• Megosztás:


Zita, akinek Angyala van

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"(...) megpróbál a főnökénél, vagyis az Istennél még egy utolsó esélyt kérni számodra. Ha azt is elszúrod, nem marad neki más hátra, mint hogy veled együtt búslakodik – az ő hatalma is korlátozott..."

Mikor és hogyan fedezted fel az Angyalkád?

Ruby Davies fotója
– Biztosan azt is meg fogod kérdezni, hogy láttam-e már az Angyalkám, igaz? Nohát, az én szüleim annak idején beetettek, hogy az angyal hozza a sok szép ajándékot a jó gyerekeknek. És én annyira elhittem, hogy harmadikos fejjel megpróbáltam meggyőzni a tanító bácsim arról, hogy nekem bizony az angyal hozza a sok meglepetést.

Szóval ez az angyalhit gyermekkorom óta bennem él – természetesen nagyot csalódtam akkor, amikor kiderült, hogy valószínűleg nem is ő surrant ki nagy fénnyel az erkélyajtón. Megrendült a hitem benne, attól kezdve már csak arra gondoltam: milyen boldog az a gyermek, aki még hiszi, hogy Ő – így, nagybetűvel – létezik.

Aztán megnőttem, és rájöttem: Ő mégis létezik, velem van és nemcsak karácsonykor, hanem mindig. És akkor már nem is tűnt olyan fontosnak, hogy nem ő teszi az ajándékokat a fa alá...


Konkrétan hogyan történt ez az újrafelfedezés?

– Tavalyelőtt mellrákkal műtöttek meg Budapesten. Akkor harmadéves egyetemista voltam Kolozsváron. Hirtelen és nagyon gyorsan történt minden – mindent fel kellett adnom, az itteni diákéletet, barátokat, munkahelyet. Fel kellett költözni Budapestre, mert a műtét után jött a rosszabbik rész – a kezelés.

Akkor nagy volt a haragom Isten és világ ellen. Addig azt hittem, hogy Isten van, csak messze, talán kíséri életünket fentről, de nem avatkozik közbe. Fájdalmamban teljesen megtagadtam, angyalkák eszembe sem jutottak. Amikor a kritikus időszakot túléltem és úgy tűnt, minden jóra fordul, hirtelen szörnyű köhögés tört rám: kiderítették, tüdőrákom van.

Akkor már rég túl voltam a síráson, nyugodtan vettem tudomásul és azon gondolkoztam, hogy hogyan gyógyuljak meg. Szeretem a kihívásokat, mindig is úgy gondoltam, hogy bármi jöhet, ha szeretném, akkor győzök. A tüdőrák is egy kihívás, mutasd, mit tudsz, gondoltam én – a kérdés az volt, hogyan.

Az orvosok természetesen a „jól bevált” módszerrel jöttek: Taxol, ez egyike a legerősebb kemoterápiáknak. Ha azt túléled, akkor túléled a rákot is – ez lehetne a gyógyszer mottója, szerintem. Ebben az időszakban kezdtem olyan könyveket olvasni, melyek azt hirdetik: az erő, túlélés és a boldogság ereje bennünk van.

Az történik velem, amit én akarok, ha egészséges szeretnék lenni, hát egészséges leszek. Meggyőztek és én biztonságban éreztem magam attól a tudattól, hogy a sorsom alakítása csakis tőlem függ. Aztán olyan emberekkel találkoztam – ugyancsak nem véletlenül – akik ugyanebben hittek. Egy beszélgetés során egy negyven körüli hölgy mesélte milyen gyönyörű könyvet olvasott az angyalkákról. Teljesen meghatódott, hogy mennyire jó nekünk, hogy vigyáz ránk az őrangyalkánk.

Nem is kellett nekem több biztatás, elolvastam F.E. Eckard Strohm Lelkemnek add a szárnyaid című könyvét, és teljesen lenyűgözött. Most biztosan sokan azt fogják gondolni, hogy micsoda naiv vagyok, bedőlök holmi gyermekmeséknek. Szerintem nem: nagyon örvendek annak, hogy elolvashattam a könyvet, mert rádöbbenhettem arra, hogy igenis létezik az Angyalkám. Onnan tudom, hogy létezik Ő, mert egyedül soha nem tudtam volna ezt végigcsinálni. Biztosan van Angyalkám is, nemcsak barátaim.


Ki Ő? Mesélj róla.

– Na jó, akkor bemutatom: Őt a születésnapomra kaptam, a kezdetektől velem van. Azt hiszem, kiskoromban nem volt sok baja velem, így biztosan besegíthetett néha más gyermekek felügyeletébe is.


?

– Na jó, nem tudom, mennyire segít más embereknek. Az ő feladata az, hogy vigyázzon rám. Neki is küldetése van, ugyanúgy, mint nekem. Az őrangyalkánk nagyon fontos személy az életünkben, nagyon sokat tud az érdekünkben tenni. Persze akkor könnyítjük meg angyalkáink helyzetét, ha figyelünk a jelzéseikre – tudod az együttműködés mindig gyümölcsöző.


Neked mi a küldetésed?

– Az, hogy segítsek az embereknek nemcsak meggyógyulni, de boldognak is lenni és természetesen hinni az angyalkákban. (nevet) Huszonkét évesen még nagyon sokat tehetek az emberekért. Tudom, hogy kicsit hihetetlenül hangzik ez az egész – a legtöbb embernek kell az a sokk, amitől megváltozik a világszemlélete. Így a betegség sem véletlen, abból is tanulni lehet és nemcsak a betegnek, hanem a hozzá közelállóknak is. Betegségem miatt új környezetbe kerültem, sokkal jobban örülök és értékelek mindent, mint azelőtt.

Chip Simons fotója


Előfordult, hogy angyalkádnak bosszankodnia kellett miattad?

– Azt tőle kellene megkérdezni, hogy mennyire van jó dolga mellettem. Sokáig elhanyagoltam, mert elfelejtettem benne hinni, és sokáig nem figyeltem üzeneteire. De már bocsánatot kértem tőle és tudom, hogy megértette. Ő értem van, önzetlenül, szeretettel teli.


Mindig segít? Akkor is, amikor valami rosszat kérsz tőle?

– Ő mindig velem van, követi életem minden kis mozzanatát. Nagyon együttérző: velem örül, sajnos velem szomorkodik is. Minden tőle telhetőt megtesz értem – és nemcsak akkor, amikor megkérem rá, hogy járjon közbe az ügyemben. Ahol tud, segít, azért az Őrangyalkám.

Azt mondják, hogy amikor már mindent elkövetett, hogy észre vedd: rossz úton jársz, megpróbál a főnökénél, vagyis az Istennél még egy utolsó esélyt kérni számodra. Könyörög, képzeld el, ahogy esedezik érted. Ha az utolsó lehetőséget is elszúrod, akkor nem marad neki más hátra, mint hogy veled együtt búslakodik – az ő hatalma is korlátozott... Erre mondják, hogy semmi sem tökéletes. (nevet)

Nem szándékszik beavatkozni a „valós világ” történéseibe, ha az nem szolgálja a te fejlődésedet. És ha valami nem úgy alakul ahogy te szeretted volna, az nem azért van, mert nem tudott segíteni, az azért történt úgy, mert az neked nem lett volna jó, az őrangyalkád meg csak reméli, hogy erre te is hamarosan rájössz.


Hogyan kommunikálsz vele?

– Hát körülbelül így, hangosan: „Jó reggelt, kedves Őrangyalkám. Legyen egy jó napunk, köszönöm, hogy ma is velem vagy. Vigyázz rám!” Nagyon fontos, hogy hangosan szólj hozzájuk, mert gondolatainkból nem tudnak olvasni, nem szabad nekik. Ez azért jó dolog, nem?

De bármit kérsz tőle hangosan vagy írásban – azt hiszem az olvasás is megy neki – mindent elkövet, hogy segítsen, ha az a te érdekedben, a te fejlődésedért van. Nem muszáj imádkozós, fennkölt stílusban beszélni vele, tegezni is nyugodtan lehet. Ő még nem szólt hozzám, vagy legalábbis nem olyan formában, mint például a rajzfilmekben: pompás fénykavalkád, pincehang, satöbbi. De közvetve már üzent, azokon a személyeken keresztül, akiket szeretek.

Vagy biztosan mindenki emlékszik olyan esetre, hogy találkozott valahol valakivel, aki valami olyat közöl veled, ami életre szólóan mély nyomot hagy benned, és aztán soha nem találkozol az illetővel. Ezekben az emberekben is van valami angyalos.


Milyen ügyekben fordulsz hozzá?

– Mindenfélét lehet tőle kérni. Én legtöbbször nehezebben megoldható feladatok előtt kérem a segítségét, amikor úgy érzem, hogy elkelne egy kis égi segítség. De nincs tabu, úgyis mindent tud rólam, ha akarom, ha nem.

Az érdekes, hogy nemcsak őrangyalkák léteznek, hanem mindenféle más angyalok is: van például a szerelem-, időjárás-, tánc-angyal, és a végtelenségig sorolhatnám. Ők könnyedén kommunikálnak egymás között: egyik angyal könnyedén eléri a másikat, ugyanakkor mégis ott van mindenhol ahol szükség van rá.


Hogyan segít az angyalkád?

Pat Brassington fotója
– Hát nem úgy, hogy megfogja a kezed és vezet vagy a füledbe súgja a tanácsokat. Ő összehozza neked azokat a körülményeket, embereket, melyekre neked szükséged van. Valószínűleg erre mondják azt, hogy "nincsenek véletlenek".


Cserébe mit vár el tőled?

– Semmit, neki egyszerűen az a küldetése, hogy segítsen. Az viszont egészen biztos, hogy jólesik, neki, ha azt mondod neki: „köszönöm, hogy segítettél”. Jutalmat nem tőlünk, emberektől kap, hanem Istentől. Most ne kérdezd meg, hogy mit, mert nem tudom. Talán halálunk után egy jobb állást, vagyis jobb embert, esetleg előléptetést.


Volt már olyan, hogy ő kért tőled valamit?

– Nem, nem volt. az ő érdekében nem hiszem, hogy tudnék valamit is tenni.


Csak neked van angyalkád, vagy mindenkinek?

– Megnyugodhatsz, neked is van angyalkád. Őrangyalkája mindenkinek van. És tanácsolom mindenkinek, hogy tisztelje és szeresse Őt – ha már együtt kell élni vele, jobb ha szeretetben történik ez.

Érdemes megköszönni neki minden eddigi segítséget, persze hangosan. Hosszasan is lehet diskurálni vele, de lehetőleg ne akkor, amikor emberek vannak körülötted – még őrültnek néznek. Engem mondjuk nem zavar az, hogy kisebb-nagyobb mértékben bolondnak néznek az emberek, de remélem, előbb-utóbb mindenki felfedezi Angyalkáját. Persze, aki ismer az tudja, hogy egy angyali teremtés vagyok... (nevet)


Zita már nincsen közöttünk. (2004. november 21.)

[27.2.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 103
Egy masik beszelgetést talán 3
Nem 15



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS