• Megosztás:


Farkas Árpád, a bhakti-jóga hívő

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Az Írások szerint a szentek nem szoktak egy helyen többet tölteni 3 napnál azért, mert annyira er˜s az energiájuk, hogy az emberek nem bírják elviselni ˜ket."

A közfelfogás a jógát testgyakorlatokkal társítja – miben különbözik ettõl az általad ûzött bhakti-jóga?

Nyugatra az jön gyorsan át, ami könnyen felfogható. Az emberek anyagi javakra, sikerre törekszenek és valami módszert keresnek ennek elérésére. A testgyakorlatok által az ember valóban sikeresebbé teheti az anyagi életét – például javulhat a memória meg az egészség, de ezáltal az ember tudata is kezd kinyílni és kezd ráérezni a lelki élet szükségleteire. Mi nem az anyagi sikert keressük, ez nem olyan fontos. Persze, érhetsz el anyagi sikereket, ha az Úr útjára térsz -- az Úr ezt is megadja, hiszen minden a vágyai szerint történik, azonban nem ez a lényeg. Számunkra fontos testünk gondozása, de nem ez a központ, hanem az, hogy a Legfelsõbbet tudjuk képességeink szerint valamilyen módon, valamilyen kis tevékenységgel szolgálni.


Nagyon sokat stoppolsz – hogyan tudod a fizikai és szellemi utazást összebékíteni?

Az Írások szerint a szentek nem szoktak egy helyen többet tölteni 3 napnál azért, mert annyira erõs az energiájuk, hogy az emberek nem bírják elviselni õket. Ezért -- meg amiatt, hogy érzik, sokan várják õket más helyeken is – állandóan utazniuk kell.


Ezek szerint te szentnek tartod magad?

Dehogy, az egy külön kategória, én csak meg szeretném élni az életutam. Úgy érzem, hogy egy hely telítõdik, ha sokáig maradok ott. Szerintem veszélyes sokáig maradni egy helyen, mivel azok az emberek, akik a lélek útját járják, túl nagy hatással lennének azokra az emberekre, akik el vannak mélyedve a saját hétköznapi tevékenységükben és azzal kisebb-nagyobb mértékben elégedettek. Egy-egy kis impulzus erejéig jól jön nekik egy tanács, ha a mélyponton vannak -- azután hagyom õket tovább élni az életüket, nem akarom gyökeresen megváltoztatni õket. Tudom azt, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik teljes erejükkel akarják az igazságot és már kiábrándultak a világi dolgokból, valamit azonban mégis tenni szeretnék a többségért, mivel szenvednek.


Hogyan viszonyulsz az olyan világi dolgokhoz, mint a pénz vagy a szerelem?

Azt kell felismerni, hogy nem a körülmények határoznak meg bennünket, hanem a mi tudatunk határozza meg a körülményeket -- rajtunk múlik minden. Persze itt élünk ebben a világban, és nekünk is van valami kevés kis anyagi szükségletünk. Az Írások azt mondják, hogy keressük az Õ országát és a többi majd megadatik: nézzük hogyan élnek a madarak és mennyire szépen ruházza õket az Úr. Én úgy látom, hogy megkapok mindent, amire szükségem van: ruháim nagy része például ajándék – néha valaki észreveszi, hogy szükségem van valamire, és akkor megveszi azt ajándékba. Én is ezt tenném, ha meg lenne a lehetõségem rá, és azt látnám, hogy egy embertársamnak szüksége van valamire, de nem tudja megvenni.

Ugyanakkor dolgozom is – füstölgõ rudacskákat és illó-olajokat árulok – hiszen nem Indiában élünk, ahol a saját életútjukat élõ embereket eltartják, nem lehet kizárólag csak meditálni. Persze meglehet, hogy így az ember nem is járna a jó úton, mert túl könnyen venné az életet. Nagy szerencsém van azonban azzal, hogy munka közben utaznom kell – így az életutam összefügg ezzel és kiegészíti azt.

Szerelem… voltak kisebb-nagyobb szimpátiáim kisebb koromban, ezelõtt 4-5 évvel és tudom, hogy az sokkal jobb, ha az ember családjának él, nem pedig vágyainak. Hiszen családos életforma után is járhatja az ember az életútját. A család egy teljesen természetes életszakasz, ebbõl is nagyon sokat lehet tanulni. Azonban mielõtt a családos élet lekötne, én létre szeretnék hozni egy olyan központot Romániában, mint amilyen Debrecenben mûködik, vagy legalábbis annak egy kisebb mását. Szeretném, ha a romániaiak is megtapasztalhatnák egy ilyen hely szellemét. Ezzel talán rá lehetne bírni az embereket, hogy ne vándoroljanak ki, hiszen nem az anyagiak nyújtják a megoldást, hanem a lelkiek. Egy kis teaházzal szeretném kezdeni, ami aztán egy kis könyvtárral is bõvülne, a végén pedig talán kialakulhat egy kis tanya.


Hogyan kezdtél vonzódni a bhakti-jógához?

Gyermekkoromban nagyon sokat kerestem a végsõ igazságot: valami olyasmit, ami nem relatív, nem változik a körülmények hatására és így kezembe akadt két érdekes könyv: az egyik a jógáról szólt, a másik a helyes táplálkozásról. Mindjárt másnap vegetariánus lettem, ahogy a könyvet elolvastam – utána pedig elkerültem egy Borszék melletti jóga-táborba. Akkoriban szigorú vegetariánus voltam és csak nyers ételeket ettem, most azért belefér a fõtt étel is. A táborbeli élmény döntõ volt: emberek, tudata, hozzáállása, a légkör, a zene, amit játszottak, mely mintha egy másik világból szólt volna… Ott voltak a hagyományosan fûszerezett indiai ételek, melyek a fûszerek által egy kicsit más jelentéseket kapnak, kicsit transzcendenssé válnak. Végül pedig jött a filozófia – abban a pillanatban eldõlt bennem, hogy ha van ilyen a világon, akkor nem tehetek mást, mint hogy részt vegyek benne.

A debreceni központba való költözés ezelõtt három évvel nehéz volt, mert a világi közegbõl nem könnyû elszakadni: a család mindenáron megpróbál visszatartani. Mindig az van, hogy ha valaki benne van az anyagban, akkor szeretné viszahúzni az anyagba azt, aki ki szeretne emelkedni ebbõl. Fél attól hogy elveszít és hogy ezáltal az õ élete is meg fog változni. Ez a szakadás nagyon nehéz – azonban meg kell tenni ezt a lépést, mert ha belenyugodnál abba, mit ez az illúzió mutat, akkor lehet, hogy egy darabig minden szép és jó lenne, de aztán visszaesel ugyanabba a tudatba, mint a többi ember és akkor már nincs menekvés: ugyanazokkal a problémákkal fogsz küszködni, mint mindenki.


Mi az a bhakti-jóga? Van-e egy Tízparancsolat-szerû etikai kódexetek?

Én sokféle tanítást megismertem és belátom, hogy nem mondhatom azt: az én utam a legjobb. Tudom, hogy vannak más utak is, melyek ugyanolyan jók. Az Írások azt mondják, hogy az a legjobb út, ami által az ember teljes tudásra tesz szert és kivirágzik benne a szeretet képessége. Ha az odaadás csírái kezdenek kivirágozni az emberben, akkor az a jó út, bármilyen neve is van. Az emberek nagyon különbözõek, így mindenki másképp teljesedik ki.

Mi négy alapszabályt fogadunk el: az egyik az erõszakmentes táplálkozás – nem fogyasztunk állatokat mert nem ölünk meg semmit és nem is akarunk ehhez hozzájárulni. Másik szabály az, hogy nem iszunk alkoholt, nem élünk kábítószerrel. Végül nem ûzünk szerencsejátékot, és nemi életet kizárólag az Úr által elfogadott keretek között, a családon belül élünk.

Ezenkívül az, aki az Úr követõje, vagyis bhakta, másokkal mindig õszinte, kedves, senkinek nem okoz gondot, mindenkinek a barátja és mindenki az õ barátja is. Persze tudjuk, hogy az emberek nagyon sokfélék és ezért nehéz kedvére tenni mindenkinek. Mi úgy próbálkozunk, hogy a Legfelsõbbet tesszük elégedetté és így mindenki elégedetté válik: hiszen a fa gyökerét öntözve a fa levelei is vízhez jutnak. Ha mindenkinek a kedvére próbálsz tenni, akkor senki nem lesz megelégedve, annyifélék az emberek -- az Úr útját követni a legbiztosabb.

[25.04.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 51
Egy másik beszélgetést talán 7
Nem 9



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS