• Megosztás:


Szabó Anikó, a reneszánsz táncról

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"A tánc arra jó, hogy megszemléld, a partnered lábai jólformáltak-e.”

Amikor az Amaryllis reneszánsz táncokat ad elő, nem tudok nem arra gondolni, hogy az egész egy párkapcsolat során előforduló gesztusokról szól. Mi az a gesztus, amit soha nem tehetett meg a reneszánsz ember?

-- Tulajdonképpen ők is emberek voltak, ugyanúgy éreztek, mint mi, csak mivel más korban nőttek fel, másképp fejezték ki ezeket az érzelmeket. Nagyon gyakran, amikor megpróbálunk túllépni a táncok egyszerű előadásán, felmerül, hogy ez vagy az vajon megengedett volt-e abban a korban: például most négyes felállásban készülünk, és az az ötletünk támadt, hogy az egyik lány rabolja el a másikat. Ennek már más színezete van -- de én úgy érzem, hogy akkor ugyanúgy előfordulhatott bármi, mint ma. Csak rajtunk múlik, hogy mi az, amit meg merünk vagy meg tudunk valósítani. A gesztusokon csak úgy lehet túllépni, ha érzelmekkel töltjük meg a táncot.

Mi persze semmiféleképp nem tudjuk a reneszánsz ember szintjét elérni, és ebben van egy bizonyos szépség. Ők még járni sem tudtak, és már ismerkedtek a zenével – nagy különbség az, hogy ők ebben a szellemben nőttek fel és így természetes, hogy jobban oda tudtak figyelni egymásra. A reneszánsz zene és a legtöbb tánc annyira finom, hogy nehéz úgymond színpadra állítani: nekünk kimondhatatlan élvezet táncolni, de kívülről nézve unalmas. A közönségnek nem mond semmit az, hogy né, a muksó lépett egyet. Az igazi kihívás abban rejlik, hogy látszódjon, te most léptél egyet s nem vagy akárki, ugyanakkor pedig a szíved hölgyére is tudsz figyelni és vagy elfogadod a gesztust melyet tesz, vagy nem. Mindegyik táncnak megvan a maga története: ahol nő meg férfi van, akkor ott szerelem, viszály vagy kötekedés is van, és ezeket nagyon szépen bele lehet vinni a táncba.


Előfordult, hogy a táncoló párok magánélete a táncbeli történetek szerint alakult?

-- Nagyon sok szerelmes pár csöppent be az együttesbe és őket nem lehet utolérni: van valami köztük, ami látszik. Nem ugyanaz a töltet tánc közben két barát és két kedves között. Az egyik lány olyan kacéran tudott nézni a fiúra, akit szeretett, hogy azt senki nem tudta leutánozni. Egy másik szerelmespár azzal érzékeltette, hogy nekik a másik fontos, hogy lesütötték a szemüket.


Van-e kedvenc történeted?

-- Nincs, bár minden táncban vannak dolgok, amiket szeretek. Én általában úgy vagyok vele, hogy ha valami nem megy, akkor egyből azt mondom, hogy nem szeretem. Így nem táncolom, és ha távolról figyelem, akkor nyilván nem az az élmény, mintha részese lennék. Egyszer előszedtünk egy Canario nevű vérbő, dobogtatásos, spanyol töltetű táncot. Koreográfia-szinten nem túl bonyolult, de olyan ereje tud lenni az erős dobogtatás miatt, hogy nézni is nagyon izgalmas. Nekem nagyon nehezen mennek a ritmus-dolgok, mivel nincsen sem mozgás-, sem pedig zenei képzésem, de egyszer elmentünk Magyarországra találkozni koreográfusunkkal, és éppen a Canario volt napirenden: muszáj volt táncolnom. A végén pedig a koreográfus nem azt hangsúlyozta ki, hogy össze-vissza dobogtattam, hanem azt, amit szépen csináltam -- ezzel egy impulzust adott nekem, és így megszerettem a Canario-t. Nagyon sok játékot lehet belevinni a Canario-ba és lévén, hogy ez a tánc ritmusgyakorlat, ezt a végletekig lehet fokozni. Egy kötekedésről szól a párok közt: én ezt meg tudom csinálni, na akkor mutasd meg, te képes vagy erre? Finomabban vagy erősebben, de folyamatosan jelen van ez az évődés. Picit hasonló ahhoz, ahogy a galambokat látod az utcán, ahogy a hím megy a nőstény után, a nőstény pedig folyton elfordul, és nem hajlandó vele szóba állni.


Ha a zene meg a tánc összetartozik, mennyire lehet kreatívnak lenni előadáskor?

-- A táncok nagyon ki voltak találva annak idején: az adott zenére ennél jobban nem lehet táncolni. Láttam különböző próbálkozásokat, melyek lehet, hogy lendületesebbek vagy látványosabbak voltak, de az eredeti táncot nem tudták felülmúlni. Persze mindenki hozzáad vagy elvesz valamit a táncból, mikor előadja. Mi is átértelmezzük a táncot egy kevéssé meg néha egy picit lecsípünk belőle, de a korhű elemeket megtartjuk: ragaszkodunk hozzá, hogy a leírás szerinti változatot táncoljuk.

Fennmaradtak régi illemtan-könyvek és ebből sejteni lehet, hogy milyen volt egy reneszánsz mulatság: oldalak szólnak arról, hogy egy úriember hogyan kér fel egy hölgyet. Persze volt lánykérés is. Vagy figyelmezteti a lányokat, hogy nagyon vigyázzanak mikor ejtik le a zsebkendőjüket, nehogy egyszerre tízen ugorjanak utána. Olyanok is vannak benne, mint például „a tánc arra jó, hogy megszemléld, a partnered lábai jólformáltak-e.”


Gondolom házasság miatt...

-- Igen. Akkora súlya volt a táncnak, hogy ha valaki szíve választottja nem ütötte meg a „szintet”, akkor felbontották a jegyességet.

[27.06.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 78
Egy másik beszélgetést talán 9
Nem 18



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS