• Megosztás:


Attila és Zoltán, a gourmandok

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Ha nekem kell megsózni az ételt, akkor az azt jelenti: oké, köszi, de ez volt az utolsó"

Mi az, amit soha nem kóstolnátok meg?

Z.: Hm... mi az, amit soha nem ennék... Hát Szicíliában például megeszik a macskát -- nohát azt nem kóstolnám meg. A macskákat élve is utálom, nemhogy... Mondjuk a kutyákat sem próbálnám ki. Nem tudom, miért, de hadilábon állok még a szárnyasokkal -- úgy általában a chicken-dolgokkal. Meg vannak olyan neo-konyhás dolgok, mint például a fagyasztott pulykamell sajttal és brokkolival -- meglehet, hogy fogyasztható, de azért nem fizetnék be rá. Ha valamit nekem kell megsóznom, akkor az azt jelenti: OK, köszi, ez volt az utolsó.

-- A vadasok úgy általában jöhetnek... van például egy hely Hargita megyében, ahol medvehúsból készített ételeket lehet enni. Ezt nagyon szívesen kipróbálnám, remélem, egyszer el is kerülök oda. Kedvenc ételem a gordon bleu -- ezt ma hétköznapinak tartják, de amikor jól el van készítve, akkor nem is olyan megszokott.


Milyen az?

Z.: Az a jó gordon bleu, amiben minden egyes alapanyag megvan, nem spórolnak ki semmit, jó minőségű és a tányéron levő adag legalább nagyjából megfelel az étlapon levő mennyiségnek.

Demeter Attila
A.:Szerintem két dolog van, amit táplálkozásban követni kell: egyrészt tudnod kell, miért eszed azt, amit eszel, a másrészt az, hogy bárhol vagy a világon, mindig a hely specifikus ételeit fogyaszd. A jellemző ételek mindig hordoznak genetikai üzenetet: télen Erdélyben például nem a legjobb ötlet citromot, banánt vagy narancsot fogyasztani, mert az kitágítja a pórusaidat: déli vidékről származik és arra való, hogy hűtse a testedet. Ezenkívül mindig, amikor egy bizonyos országban jársz, próbáld meg annak étkezési szokásait követni: amely táplálék dominál az adott éghajlaton, az a legmegfelelőbb.


Mit jelent az, hogy egy táplálék üzen a szervezetnek?


A.:Minden táplálék kivált valami reakciót a szervezetben. Nézzük meg a sört: tulajdonképpen északról ered -- nagyon tápláló ital, erőt ad. Viszont ha melegben fogyasztod, akkor nem energiát ad, hanem felhalmozódik és elnehezít. Vagy ott van például a szerelmi étkezés: férfiaknál a paprika, meg az erős fűszeres ételek felkorbácsolják a férfiasságot, a nőknél viszont épp ellenkezőleg.


Szerinted mi ebben a mítosz és mi a valóság?

A.:Nem vagyok kajamérnök, de minden bizonnyal minden ételnek megvan a maga hatása. Az például bizonyított dolog, hogy a csoki boldogsághormont tartalmaz.


Mekkora távolságot vagytok hajlandóak megtenni egy igazán finom ebédért?

Z.: Körülbelül tíz kilométert -- de ezt azért inkább autóval.

A.:Egyszer Pestről jövet sikerült rávenni a buszsofőrt, hogy ne ott álljon meg, ahol szokott, hanem egy olyan helyen, ahol kiváló volt a miccs és a pacalleves. Szatmárra például a pacalpörköltért érdemes elmenni -- ott ettem a legjobbat. Kolozsváron pacalleves-műfajban egy Hajnal-negyedi vendéglő a legjobb, kolozsvári káposztában a Deák Ferenc utcai Aperitiv -- ennek a helynek a különlegessége egyébként az, hogy a tulaj egy volt pap, aki mindennap egy kis, napi politikáról szóló verset tesz ki a pultra. Halételt pedig a Hányinger utca fele menet, a Bogya után érdemes enni. Drága vendéglőkben persze minden nagyon finom, de ha felderíted egy-egy hely specialitását, akkor gyakran kiderül, hogy ugyanazt a minőséget és mennyiséget megkapod egy olcsóbb helyen is.


Mi a fontosabb: a mennyiség vagy pedig a minőség?


Z.: Ha mennyiség és minőség között kell választani, akkor én inkább a minőséget választom. Nem megyek a végletekig, amikor úgy érzem, hogy jóllaktam, abbahagyom. Kényelmesen szeretek enni, beszélgetni közben -- nem evés közben, hanem miután lenyelem a falatokat -- van ennek egy rituális dimenziója. Nem jó kapkodni. Ezzel a "gyorsan együk, aztán húzzunk" McDonalds-filozófiával az a baj, hogy semmilyen: az ember olyan gyorsan eszik, hogy azt sem tudtja, milyen volt az íze a szendvicsnek. Ja, és nem utolsósorban egy meki-menü fél fogamra sem elég. Bár meg kell adni, a shake egészen tűrhető.

Ferencz Zoltán
-- Ha valaki ebédel, és megadja a módját, akkor vendéglőbe megy, vagy legalább egy amolyan kockás abroszosba. Ott levessel kell kezdeni: az ember megrendeli, kihozzák, aztán jöhet a második, legalább háromféle feltéttel. Az sem mellékes szempont, hogy az embernek ilyenkor nem kell mosogatnia. Nyáron a levest kihagyom -- sajnos Kolozsváron nincsenek olyan helyek, ahol gyümölcsleveseket szolgálnának fel, pedig ilyen kánikulában az a legjobb. A rendes leves forró -- jó, az arabok azt szeretik, forrón isszák a teát, de én nem nagyon bírom, hogy megeszek egy jó paraszt csorbát vagy egy erőlevest, és akkor az a testemet verejtékre ösztönzi.


Hangulat mennyire befolyásol rendeléskor?

Z.: Nekem mindig van hangulatom kajálni: ez a kettő összeforr.


Akkor hogyan döntöd el, hogy mit rendelsz?

Z.: Mikor bemegyek, általában már tudom, hogy mit kérek, vagy hozzávetőlegesen ismerem, hogy mi az, amit rendelni érdemes. Ha új hely nyílik, akkor mindig kipróbálom a hely specialitását. Ha az élmény lesújtó, akkor megvan a véleményem a vendéglőről: ha a ház specialitása is rossz, akkor vajon milyen lehet más?

A.: Érdemes a specialitásokat rendelni egyes helyeken, mert az az igazi. Vannak helyek, melyek nem csak attól jók, hogy finomak az ételek, hanem hogy személyes a kiszolgálás, tudják mit szeretek, ezek lényeges dolgok. Személyes bánásmód -- lehet, hogy a kisvárosi, polgári létmód következménye, de szerintem ez nagyon fontos.

-- Kétfajta vendéglő létezik: az, amelyik frissen nyílt az elmúlt 10 évben, a másik pedig az, ami túlélte a privatizációt, és a specifikuma megmaradt. Lehet, hogy ha bemegy az ember, akkor azt mondja, lepukkant hely, de főzik az az egy-két különleges ételt, amit lehet fogyasztani, és az bármit megér. Én nagyon szeretek ex-kommunista éttermekbe járni, ahol egy öreg, nyugdíjazás előtt lévő szakácsnő főz. Emlékeztek? Úgy '90 táján még a lepukkant arabok készítették a kebabot. Szállták a legyek meg ilyesmi, de ízben összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint amióta felvette a hazai alkalmazottat, és nyitott egy gyorsétkezdét. Érdekes lenne egyszer egy arab házikonyhán kipróbálni a kebabot.

[11.7.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 20
Egy másik beszélgetést talán 2
Nem 38



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS