Áron, aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza "Hajóra szálltam. Els˜ élményem: kezembe nyomtak egy stósz pornólapot: fogd fiú, ez a tiéd." – Úgy volt, hogy a haverok nagyon hamar elmentek, én pedig utolsónak maradtam. Miután megérkeztem New York-ba, a második nap a Work Experience-sek kitettek, hogy na fiúka, menj a szemed világába. Ott álltam hát két csomaggal meg egy nagy hátizsákkal New York közepén s gõzöm nem volt, hogy most mit is csináljak. Erõsen szar érzés volt... Portlandban élnek valami rokonaim, felhívtam õket s meg is indultam hozzájuk Oregonba. Ott neki is álltam munkát keresni, dehát nem kaptam semmit. Volt Portlandben egy cég, melynek az volt a neve, hogy "labour ready". Minden reggel 7-re bementél hozzájuk, s betelefonáltak az emberek, hogy fel kell ásni a kertet, ki kell meszelni a szobát, satöbbi. A cég adott felszerelést, s kiküldtek dolgozni. Egyszer egy nap megáll a cég elõtt egy vagány piros autó, kiszáll egy kövérkés hölgy, egyenesen odajön hozzám, s kérdi, hogy akarok-e gyorsan pénzt keresni. Persze, hogyne. Beszállok az autóba, elindulunk s mondja a hölgy, hogy õ luxusvillákat takarít. Tart gyorsan egy rövid szakmai beavatást -- elmondja, hogy sok ember azt hiszi, az ilyen-olyan mosószerektõl lesznek tiszták a dolgok. Ez azonban nem így van, õ rég van a szakmában és tudja, hogy a tárgyak attól lesznek tiszták, hogy sokat dörzsölik õket. Egybõl sejettem, hogy kemény munka lesz... Nekem a vécéket osztotta ki: adott egy mosogatószivacsot, kesztyût és mosogatószert, mindent végig kellett dörzsölni. A kesztyû egyszer csak kiszakadt -- mikor odamentem hozzá és kértem egy újat azt mondta, hogy õ már adott, ha kell kesztyû, hozzak magamnak. Vagy három napig dolgoztam neki -- reggel hattól déli egyig adott 35 dollárt, ami okés is volt. Hogyan jött be a képbe Alaszka és a halászhajó? – Megláttam egy újsághirdetést, hogy az FCA Fishing Company legénységet keres Alaszkába halászhajóra. Elmentem az irodába, ahol levetítettek nekem egy filmet -- boldog munkások makulátlan ruhában éppen csak hogy arrébb tesznek egy ládácskát, vigyorognak, minden ragyog a tisztaságtól -- még aznap aláírtam a céggel egy 60 napos szerzõdést és átrepültem az alaszkai Dutch Harborba. Amikor hajóra szálltam az elsõ élmény az volt, hogy kezembe nyomtak egy stósz pornólapot, hogy fogd fiú, ez a tiéd. A hajón a fõ beszédtémát a lapok képezték -- folyton csereberéltünk, csak aztán a hajóút végére már mindenki kívülrõl ismerte az összeset. Egyetlen nõ volt a hajón, a biológusnõ, akinek törvény szerint ott kell lennie, hogy ellenõrizze, milyen halat fognak ki. Cristie molett csaj volt, nem volt túl szexi, de ott a hajón rettenetesen szexinek tûnt mindenkinek. Indulás elõtt mindenki kellett vegyen magának gumiruhát, csizmát, meleg ruhát. Az üzlet a hajón volt -- ezt úgy kell képzelni, hogy felnyitnak egy csapóajtót, lenn van egy gödör, s megkérdik, hogy na, mi kell. Kurva kemény volt 60 nap a tengeren, nem ajánlom senkinek: napi hat órát alszik az ember, a többi munka -- és az a hat óra nem mindig esik estére... A szabályok egyszerûek: mindent megcsinálsz, amit mondanak, fõnökökkel pofázni, kötekedni, verekedni pedig nem szabad, mert azonnal kirúgnak -- ez azt jelenti, hogy dolgozol tovább, csak éppen nem fizetnek. Egy kabin kétszemélyes és olyan, hogy belépsz és a kezeddel lazán megfoghatod mind a négy falat. Van benne egy emeletes ágy és egy szekrény, ha már van bent valaki, akkor már csak nagyon nehezen lehet bemenni. A hajón a leghasználtabb szó a fuck, shit, galley volt, ebben a sorrendben -- a galley nem káromkodás, hanem 'ebédlõ'. Az viszont jó volt, hogy a fuck és a shit mellett a fiúk azt is tudták mondani, hogy please -- pedig mind olyan mackós-tetkós nehézfiúk voltak. Én nagyon cingár gyereknek számítottam közöttük, viszont látták azt, hogy én nem tartozom közéjük, így mindenki a védencének tekintett. Az egyik legszimpatikusabb srác tarkójára az volt tetoválva, hogy "Respect". Egyszer megkérdem, hogy mikor nem halászik, mivel foglalkozik? Mondja, hogy õ tax-collector, vagyis adóbehajtó. Rákérdek, hogy az mégis mit jelent -- ad egy példát: "mondjuk hogy egy ember tartozik valakinek 600 dollárral és nem akarja megadni. Én elmegyek a pofához és azt mondom neki: van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy már nem tartozol a másiknak hatszáz dollárral. A rossz hír az, hogy nekem tartozol kilencszázzal. Ha a pofa nem fizet, viszem az autót, hifit, mindent, ami van a lakásban. Ha nincsen semmi, kiverem a fogait." A munka nagyrészt abból állt, hogy a halakat kibelezték, majd én a belekbõl ki kellett nyomjam a szart, s be kellett tegyem a beleket egy kosárba. Ha lassan dolgoztam, akkor túlóráztattak -- mikor a többiek elmentek aludni, még baszakodhattam pár órát, úgyhogy kevesebbet aludtam. A legrosszabb talán az volt, hogy fel volt szerelve egy nagy kazó a falra, s a fõnök, egy hawaii-i srác folyton hawaii-i slágereket nyomatott -- úgy, hogy a srác ugyanazt a számot nyomatta maximum hangerõvel egész nap. Ha valaki lekapcsolta, rögtön odarohant, s kérdezte, hogy "who's fucking with my tape?" Mindenki meg volt õrülve tõle. Késõbb rájöttem a cselre: egyszer megszólítom a mellettem levõt, hogy adjon valami horgokat -- nem reagál. Szólok még egyszer -- semmi. Ordítok -- felémfordul, kiszedi a fülébõl a vattát, hogy na, mondjam! Mennyit fizettek ezért? – Negyven napért 2500 dollárt fizettek, kajára és szállásra nem kellett költeni, s már számoltam, hogy ha még elmegyek egy útra, akkor helyben is vagyok. A gáz csak az volt, hogy a következõ út nem ért volna véget, mire lejár a vízumom. Sajnos ezt a cégnél is észrevették, úgyhogy nem vittek magukkal másodszor -- kitettek a kikötõben, és kész. A szerzõdésben pedig sajnos volt egy apróbetûs rész, hogy a cég azoknak nem fizeti a repülõjegyét, akik nem dolgozták le a szerzõdésben elõírt 60 napot. Így levágták a fizetésembõl az 1250 dolláros repülõutat Portlandtól Oregonig. Egy hónapig éltem a keleti parton a haverekkel, vettem magamnak egy mp3-as lejátszót, egy processzort meg egy alaplapot és el is ment a maradék pénz. Sõt, még a szüleim küldtek negyven dollárt, hogy Budapestrõl haza tudjak buszozni, de azt is ellopták tõlem, amikor Londonban átszálltam. Viszont én is loptam a repülõrõl egy fülhallgatót... Megpróbálnád még egyszer? Igen. [16.05.2003]
|
|