meg a kíváncsiság, hogy többet megtudjanak a halálon túli létről. Jól is van ez így... szerintem mindenki egy helyre jut a halál után.