"ha egy pincér sem jár arra, de rendelni akarunk, akkor mobilon hívjuk őket, és közöljük, hány korsóval hozzon."
Elég ritkán fordul elő, hogy nem vagy a Bulgakovban. Mondj, kérlek, néhány adatot -- például mikor kezdtél ide járni?
Én már akkor jártam itt, amikor még meg sem nyílt a kocsma: még csak azt lehetett tudni, hogy itt lesz. A nyitóbuliban a legszebb az volt, hogy a pincérek még nem tudták az árakat. Ahogy bejöttünk, s mikor rendeltük a söröket, megkérdeztük, hogy mennyi. Mondták, ők nem tudják, úgyhogy legyen ingyen.
Az elején voltak botrányok amiatt, hogy a tulajdonosokkal, vezetőkkel kezdve mindenki kezdő volt. Mi még a Pubban alapoztuk meg azt a hagyományt, hogy tízesével rendeltük a korsó söröket, mert az olyan szépen néz ki az asztalon, másrészt hogy a pincérnek ne kelljen annyit járni. A hivatalos megnyitó utáni este aztán volt egy kis nézeteltérés: 140 sör helyett 150-et akartak kifizettetni velünk. Ebben a fantasztikus az, hogy mi tudtuk: nem 150, hanem csak 140 sört ittunk.
Mennyiségben mit jelent nálad a napi kocsmázás?
Hektoliterben? Ajaj... nagyon, nagyon sokat. A szokásos napi penzum 4-6 sör és 1-2 csomag cigi. Télen voltak vörösboros menetek -- akkor fejenként 1-2 liter bort ittunk meg. Persze volt rá példa, hogy 16 sör után kértem a számlát, de ha már ott volt a pincér, befejezésképp még rendeltem egyet. A fizetésemnek körülbelül felét hagyom itt havonta.
Gondolom, neked már olyan ez a hely, mintha hazajárnál...
Igen, nagyon jóban vagyunk a pincérekkel, úgyhogy ha éppen egy pincér sem jár arra, de rendelni akarunk, akkor mobilon hívjuk őket, és közöljük, hány korsóval hozzon. Ez teljesen korrektül működik, nagy röhögések közepette hamarosan meg is érkezik a rendelés. Ezzel a kocsmával csak az a baj, hogy még egy szendvicset sem lehet enni, úgyhogy muszáj néha félbeszakítani a sörözést, és elmenni valahová enni. Ha reggel jössz el otthonról, estefelé már muszáj enni valamit, mert másképp a sör sem esik jól.
Dolgozni is idejárnék, ha lenne internet -- sokkal kényelmesebb lenne innen felküldeni a cikkeket, mint felgyalogolni a hegyre a szerkesztőségbe, s aztán visszajönni a kocsmába. Volt is egy idő, amikor innen küldözgettük az anyagokat, de aztán addig variálták a számítógépeket, míg az egész megszűnt.
Mi a Bulgakovban való tartózkodás-rekordod?
Egyszerű: nyitástól záróráig, vagyis éjjel egy-fél kettőig. Sőt, előfordult, hogy én nyitottam a kocsmát: az egyik pincérrel együtt felvételiztünk egy hosszú éjszaka után. Reggel félóra alatt lezavartuk a vizsgát, a kocsma 10-kor nyit, de kitettünk egy táblát, hogy "Ma 11-kor nyitunk", s ittuk a kávét meg a sört, hogy helyrerázódjunk egy kicsit.
Hogyan kerülhet be valaki a törzsközönségnek nevezett társaságotokba?
Hát úgy, hogy addig jár valaki ide, míg megunjuk a pofáját, és azt mondjuk, üljön le az asztalhoz.
Mit szólna hozzá a törzsközönség, ha mondjuk a Katolikus Nőegylet itt szeretné megtartani alkohol-ellenes gyűléseit?
Semmi gond, a pincében elférnek. Történtek ott már sokkal furább dolgok is...