• Megosztás:


Führer, a cigánykutató és éjjeliõr

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"...elkezdett hisztizni és rendszeresen verte magát a földhöz. Mentünk egy sort, odaverte magát a hóba."

Nem mindennapi dolog, hogy egy cigánykutatót Führernek becézzenek – ennek azért van némi, a romákkal kapcsolatos negatív konnotációs köre is. Hogyan kaptad a nevet?

– Egyszer karácsonykor, a mérai karácsonyi bálból mentünk az állomás fele többek között egyik barátommal meg az akkor éppen aktuális nõjével. Mindenki holtrészeg volt és az volt az elõzménye az egésznek, hogy mikor megérkeztünk, a barátom lepakolta a nõjét a mérai faluõrnek – ez egy 50 év körüli, egyhetes borostás, hagymaszagú, munkássipkás fazon –, mi pedig csárdásoztunk meg tangóztunk a nép lányaival, fûzvén õket. A nõ hazafele emiatt elkezdett hisztizni és rendszeresen odaverte magát a földhöz. Mentünk egy sort, odaverte magát a hóba. A többiek nem ismerték a terepet, úgyhogy én diktáltam a ritmust, s egy idõ után Bréda már nem bírta a nõt, akit a vállán hozott, úgyhogy szólt nekem, hogy "állj meg, fõnök". Késõbb, hogy "állj meg, vezér", aztán mire felültünk a vonatra, a fülkében elgondolkozott, és mondta, hogy "á, nem is vezér vagy te, hanem Führer".


A cigányok mit szólnak a nevedhez?

– Van nekik humorérzékük, ez nem probléma.


Hogyan él egy cigánykutató terepen?

– Az utóbbi három évben nagyon sokat jártam Krajova mellé egy cigányközösségbe egy etnomuzikológus hölggyel, rengeteg éneket meg hangszeres zenét vettünk fel. Dehát egy csomó mindennel foglalkoztunk, terepnaplót írtunk, és hát jártunk faluról-falura. Délen a nagyon szegény falvakban tipikusan dél-amerikai társadalmi szerkezet uralkodik: van egy-két "barosanu", akik terepjárókban feszítenek, de rajtuk kívül mindenki elképzelhetetlenül szegény. Volt olyan, hogy egy hétig margarinos kenyeren éltem.

Olyan falvak is vannak kint a világ végén, hogy azokhoz képest az utolsó lepattant falu is kultúrhelynek tûnik: Erdélyben minden faluban van legalább egy "bufet", meg egy "magazin mixt". Nahát ott ez sincs, és egyszer csak elfogyott az otthonról hozott kajánk: semmi utánpótlás, úgyhogy egy hétig Linco margarint ettem kenyérrel.

Ezután felmentünk a szubkárpáti övezetbe; ott már gazdagok az emberek, pásztorkultúra van. Olyan kávéház volt a faluban, mint Kolozsváron a Café River. Nem jött, hogy elhiggyem. Ott már mûködik a faluturizmus valamilyen formája és nagyon megörvendtünk, hogy kibérelünk egy kis házikót, milyen jó lesz. Már nagyon rég nem találkoztam bolhával, de lefekvéskor viszketek, mint állat. Elõször azt hittem, hogy ez azért van, mert nem zuhanyoztam egy hete. Vakaróztam és egyszer csak elviselhetetlen lett a csípés.

Megkérdem a csajt, te is viszketsz? Õ is. Meggyújtjuk a villanyt, lehúzom a pizsamagatyám, hát csak úgy ugráltak a bolhák. A csúcs az volt, hogy a házikót négy napra már kifizettük, ezenfelül pedig fantasztikus anyag volt, amiért érdemes volt ottmaradni, úgyhogy négy napig viszkettünk.

Dehát legalább jóltáplált voltam, nem Linco margarinon éltem, hanem becsületes Victoria szalámin. Csak lefekvéskor volt gond – nap közben jól kifárasztottam magam, estefele bedobtam három sört, és megpróbáltam azonnal elaludni. Egyszer nem sikerült öt perc alatt – nem is aludtam egész éjszaka. Dehát ezt is meg lehet szokni: voltam bolhás, rühes, minden egyéb. Mikor megjövök tereprõl, nekem egy külön folyosót biztosítanak a fürdõszobáig és onnan masfél óráig ki sem jövök.


Meg szoktátok beszélni a cigányközösséggel, hogy ki fogtok menni ezt vagy amazt kutatni?

– Becsöppenünk, ez olyan. Nem beszélünk meg semmit, van úgy, hogy tíz falut járunk körbe.


Elõfordult-e már, hogy a közösség nem fogadott be?

– Az elején elkövettem azt a hibát, hogy nagy mellénnyel bejelentettem, én vagyok a cigány-kutató muzikológus – csakhogy a cigányoknak gõzük nincsen arról, mi egy muzikológus. A legbiztosabb módszer az, hogy elmész a faluba, beülsz a kocsmába és elkezdesz a nõkrõl beszélni vagy bekapcsolódsz valami poénba – ha látják, hogy jópofa vagy, elfogadnak.


Voltak-e cigányokkal kapcsolatos elõítéleteid, mielõtt elkezdted kutatni õket? Ha igen, mi volt az, ami módosult?

– Én 13 évesen kerültem velük kapcsolatba, úgyhogy nem igazán voltak elõítéleteim. Talán csak annyi, hogy az anyukám gyakran mondogatta nekem, hogy fiam, ha rossz vagy, elvisznek a cigányok.


Mi az, ami a leginkább megragad a bennük? Van-e valami olyan vonásuk, amit magadhoz közel állónak érzel?

– Ezek a nemzeti karakterológiák már lejártak. Én ismerek olyan cigányt, aki járja a világot, 19 nyelven beszél és 11 hangszeren játszik, míg a másik koldulásból él. Szocializáció kérdése… Nem igazán lehet megfogalmazni valami közös vonást. Kocsmai szinten megfogalmazva a cigányok bohémak – elég megnézni egy Kusturica-filmet – azonban ha alaposabban megfigyeljük õket, ott is van rend, sõt, fárasztó kispolgárság is, csak valahogy másképp. Dehát ezt ennél pontosabban nem tudom meghatározni.


A beszélgetés során sokszor tettél említést "kispolgári korlátok"-ról. Nem próbálod ezt meghatározni?

Anyám például ma azzal fogadott, hogy elolvasta az újságban a könyvbemutatóról szóló írást, és hogy "mi az, fiam, hogy pöszésített vers"? Hát selypített vers – mondom. Erre õ: "fiam, te minden hülyeségben benne vagy, csak épp munkahelyed nincs." Na, ez a kispolgári gondolkodás.


Dehát tudomásom szerint te éjjeliõr vagy…

– Igen – az egész akkor kezdõdött, amikor megromlott a szüleimmel való viszony. Tizenegyedikes voltam, amikor elkezdett idegesíteni, hogy ha udvarolni akarok, akkor pénzt kell kunyerálnom valami kultúr-összeröffenés címén, úgyhogy tizenegyedik végén elmentem éjjeliõrnek az utászvállalathoz. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy egy bódéban ülök, mint a bakter, hanem bõrfoteles iroda van, ahonnan kamerákkal figyelem az épületet. Nagyon jó munkahely, mert éjszakánként nyugodtan lehet olvasni és írni, néha lejönnek a haverek, esetleg cigány nyelvórát tartunk. Hát ennyit errõl.

[12.5.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 143
Egy másik beszélgetést talán 5
Nem 16



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS