„Nekem nincsenek élményeim. Inkább meséljetek ti.”
Első asztal: egy mackós srác, két visszafogott csaj
Mi volt a legelső benyomásotok, mikor először kiléptetek az állomásról?
A kevésbé visszafogott csaj (k.v.cs.): Nagyon szétszórt meg kaotikus az egész első pillantásra, de utólag rájöttünk, hogy nagyon logikus szerkezete van. Logikus a város-szerkesztés.
Mi az a logikus város-szerkesztés?
k.v.cs.: Átlátható. Egy ...ööö én legalábbis logikusnak látom. Egyszer tévedtünk el, akkor is trolival. Rossz helyen szálltunk le. Esteledett, aztán be voltunk rezelve.
Hogyan találtatok el az első kocsmába? Például a Pubba, ami már fogalom...
k.v.cs.: Na jó, de számomra az akkor nem volt fogalom. Azt sem tudtam, hol van. Nem is tudom, ki vitt el oda először... Vagy mi találtuk meg?
Kialakultak-e már állandó útvonalaitok, mióta Kolozsváron vagytok?
Srác: Nekem hazafele van nagyon jó útvonalam. Mindig stoppal megyek.
A nagyon visszafogott csaj: A Monostorról le a Bölcsészkarig. Ennyi. Trolival.
Mi az, amit nagyon utáltok Kolozsváron?
k.v.cs.: Az a legrosszabb, amikor bezáródsz a falak közé. Nincs hová „kimenj”. Egyébként szabad vagyok -- idézőjelben szabad. Engem bezár a város. Nincs annyi ismerős, nem lehet olyan bensőséges kapcsolatokat kialakítani, mint otthon. Próbálsz bocsánatot kérni a trolin, ha valakinek a lábára lépsz, s akkor az bambán rádnéz, hogy mi van. Itt nem olyan, hogy megmondják, a Géza lánya neveletlen, mert rálépett a lábamra, és nem kért bocsánatot.
Vannak itt jó nők?
Srác.: A nők száma nagyjából megegyezik a férfiakéval. Jó nők is vannak -- aki keres, az talál.
Második asztal: egy törékeny lány, vagy nagyon laza, vagy kicsit elszállt
Nekem pontos útvonalam nincsen, de mindennap a központban vagyok: egyetem, Bulgakov. Meg a Jungle, de ott csak tapogatózom.
A Jungle-ben csak tapogatózol?
Igen...
(nevet, de nem érti)
Kellemetlen élmények?
Inkább kellemes élményeim voltak: itt perceken belül meg lehet ismerni új embereket. Először ugyan kicsit egyedül éreztem magam, de azon hamar segítettem.
Harmadik asztal: a lány első benyomásra képzőművészetis, de kiderül, hogy joghallgató
Szentgyörgy után, ami nem a világ közepe, Kolozsvár azért egy kicsit közelebb van a világ közepéhez. Azt szeretem, hogy az emberek mennek valahová, nem csak lézengenek az utcán. Itt élet van, nem csak vegetálás. Otthon hozzászoktam ahhoz, hogy ha bemegyek egy kocsmába, akkor senki nem csinál semmit, itt bemegyek egy kocsmába, és azonnal történik valami.
Az volt a legkellemesebb, hogy mennyire közvetlenné váltak azok az emberek, akikkel odahaza alig szóltam néhány szót. Kicsit egymásra vagyunk utalva, és most olyan emberekkel beszélgetek egész este, akikkel eddig nem igazán érdekeltük egymást.
Itt egyébként nem működik az, hogy leülünk egy asztalhoz, és megismerkedünk. Többé-kevésbé zárt körök vannak, s ez a kör akkor bővül, amikor valaki hoz egy havert vagy haverinát. Kolozsváron sokkal agresszívebbek az emberek egy üzletben vagy akárhol, mint egy kisvárosban -- hogy köszönünk meg mosolygunk, ez itt nem működik.
Negyedik asztal: három fa-arcú metálos. Hallgatnak.
Mi volt a legelső kolozsvári élményetek?
Első: Nekem nincsenek élményeim. Inkább meséljetek ti.
Második: Ami első élmény volt, az mind otthon történt. Itt nem éltem meg semmi olyasmit, ami legelőször történt volna.
Kellemetlen élményed sem volt?
Második: Nem volt. Nemtom mit mondjak...
Meséljetek a legelső épületről, buszról, kocsmáról, mittudomén...
Harmadik: Megismertem az új haverokat. Nagyon jól kijövök velük. Lehet velük piálni. Egyéb semmi.
Második: Azért a jó, hogy felkerültem Kolozsvárra, mert kinyílott a látószögem. Szűkebben gondolkoztam azelőtt. Én ezt nem tudom pontosabban megfogalmazni.
[21.10. 2003]