Papsi, a szoknyavadász (...) én valamiért nem tudom megjegyezni a barátnők neveit. (...)Amikor összejött a két, azonos nevű barátnő, akkor végre nyugodtan mondhattam, hogy szervusz, Nóra, nem baszhattam el. Alapvető félreértés férfiak szempontjából szerintem, hogy ők hódítják meg a nőket. A hódítás mindig a nő fejében történik - abban a pillanatban, amikor a nő elfogad téged, nyert ügyed van. Sőt, olyan is megtörtént, hogy miközben azt hiszed, még meg kell hódítanod, ő már régen eldöntötte, veled fog járni, csak hagyja, hogy az egész dolog kifussa magát. Most az, hogy gyors... hát... ez nem szempont. Buliban is össze lehet jönni valakivel, egy lassú tánc alatt. Annak idején a bulik végén mindig 7-8 perces, lassú balladákat tettek, és aki nem tudott összejönni egy ilyen szám alatt egy lánnyal, azt megette a fene. Na jó, de mi történik a férfi fejében? Szerintem a legszebb hódítás az, amikor a lány nem akarja a dolgot, de ügyködéseid vagy balfaszkodásaid eredményeképp beadja a derekát. Előfordulhat, hogy éppen nem a legkreatívabb ötleted indítja be a lányt, hanem esetlenséged, ami meglepően emberi színben tüntet fel. Hosszú ideig azt mondtam, hogy én önmagammal akarok hódítani, nem pedig olyan külső eszközökkel, mint a virág, bonbon vagy éttermi meghívások. Csak aztán rájöttem, hogy ezek a trükkök nem mindig trükkök, ha az ember valóban őszintén csinálja, ugyanakkor ha „gyorsan” kell egy nő, akkor a rózsa hatékonyabb, mint mondjuk az Arany János-balladákban való jártasság csillogtatása. Pincérlányt csábítottál már el? Egy pincérlány nehéz eset, merthogy velük szemben megvan az az elvárás, hogy ne ismerkedjenek a vendégekkel. Persze úgy az igazi, hogy munka közben csábítsd el, ne pedig egy bulin, és utólag derüljön ki, hogy pincéreskedik. Ehhez nagyon jó kell légy. Egyszer nagyon közel voltam. Udvarhelyen ittunk egyszer - akkor próbáltam először a Stella Artois-t - és ott ültem a pult mellett, nyomtam a zöldséget a pincérlánynak. Adott pillanatban úgy is tűnt, hogy lesz valami, zárás után megvárhatom, csak a végén már olyan jól esett a Stella, hogy ha akartam volna sem lehetett volna semmi. Párhuzamos kapcsolat? Párhuzamos kapcsolatot csak 2-3 hónapig lehet fenntartani az érzelmi szövődmények miatt - de azt is csak nagyon alapos szervezéssel: egyszer volt két, azonos nevű szeretőm, ami nagyon jól jött, mert én valamiért nem tudom megjegyezni a barátnők neveit. Bármikor el tudom mondani egy amerikai B-kategóriás film szereplőgárdáját, de a barátnők neveit, azt nem. Amikor összejött a két, azonos nevű barátnő, akkor végre nyugodtan mondhattam, hogy szervusz, Nóra, nem baszhattam el. A dolog akkor vált bonyolulttá, amikor a hölgyek elkezdtek nálam „felejteni” dolgokat azzal is jelezve, hogy igényt tartanak a területre. Ráadásul én nem tudok megkülönböztetni két alapozót és két púdert, vagy szemfestéket. Ilyenkor azt csináltam, hogy volt két különböző zacskó: miután az egyik elment, gyorsan összepakoltam az egyik dolgait, és kitettem a másikéit. Ez így ment, míg meg nem talált az egyik egy cigaretta-sodrót, és valahogyan azonnal kiderült, hogy az egy női szerkezet. Én mindmáig nem tudom hogyan, számomra az csak egy egyszerű cigaretta-sodró volt, de valamiért tudhatták, hogy azt csak egy nő hagyhatta itt. Így mindkettőnél lebuktam - szerencsére az egyiknél sikerült kimagyarázni a dolgot. A másik szörnyű hátrány, hogy egy idő után elfelejted, hogy mit mondtál egyiknek, s mit a másiknak. Az a legnagyobb gáz, amikor például születésnapot kell ünnepelni, mert azt nem lehet elhalasztani, az mindig ugyanaznap van. Ilyenkor rohangálsz, kínlódsz, szervezel, hogy mindkettő úgy higgye, vele töltötted a születésnapodat és senki mással. És megéri? Nekem egyszer volt ilyen, akkor három nővel ünnepeltem a születésnapom. De amikor másnap reggel felkeltem, azt mondtam, soha többé. Kész. Az úgy volt, hogy a születésnapom egy szombati napra esett - azelőtt való este az egyiknek be tudtam adni, hogy a születésnapom szüleimmel akarom ünnepelni, és nem lesz idő rá. Ezzel az egyik le lett tudva. A másikat délelőttre időzítettem, szintén azzal a szöveggel, hogy délután jönnek a szüleim. Ott persze megebédeltem, megettem a süteményt, és akkor este volt a valódi buli a nagy jelölttel, ahol ugyancsak megettem a süteményt. De nyilván a délelőttinek is meg kellett adni a módját mindenféle szempontból. Reggel háborgott a gyomrom, másrészt magam sem tudtam, hogy kinek mit mondtam. Szóval fárasztó az egész, s nem is valami nagy elégtétel. Ez nem is volt olyan sok... Nyilván kevesebb, mintha öt lett volna. A sok nő tulajdonképpen alkalmatlanságról szól. A saját alkalmatlanságodról nyilván. Mégis, számszerűen hány nőd volt? Én már 4-5 éve leálltam a számolgatással mert lehet, hogy egy olyan szám jönne ki, amit szégyellnék. Szerintem - most mondok egy számot - 105 felér annyival, mint más ember esetében 10, de ebből 5 tartalmas. Tudom, hogy nem ettől vagyok férfiasabb, nem ettől lesz hosszabb a farkam 5 centivel. Az, hogy valaki elcsábított ennplusszegy nőt, szerintem nem feltétlenül tudásról, hanem nem-tudásról szól: a nagy szám mindig valamiféle hiányosságot jelent. Mi az, amit meg tudsz bocsátani magadnak egy kapcsolatban? Egy szeretői kapcsolatban sokkal több minden bocsánatos, egy komolyabb kapcsolatban egy be nem tartott randi is lehet sarkalatos bűn. Bennem hamar el szokott dőlni, hogy mit is akarok, és akkor ahhoz tartom magam. Ami a szélhámoskodást illeti, én azt tapasztaltam, hogy a nagyon nagy hazugságok sokkal valószerűbben hangzanak, mint a kis füllentések: ha lekésel egy találkáról, bármi mást találj ki, csak azt ne mondd, hogy bocs, de nem jött a villamos. A nők valamiért el akarják hinni a nagy hantákat. Mikor a legnagyobb őrültséget mondod, akkor is azt mondják, hogy hátha igaz egy kicsit, vagy hátha nem annyira hülye ez az ember. És mit hozzon neked nők terén az Angyal? Az idén már semmit, köszönöm. Az idei év olyan katasztrofális volt, hogy nőkről nem akarok hallani: most már megvolt két menyasszony - lassan az ékszerész már azzal fogad, amikor belépek, hogy mi lesz, Zsiga, a szokásos? Az Újév pedig hozza el a nagy Őt. Rámférne. [30.12.2003]
|
|