• Megosztás:


Chase, a misszionárius és divat-tervező

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Hirtelen nagy gondban voltunk: az egyház azt hitte, misszionáriusok vagyunk."

Misszionárius vagy. Mennyire értesz egyet azzal a kijelentéssel, hogy egy termék – jelen esetben vallás – számára keresel új piacokat?

– Ha nagyon sarkítunk, akkor egyetértek, ez a cinikus megközelítés valóban indokolt bizonyos mértékben. Egyesek tényleg ezt értik missziós tevékenység alatt, csak sokkal eufemisztikusabban fejezik ki. Azonban bibliai értelmezésben egészen mást jelent: azt hiszem, ilyenkor a természetfölötti munkál, és semmi köze a missziós technikákhoz, bizottságokhoz és tervekhez. Egyáltalán semmi köze ahhoz a gondolkodásmódhoz, mely az üzleti világból származik, miszerint célokat kell felállítani és kézzelfogható eredményeket kell produkálni.

A térítő tevékenység legfontosabb szereplője Isten, a misszionáriusok önerejükből képtelenek bárkit is megtéríteni. Csak hát sajnos éppen ezt csináljuk lépten-nyomon: a nem-hétköznapit hétköznapivá tesszük. Ez nagyon csalóka dolog: ezeknek a tevékenységeknek nem szabad a térítés lényegévé válniuk.

Ha ez mégis megtörténik, akkor a missziós tevékenység csak arról fog szólni, hogyan éljünk, vagy hogyan legyünk boldogabbak – mindezt pedig nagyon felszínes módon. És Isten humorérzékét nagyon jól érzékelteti az, hogy azok a szűklátókörű emberek, akik a számára a "misszió" csupán ezt jelenti, néha valóban képesek embereket téríteni.

Amikor amerikai misszionáriusok szegény országokban térítenek, valójában gazdasági fejlesztésről van szó: a rájuk jellemző arroganciával azt hiszik, hogy mivel az amerikaiak gazdaságilag a legfejlettebbek a világon, mindenkit segíteni kell, hogy olyanok legyenek, mint ők. Csakhogy a romániai hívőknek semmijük nincs, és mégis boldogabbaknak tűnnek nálunk. És akkor segítsünk nekik olyanokká válni, mint mi? Persze ugyanakkor látjuk, hogy az itteniek anyagi gondokkal küszködnek, és erre ésszerű megoldásokat tudunk ajánlani. Azonban itt létezik egy nagyon finom vonal, amit nem szabad átlépni.


Beszéljünk a pénzről...

(nevet) ez Nyugaton tabu, dehát beszéljünk róla: mi az ittlétünket amerikai magánszemélyek felajánlásaiból finanszírozzuk. Mikor idejöttünk feleségemmel, nagyon nagy dilemma volt nekünk az életszínvonal: mi egyszerűen képtelenek vagyunk annyi pénzből megélni havonta, mint az itteniek, viszont úgy gondoltuk, hiteltelenné válunk az itteni közösség szemében, ha mi továbbra is amerikai középosztálybeli polgárként élünk. Úgyhogy mi a középutat választottuk: valamennyivel szerényebben élünk, mint otthon, de még mindig jobban, mint egy itteni átlagpolgár.

Chase


Ez konkrétan mennyi pénzt jelent?

– Hát figyelj, Amerikában az éves jövedelmünk körülbelül 60 ezer dollár volt évente – mi tavaly ennek az összegnek a harmadából éltünk Romániában.


Meleg házasság, abortusz, klónozás – mit gondolsz ezekről?


– A konzervatív evangélikus egyház az Egyesült Államokban nagyon rosszul kommunikál ebben a kérdésben: azt állítják, a mostani társadalom nagyon egészségtelen viszonyban van a testiséggel. De mivel szinte kizárólag csak ezekről kérdésekről hajlandók beszélni, szerintem nekik van valami bajuk a szexszel. Ha megfigyeled, az Újtestamentumban Jézus harmincszor annyit beszélt pénzről, mint szexről.

Számomra amúgy ez nem különösebben érdekes: nem erről szól a kereszténység. Inkább kulturális kérdések ezek, ráadásul igen bonyolultak: nem fehéren és feketén kell ezt látni, hanem észre kell venni a nagyon sok tónusú szürkét is.


S hogyan kerültetek ide?

– Úgy, hogy tőrbe csaltak: így működik Isten a hívők életében – olyan módon áldja meg őket, ahogyan soha nem gondolták volna. Nagyon unalmasnak találtam a külföldi missziókat: klasszikus chicagói amerikai voltam, azt hittem, Románia valahol Afrikában van, és soha nem jártam külföldön. Ugyan érdekelt valamennyire Európa, de hát nagyon bonyolultnak és kényelmetlennek tartottam oda utazni.

Amikor hazajöttek a misszionáriusok és mutogatták a fotókat a kínai gyerekekkel, afrikai törzsfőnökökkel vagy a brazíliai szegényekkel, én inkább a Bibliát olvastam: akkor úgy gondoltam, ez olyan feladat, amihez semmi közöm. Aztán megismerkedtem a mostani feleségemmel, aki Romániába készült – és akkor hirtelen nagy gondban voltunk: az egyház azt hitte, mi misszionáriusok vagyunk.

De egyikünk sem tudta, mit jelent ez, azonkívül, hogy valami köze van Jézushoz meg az angolnyelv-tanításhoz. Történt ez 1996-ban. Az itteni közösségtől pedig annyi mindent kaptunk azóta, hogy maradni akarunk – bár mi gyakorlatilag nagyon keveset tudunk segíteni nekik.

Egyébként ami a kulturális szakadékot illeti – az sokkal nagyobb volt otthon köztem és a többi amerikai hívő közt, mint az itt. Én egy "konzervatív"-nak címkézett egyház tagja vagyok, és ennek az egyháznak a hívei a kultúrájukat tekintve is konzervatívok. Ami az életmódomat illeti, nem vagyok konzervatív, és ez olyan szakadékhoz vezetett, melyet soha nem tudtam igazából áthidalni.


Nem merült fel, hogy akkor egyházat-vallást kellene váltanod? Egyáltalán, mit is jelentenek ezek a konzervatív-liberális címkék, ami az amerikai egyházakat illeti?

– Na ja, az amerikaiak híresek arról, hogy csak úgy váltogatják az egyházi közösségeket: oda mennek, ahol jól érzik magukat, a dolog teológiai része a legkevésbé sem érdekli őket. Csupán annyit tudnak, hogy ez az egyház konzervatív, a másik liberális, és akkor aszerint választanak. Ha teológiáról van szó, ez a liberális-konzervatív fogalompár egyébként semmit nem jelent, de hát annyira elterjedt, hogy muszáj ezekben a fogalmakban gondolkodnunk. Bár tudni kell, hogy Jézus nem jobbról vagy balról jött, hanem fentről.

Presbiteriánus vagyok: ennek az egyháznak a tanítása szerint megtérés szükséges a Jézussal való személyes kapcsolat létesüléséhez, és ezt a felfogást konzervatívnak nevezik az Egyesült Államokban. Szerintünk a személy létmódja gyökeresen megváltozik, amikor kereszténnyé válik – ezzel ellentétes a liberálisnak nevezett álláspont, mely szerint hívőnek lenni nem jelent mást, mint egy új baráti társaságot meg néhány új nézetet.

Mi egy magyar református értelmiségi körrel kerültünk kapcsolatba – nem azért, mert nekünk a magyarok szimpatikusabbak, mint a románok, hanem mert egyszerűen így hozta a sors. Nagyon felüdítő számunkra az a mód, ahogyan ők értelmezik a Bibliát: ez egy természetfölötti és végtelen könyv, így nem lehet az emberi, véges igazságokra fordítani. Emiatt vannak benne olyan ellentmondások, melyeket a teológia nem tud megmagyarázni – ez számomra az igazság jele.

Azonban ezeket az ellentmondásokat pedig egy amerikai mindenáron valamiképp közös nevezőre próbálja hozni, egy tökéletesen logikus és összefüggő paradigmában, mondván, hogy nem vagyunk mi olyan hülyék... és így a Szentírásban levő igazságok elvesznek. Amerikában a legfontosabb az, hogy a hívő tökéletesen megértse a prédikációt – így PowerPoint bemutatóktól sem riadnak vissza. Egy szentbeszéd a következőképp van felépítve: a pap először elmondja, hogy mit fog mondani, azután elmondja a lényeget, majd összefoglalja azt, amit mondott.

Az itteni hívők ilyen szempontból sokkal radikálisabbak: ők egyszerre csak egy igazságról beszélnek, és nem próbálják összehangolni azt a többivel – így meg lehet érteni, mennyire radikális az az igazság. Kicsit olyan ez, mint egy körforgás: mintha valamit körül próbálnának írni. És ez valószínű, hogy tudatos döntés eredménye: tudják, hogy a hívők élete túl zavaros ma, és gőzük nincsen arról, hogyan alakulnak majd a jövőben a dolgok.


Ezek szerint tudsz magyarul?

– Nem, sajnos. Jellembeli hiányosságaimnak köszönhetően soha nem voltam képes kimondani egy magyar mondatot. Az összes prédikációt, melyek azóta egy újabb megtérést jelentettek számomra, fordítással értettem meg – és még így is ezek a legjobb prédikációk, melyeket valaha hallottam.

Ez konkrétan azt jelenti, hogy valaki állandóan a fülembe súgja, miről van éppen szó – és ez egyszersmind egy emberi kapcsolatot jelent. Sokszor mondja, hogy "á, ez blabla, ezt nem fordítom", vagy "jaj, ez érdekes" – emiatt a szubjektív elem miatt válik annyira élővé az egész. Számomra a technikailag legjobb fordítás egyben a legrosszabb.


És mi a te "állásod" itt, ha van ilyen?

– Volt egy ütemtervünk, amikor idejöttünk – és hatalmasat buktunk vele. Egyszerűen nem ment, a nyelvet nem beszéltük, még cipőt sem tudtunk vásárolni, mert nem ismertük a éreteket. Aztán elvetettük az egészet, és egyszerűen csak barátkozni kezdtünk az emberekkel. Hirtelen rájöttünk: az ütemterv volt a korlát.

Aztán felfedeztük, hogy a barátainknak komoly gond az angol nyelvű levelezés – így mi szerkesztettük az ő leveleiket. Most a feleségem a Koinónia Könyvkiadó úgynevezett "nemzetközi részlegét" vezeti, ahol magyar és román könyveket fordít angolra, én pedig egy művészeti galériánál segédkezem.

Tudod mit, beszélhetnénk a divatról például? Ezt a missziós témát már unom...


Dehogynem... például divat és kereszténység?

– Egyes keresztény művészek mindenáron "keresztény művészetet" próbálnak csinálni: ez azt jelenti, hogy a mű témája mindenképp valami bibliai figura, vagy keresztény klisé kell legyen – "keresztény divat" például az a ruha-költemény, mely kellőképpen takarja a nők mellét. Szerintem ez rossz művészet – ha Krisztus bennem van, és én magam benne vagyok az alkotásomban, akkor az a műalkotás valamiképp vallásos lesz.


Te "aktív" divat-kreátor vagy, a térítés mellett rajzolsz?


– Nem, nem igazán. Vagyis leginkább csak fejben alkotok, esetleg egy papírzsebkendőre rajzolok. Egész jó ötleteim vannak, persze így minden elvész – mindegy.


Hol lehet igazán jó divatot látni?

– Ez érdekes – mindenki azt mondja, New Yorkban. Szerintem nem, az ottaniak nagyon visszafogottak, én a hajléktalanokat figyelem. Mivel szinte válogatás nélkül mindent magukra aggatnak, néha sziporkázó kombinációk jönnek létre. Ők valamiért mindig ráéreznek a korszellemre, mindig néhány évvel a mainstream divat előtt járnak.


Milyen egyetemet végeztél?

– Hát, én leginkább pszichedelikumokat és egyéb kábítószereket tanulmányoztam – többször is jelentkeztem egyetemre, de semmit nem sikerült befejeznem. Aztán kiderült, erősségem a design, csak akkor már pincér voltam. Olyan ez az állás, mint egy mocsár: viszonylag sokat lehet keresni vele, és akkor beindul a mókuskerék: autó, lakás, hitel – és nem hagyhatod abba, hogy valami másba kezdj, mert ahhoz le kell mondanod egy ideig a jólétről. Közben Chicago egyik "legszexibb" designcége egy állást ajánlott fel nekem – csak nem jött össze, mert túl fegyelmezetlen voltam.

[30.03.2004]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 54
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 14



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS