• Megosztás:


Kozma bácsi, aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Én csak egyszerű diák vagyok, a csoporttársaimnál semmivel sem különb. Tanulnom kell, nincsen időm sztárnak lenni. És főleg akkor nincsen időm erre, amikor vizsgára készülök"

Az interjú végett az előre egyeztetett napon keressük fel Kozma bácsit a Hasdeu diáknegyedben levő szobájában. Éppen az ajtón lép ki, zakóban, kifogástalanul borotválva.

– Ne haragudjon, ma nem beszélgethetünk, nagyon el vagyok foglalva: egy tanáromnak el kell utaznia Norvégiába, kurzusait néhány napra sürítette – rohanok az egyetemre, azután pedig vizsgázom is... hajaj, azt sem tudom, hol a fejem.


Elkísérem az egyetemig, jó? És közben kérdezek.

– Én nem bánom, jöhet, de nekem sietnem kell – nem értem, miért vagyok annyira érdekes interjúalany, az újságírók állandóan zaklatnak, pedig én csak egyszerű diák vagyok, a csoporttársaimnál semmivel sem különb. Nekem tanulnom kell, nincsen időm sztárnak lenni. És főleg akkor nincsen időm erre, amikor vizsgára készülök – szó sem lehet arról, hogy bármi mással foglalkozzam.


Mennyit tanul naponta?

– Hát legalább hat-nyolc órát, a kurzusokat és szemináriumokat leszámítva. Tudja, én 63 éves leszek hamarosan, és már nem fog annyira az agyam, mint ezeknek a fiataloknak, akik csak elolvasnak valamit, és már tudják is. Én mindennap tanulok, még akkor is, ha szesszióban egy hétig tanulhatok vizsga előtt: nem szeretem, ha a körmömre ég a gyertya.


Hogyan jutott eszébe, hogy nyugdíjasként geológia szakra felvételizzen?

– Nem látom, hogy ez akárki szemében miért olyan furcsa: sehol nem írja, hogy nyugdíjasként egyetemen nem tanulhatok. A geológia gyerekkori hobbim, de csak szakiskolát, illetve esti líceumot végezhettem fiatalkoromban, mert el kellett tartanom magam és aztán a családom. 16 éves korom óta dolgoztam különböző bányavállalatoknál géplakatosként.


Gondolom, jól tanul Kozma bácsi...

– Hát nem panaszkodom: minden vizsgámat sikerült letennem a télen, körülbelül nyolcas átlaggal. Tudja, én nem vágyom már a fiatalok babérjaira, nem bánom, hogy nem vagyok az elsők közt. Egyenlő félként kezelem az évfolyamtársaim, és szeretném, ha ők is maguk közé tartozónak látnának.

Nagyon szeretem hallgatni a történeteiket: a szerelmi bánataikat, csínyeiket. Fiatalkoromban én is ilyen voltam – dehát ez már rég elmúlt... Ettől függetlenül, nem akarom, hogy másként kezeljenek sem ők, sem pedig a tanárok, csak azért, mert én öregebb vagyok náluk. Ezért nem szeretem, ha az újságok írnak rólam: nem akarom, hogy bárki is felnézzen rám, csak azért, mert öregkoromra végzem az egyetemet.

És hogy tetszik a diákélet?

– Hát semmi különös, olyan, mint bármilyen más élet. Úgy érzem magam, mint amikor fiatalkoromban iskolába jártam.


Kozma bácsi bentlakásban lakik...

– Azért, mert Kolozsváron nincsen lakásom. A feleségem lakásában laktam Aranyosbányán jóideig, csak aztán súlyos vesegyulladással kórházba kerültem: a feleségem és nevelt fiam azt hitték, meghalok, úgyhogy eladták azt a lakást, hogy a nevelt fiam egy vállalkozásba kezdjen. Az albérlet pedig szóba sem jöhet, nagyon drága...

Most két és fél millió lej a nyugdíjam, és így is nagyon nehéz: füzeteket, írószereket kell venni, nem beszélve a könyvekről vagy a fénymásolásról. Meg persze gyógyszerekre is kell fussa.

(Néhány évfolyamtárssal találkozunk az utcán. Kozma bácsi cigivel kínálja őket. Azok pár másodpercig haboznak elvenni, de aztán győz a nikotin-hiány.)

Ön egy darabig a híres-hírhedt XVI.-os bentlakásban lakott. Miért költözött el onnan?

– Jaj, az rettenetes volt: volt olyan éjszaka, amikor csak két-három órát tudtam aludni. Minden éjjel ittak, buliztak, jöttek-mentek a folyosón és a szobában, volt már ott öngyilkosság, egy csomó lány, akiknek semmi keresnivalójuk nincsen egy fiú-bentlakásban... Persze a szobatársaimnak könnyű volt, ők az éjszakai dorbézolások után egész délelőtt aludtak, dehát nekem hétkor mennem kellett kurzusokra.

Látja, én ezt nem értem: miért jönnek a fiatalok egyetemre, ha csak a lábukat lógatják? Nem akarnak ők geológusok lenni, semmi közük a terepmunkához, vállalkozást akarnak nyitni, meg külföldön dolgozni – minek nekik ahhoz egyetemi diploma? Én nem a diplomáért tanulok, hanem mert mindig is erről álmodtam, és mert szeretek tanulni.


És hogyan tovább? Esetleg továbbtanulna?

– Hát addig akarok tanulni, míg az egészségem engedi. Most másodéves vagyok, és az egyetem befejezése is nagyon távolinak tűnik. Közben megoperálták az epém, úgyhogy nem bírok két-három óránál egyhuzamban többet tanulni, muszáj pihennem egy keveset. Én nem tervezek előre semmit. Már az is nagy ajándék, hogy most tanulhatok, ki tudja, mi lesz holnap...


(Előkerül a fényképezőgép, sajna, észreveszi)

– Na szó sem lehet róla, hogy fotót készítsenek rólam. A múltkor a PRO TV meg a Clujeanul is megkerestek, éppen szesszióban, egész nap ugráltattak: egy fotót az egyetem előtt, aztán a könyvtárban, aztán a bentlakásban... mindezt akkor, amikor nekem semmi másra nem volt időm a tanuláson kívül. És mindez mire volt jó? Az emberek megismernek az utcán, utánam kiabálnak, néha még csúfolódnak is. Nekem erre nincsen szükségem, úgyhogy kérem ne fotózzon.

(Dühösen távozik az egyetem épülete fele, közben visszanéz, nem kapjuk-e le mégis...)

[17.03.2004]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 175
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 13



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS