• Megosztás:


Levente, aki tornatanár és japánul tanul

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"...a keleti ember (...) nem ragad le annál, hogy ha fűszeres, akkor így vagy úgy kell élnie, ez vagy az kell tetszenie neki azért, mert a többi fűszeresnek is az tetszik."

Te karatézol, ugyanakkor magyar-japán szakon tanulsz: az európai gondolkodás az egyiket "alacsony", a másikat pedig "magas" kultúrának nevezi. A japán gondolkodásban is megvan ez a különbségtétel?

-- A harcművészetek a japán ember számára abszolút magaskultúrát jelentenek, ugyanúgy, mint a teaszertartás, a virágrendezés vagy a kalligráfia művészete. Az aikido-ra például jellemző az, hogy különböző verses formájú, maximálisan költői tanításai vannak, melyek a "beavatottak" számára bizonyos "rejtett tudást" közvetítenek. Ezek teljes mértékben irodalmi alkotásoknak számítanak. Egy más példa arra, hogy a harcművészetek mennyire ott lappanganak más japán művészetekben és fordítva: egyszer egy kalligráfia-mesternő eljött Kolozsvárra kurzusokat tartani, és pontosan ugyanabban az erélyes hangnemben beszélt velünk, mint egy karate-edzésen a mester.

Amúgy az alacsony-magas felosztása a keleti kultúrának egy bizonyos nyugati közönség-réteg számára készülő, úgynevezett "karatés" filmek miatt alakulhatott ki. Ezek a filmek pont azt mutatják, ami nem harcművészet: a harcművészetek filozófiája arra tanít, hogy ha valaki provokál, akkor nem attól vagy erős, hogy jól elvered, hanem attól, hogy van erőd kitérni a provokáció elől úgy, hogy közben megmarad a morális felsőbbséged.

Ezeket a technikákat szerzetesek kezdték kifejleszteni és továbbadni egymásnak, szigorúan önvédelmi célból: a shotokan karate megalapítója, Funakoshi Ghikhin élete végéig hangsúlyozta, hogy habár egész életében ezt a harcművészetet gyakorolta, valójában nem tudja, hogy mit ér, mivel élesben soha nem próbálta ki. A harcművészetek mesteri szinten egyaránt erőszakmentességet, elmélyedést, önfegyelmet jelentenek.


Ha a japán kultúra harcművészetekből, teaszertartásból, virágrendezésből és kalligráfiából áll, mi az, amit tudnia kell egy olyan átlag-japánnak, aki kultúrembernek tartja magát?

-- Minden művészetről tudni kell valamilyen szinten, de nem kell mindeniknek mestere lenni. Egy művelt japán legfőbb ismertetője az, hogy nagyon sok írásjelet ismer: újságolvasás-szinten 2000 jelet kell ismerni, azonban az irodalomban ennél sokkal több jelet használnak.

Egy ritka jel ismerete persze csak azt jelenti, hogy ha egy művelt japán találkozik vele, akkor ki tudja olvasni és megérti, nem pedig azt, hogy bármikor le is tudja írni: egy-egy jel akár húsz-harminc pici vonásból is állhat, és ha csak az egyik vonás változik, akkor a jelentés teljesen más. Az természetesnek számít, ha valaki hirtelen nem tudja leírni éppen azt a jelet, amire szükség lenne: a legtöbb japán egy kis kandzsi-szótárt hord magánál, és onnan hamarjában kinézi, ha valami nem jut eszébe.

Az jellemző, hogy a keleti ember létezésének minél több aspektusát próbálja megragadni: nem ragad le annál, hogy ha fűszeres, akkor így vagy úgy kell élnie, ez vagy az kell tetszenie neki azért, mert a többi fűszeresnek is az tetszik. Ehelyett személyiségének minél több oldalát aktivizálja, és így teljesíti ki létét.


Előfordult már veled az, hogy szépnek találtál egy verset, de ezt nem a tartalomra értetted, hanem az írásjelekre?

-- A japán vers egyben kép is, de nem egy, hanem több kép -- nem úgy, mint az európai képversek. A japán írásban a kínai jelek tulajdonképpen stilizált képek: aki ismeri a jelet, annak első pillantásra beugrik a kép. Ha a dolognak ezt az oldalát tekintjük, akkor egy európai, aki a japán kultúrában csak kevéssé járatos, kedvezményezett helyzetben van, mert neki ahhoz, hogy megértsen egy japán verset, sokszor szótárra van szüksége. Én úgy vagyok vele, hogy első pillantásra általában megragad egy pár kínai jel, ebből azonnal összeáll valamilyen kép, és aztán szép lassan bomlik ki a valódi tartalom.

A japán költők egyébként nagyon rájátszanak arra, hogy egy jelnek több értelme lehet: egy hangalakhoz több jelentés tartozik, és a valódi jelentés csak akkor tisztázódna, ha képírással írnák le: azonban szándékosan az egyszerűbb írásmóddal írják, és így asszociálódik mellé a másik jelentés is. Például van egy vers, ami tulajdonképpen egy természeti kép: a fácánok alusznak -- hosszú-hosszú farktolluk leeresztve, valami ilyesmi. Ebben van egy jel, ami azt jelenti, hogy "nagyon hosszú", de azt is, hogy "elmúlás". A következő sorban egy jel azt jelenti, hogy "éjszaka", de azt is, hogy "élet", így megkettőződik a versnek az értelme: bejön a plussz értelem -- a hosszú éjszaka, és ezzel szemben az élet rövidsége.

Japán versek esetében a vizuális, illetve a tartalmi hatást nem lehet különválasztani: ha kalligrafikusan van leírva, valószínű, hogy egy átlag-japán nem is tudná elolvasni egyből, mivel az már eleve egy műalkotás, ahogy le van írva. Habár a kép néha erősen megragad, a tartalom is nagyon fontos: hiszen ha csak a képet értékeli az ember, akkor az kevesebb, mintha a szöveget meg is értené -- ha megérti, akkor a kép még hozzá is ad valamit a jelentéshez. Az a nagy álmom, hogy valamikor majd eredetiben tudjak olvasni japán irodalmat -- ehhez képest az, hogy egyszer eljussak Japánba csak másodlagos.


Mi az, ami megváltozott számodra, mióta kapcsolatba kerültél a japán kultúrával?

-- Mióta a japán írást-olvasást tanulom, jobban tudok figyelni a kis részletekre, akár emberi kapcsolatokban vagy irodalomban is. Ez azért van gondolom, mert egy japán jel akár 5-10 dolgot is jelenthet attól függően, hogy milyen szövegkörnyezetben van, így hatalmas figyelmet igényel az olvasás. Én amúgy alapjáben véve nagyon trehány ember vagyok: mindig utolsó pillanatban készülök vizsgákra, figyelmetlen vagyok, szórakozott, satöbbi.

[10. 06. 2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 116
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 12



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS