• Megosztás:


Áron, aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Hajóra szálltam. Els˜ élményem: kezembe nyomtak egy stósz pornólapot: fogd fiú, ez a tiéd."

Már ismerek néhány hasonló esetet, de azért akkor sem kis teljesítmény pénz nélkül jönni haza Amerikából -- neked hogyan sikerült? Fõleg, hogy halászhajón dolgoztál Alaszkában amirõl úgy hírlik, hogy nagyon jól fizetik.

– Úgy volt, hogy a haverok nagyon hamar elmentek, én pedig utolsónak maradtam. Miután megérkeztem New York-ba, a második nap a Work Experience-sek kitettek, hogy na fiúka, menj a szemed világába. Ott álltam hát két csomaggal meg egy nagy hátizsákkal New York közepén s gõzöm nem volt, hogy most mit is csináljak. Erõsen szar érzés volt... Portlandban élnek valami rokonaim, felhívtam õket s meg is indultam hozzájuk Oregonba. Ott neki is álltam munkát keresni, dehát nem kaptam semmit.

Volt Portlandben egy cég, melynek az volt a neve, hogy "labour ready". Minden reggel 7-re bementél hozzájuk, s betelefonáltak az emberek, hogy fel kell ásni a kertet, ki kell meszelni a szobát, satöbbi. A cég adott felszerelést, s kiküldtek dolgozni. Egyszer egy nap megáll a cég elõtt egy vagány piros autó, kiszáll egy kövérkés hölgy, egyenesen odajön hozzám, s kérdi, hogy akarok-e gyorsan pénzt keresni. Persze, hogyne. Beszállok az autóba, elindulunk s mondja a hölgy, hogy õ luxusvillákat takarít.

Ordítok -- felémfordul, kiszedi
a fülébõl a vattát, hogy na, mondjam.
Tart gyorsan egy rövid szakmai beavatást -- elmondja, hogy sok ember azt hiszi, az ilyen-olyan mosószerektõl lesznek tiszták a dolgok. Ez azonban nem így van, õ rég van a szakmában és tudja, hogy a tárgyak attól lesznek tiszták, hogy sokat dörzsölik õket. Egybõl sejettem, hogy kemény munka lesz... Nekem a vécéket osztotta ki: adott egy mosogatószivacsot, kesztyût és mosogatószert, mindent végig kellett dörzsölni. A kesztyû egyszer csak kiszakadt -- mikor odamentem hozzá és kértem egy újat azt mondta, hogy õ már adott, ha kell kesztyû, hozzak magamnak. Vagy három napig dolgoztam neki -- reggel hattól déli egyig adott 35 dollárt, ami okés is volt.


Hogyan jött be a képbe Alaszka és a halászhajó?

– Megláttam egy újsághirdetést, hogy az FCA Fishing Company legénységet keres Alaszkába halászhajóra. Elmentem az irodába, ahol levetítettek nekem egy filmet -- boldog munkások makulátlan ruhában éppen csak hogy arrébb tesznek egy ládácskát, vigyorognak, minden ragyog a tisztaságtól -- még aznap aláírtam a céggel egy 60 napos szerzõdést és átrepültem az alaszkai Dutch Harborba. Amikor hajóra szálltam az elsõ élmény az volt, hogy kezembe nyomtak egy stósz pornólapot, hogy fogd fiú, ez a tiéd. A hajón a fõ beszédtémát a lapok képezték -- folyton csereberéltünk, csak aztán a hajóút végére már mindenki kívülrõl ismerte az összeset. Egyetlen nõ volt a hajón, a biológusnõ, akinek törvény szerint ott kell lennie, hogy ellenõrizze, milyen halat fognak ki. Cristie molett csaj volt, nem volt túl szexi, de ott a hajón rettenetesen szexinek tûnt mindenkinek.

Indulás elõtt mindenki kellett vegyen magának gumiruhát, csizmát, meleg ruhát. Az üzlet a hajón volt -- ezt úgy kell képzelni, hogy felnyitnak egy csapóajtót, lenn van egy gödör, s megkérdik, hogy na, mi kell.

Kurva kemény volt 60 nap a tengeren, nem ajánlom senkinek: napi hat órát alszik az ember, a többi munka -- és az a hat óra nem mindig esik estére... A szabályok egyszerûek: mindent megcsinálsz, amit mondanak, fõnökökkel pofázni, kötekedni, verekedni pedig nem szabad, mert azonnal kirúgnak -- ez azt jelenti, hogy dolgozol tovább, csak éppen nem fizetnek.

Egy kabin kétszemélyes és olyan, hogy belépsz és a kezeddel lazán megfoghatod mind a négy falat. Van benne egy emeletes ágy és egy szekrény, ha már van bent valaki, akkor már csak nagyon nehezen lehet bemenni. A hajón a leghasználtabb szó a fuck, shit, galley volt, ebben a sorrendben -- a galley nem káromkodás, hanem 'ebédlõ'. Az viszont jó volt, hogy a fuck és a shit mellett a fiúk azt is tudták mondani, hogy please -- pedig mind olyan mackós-tetkós nehézfiúk voltak. Én nagyon cingár gyereknek számítottam közöttük, viszont látták azt, hogy én nem tartozom közéjük, így mindenki a védencének tekintett.

"...a tárgyak attól lesznek tiszták,
hogy sokat dörzsölik õket.
Egybõl sejettem, hogy
kemény munka lesz..."
Az egyik legszimpatikusabb srác tarkójára az volt tetoválva, hogy "Respect". Egyszer megkérdem, hogy mikor nem halászik, mivel foglalkozik? Mondja, hogy õ tax-collector, vagyis adóbehajtó. Rákérdek, hogy az mégis mit jelent -- ad egy példát: "mondjuk hogy egy ember tartozik valakinek 600 dollárral és nem akarja megadni. Én elmegyek a pofához és azt mondom neki: van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy már nem tartozol a másiknak hatszáz dollárral. A rossz hír az, hogy nekem tartozol kilencszázzal. Ha a pofa nem fizet, viszem az autót, hifit, mindent, ami van a lakásban. Ha nincsen semmi, kiverem a fogait."

A munka nagyrészt abból állt, hogy a halakat kibelezték, majd én a belekbõl ki kellett nyomjam a szart, s be kellett tegyem a beleket egy kosárba. Ha lassan dolgoztam, akkor túlóráztattak -- mikor a többiek elmentek aludni, még baszakodhattam pár órát, úgyhogy kevesebbet aludtam.

A legrosszabb talán az volt, hogy fel volt szerelve egy nagy kazó a falra, s a fõnök, egy hawaii-i srác folyton hawaii-i slágereket nyomatott -- úgy, hogy a srác ugyanazt a számot nyomatta maximum hangerõvel egész nap. Ha valaki lekapcsolta, rögtön odarohant, s kérdezte, hogy "who's fucking with my tape?" Mindenki meg volt õrülve tõle. Késõbb rájöttem a cselre: egyszer megszólítom a mellettem levõt, hogy adjon valami horgokat -- nem reagál. Szólok még egyszer -- semmi. Ordítok -- felémfordul, kiszedi a fülébõl a vattát, hogy na, mondjam!


Mennyit fizettek ezért?

– Negyven napért 2500 dollárt fizettek, kajára és szállásra nem kellett költeni, s már számoltam, hogy ha még elmegyek egy útra, akkor helyben is vagyok. A gáz csak az volt, hogy a következõ út nem ért volna véget, mire lejár a vízumom. Sajnos ezt a cégnél is észrevették, úgyhogy nem vittek magukkal másodszor -- kitettek a kikötõben, és kész. A szerzõdésben pedig sajnos volt egy apróbetûs rész, hogy a cég azoknak nem fizeti a repülõjegyét, akik nem dolgozták le a szerzõdésben elõírt 60 napot. Így levágták a fizetésembõl az 1250 dolláros repülõutat Portlandtól Oregonig.

Egy hónapig éltem a keleti parton a haverekkel, vettem magamnak egy mp3-as lejátszót, egy processzort meg egy alaplapot és el is ment a maradék pénz. Sõt, még a szüleim küldtek negyven dollárt, hogy Budapestrõl haza tudjak buszozni, de azt is ellopták tõlem, amikor Londonban átszálltam. Viszont én is loptam a repülõrõl egy fülhallgatót...


Megpróbálnád még egyszer?

Igen.

[16.05.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 211
Egy másik beszélgetést talán 11
Nem 27



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS