Farkas Árpád, a bhakti-jóga hívő "Az Írások szerint a szentek nem szoktak egy helyen többet tölteni 3 napnál azért, mert annyira er˜s az energiájuk, hogy az emberek nem bírják elviselni ˜ket." Nyugatra az jön gyorsan át, ami könnyen felfogható. Az emberek anyagi javakra, sikerre törekszenek és valami módszert keresnek ennek elérésére. A testgyakorlatok által az ember valóban sikeresebbé teheti az anyagi életét – például javulhat a memória meg az egészség, de ezáltal az ember tudata is kezd kinyílni és kezd ráérezni a lelki élet szükségleteire. Mi nem az anyagi sikert keressük, ez nem olyan fontos. Persze, érhetsz el anyagi sikereket, ha az Úr útjára térsz -- az Úr ezt is megadja, hiszen minden a vágyai szerint történik, azonban nem ez a lényeg. Számunkra fontos testünk gondozása, de nem ez a központ, hanem az, hogy a Legfelsõbbet tudjuk képességeink szerint valamilyen módon, valamilyen kis tevékenységgel szolgálni. Nagyon sokat stoppolsz – hogyan tudod a fizikai és szellemi utazást összebékíteni? Az Írások szerint a szentek nem szoktak egy helyen többet tölteni 3 napnál azért, mert annyira erõs az energiájuk, hogy az emberek nem bírják elviselni õket. Ezért -- meg amiatt, hogy érzik, sokan várják õket más helyeken is – állandóan utazniuk kell. Ezek szerint te szentnek tartod magad? Dehogy, az egy külön kategória, én csak meg szeretném élni az életutam. Úgy érzem, hogy egy hely telítõdik, ha sokáig maradok ott. Szerintem veszélyes sokáig maradni egy helyen, mivel azok az emberek, akik a lélek útját járják, túl nagy hatással lennének azokra az emberekre, akik el vannak mélyedve a saját hétköznapi tevékenységükben és azzal kisebb-nagyobb mértékben elégedettek. Egy-egy kis impulzus erejéig jól jön nekik egy tanács, ha a mélyponton vannak -- azután hagyom õket tovább élni az életüket, nem akarom gyökeresen megváltoztatni õket. Tudom azt, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik teljes erejükkel akarják az igazságot és már kiábrándultak a világi dolgokból, valamit azonban mégis tenni szeretnék a többségért, mivel szenvednek. Hogyan viszonyulsz az olyan világi dolgokhoz, mint a pénz vagy a szerelem? Azt kell felismerni, hogy nem a körülmények határoznak meg bennünket, hanem a mi tudatunk határozza meg a körülményeket -- rajtunk múlik minden. Persze itt élünk ebben a világban, és nekünk is van valami kevés kis anyagi szükségletünk. Az Írások azt mondják, hogy keressük az Õ országát és a többi majd megadatik: nézzük hogyan élnek a madarak és mennyire szépen ruházza õket az Úr. Én úgy látom, hogy megkapok mindent, amire szükségem van: ruháim nagy része például ajándék – néha valaki észreveszi, hogy szükségem van valamire, és akkor megveszi azt ajándékba. Én is ezt tenném, ha meg lenne a lehetõségem rá, és azt látnám, hogy egy embertársamnak szüksége van valamire, de nem tudja megvenni. Ugyanakkor dolgozom is – füstölgõ rudacskákat és illó-olajokat árulok – hiszen nem Indiában élünk, ahol a saját életútjukat élõ embereket eltartják, nem lehet kizárólag csak meditálni. Persze meglehet, hogy így az ember nem is járna a jó úton, mert túl könnyen venné az életet. Nagy szerencsém van azonban azzal, hogy munka közben utaznom kell – így az életutam összefügg ezzel és kiegészíti azt. Szerelem… voltak kisebb-nagyobb szimpátiáim kisebb koromban, ezelõtt 4-5 évvel és tudom, hogy az sokkal jobb, ha az ember családjának él, nem pedig vágyainak. Hiszen családos életforma után is járhatja az ember az életútját. A család egy teljesen természetes életszakasz, ebbõl is nagyon sokat lehet tanulni. Azonban mielõtt a családos élet lekötne, én létre szeretnék hozni egy olyan központot Romániában, mint amilyen Debrecenben mûködik, vagy legalábbis annak egy kisebb mását. Szeretném, ha a romániaiak is megtapasztalhatnák egy ilyen hely szellemét. Ezzel talán rá lehetne bírni az embereket, hogy ne vándoroljanak ki, hiszen nem az anyagiak nyújtják a megoldást, hanem a lelkiek. Egy kis teaházzal szeretném kezdeni, ami aztán egy kis könyvtárral is bõvülne, a végén pedig talán kialakulhat egy kis tanya. Hogyan kezdtél vonzódni a bhakti-jógához? Gyermekkoromban nagyon sokat kerestem a végsõ igazságot: valami olyasmit, ami nem relatív, nem változik a körülmények hatására és így kezembe akadt két érdekes könyv: az egyik a jógáról szólt, a másik a helyes táplálkozásról. Mindjárt másnap vegetariánus lettem, ahogy a könyvet elolvastam – utána pedig elkerültem egy Borszék melletti jóga-táborba. Akkoriban szigorú vegetariánus voltam és csak nyers ételeket ettem, most azért belefér a fõtt étel is. A táborbeli élmény döntõ volt: emberek, tudata, hozzáállása, a légkör, a zene, amit játszottak, mely mintha egy másik világból szólt volna… Ott voltak a hagyományosan fûszerezett indiai ételek, melyek a fûszerek által egy kicsit más jelentéseket kapnak, kicsit transzcendenssé válnak. Végül pedig jött a filozófia – abban a pillanatban eldõlt bennem, hogy ha van ilyen a világon, akkor nem tehetek mást, mint hogy részt vegyek benne. A debreceni központba való költözés ezelõtt három évvel nehéz volt, mert a világi közegbõl nem könnyû elszakadni: a család mindenáron megpróbál visszatartani. Mindig az van, hogy ha valaki benne van az anyagban, akkor szeretné viszahúzni az anyagba azt, aki ki szeretne emelkedni ebbõl. Fél attól hogy elveszít és hogy ezáltal az õ élete is meg fog változni. Ez a szakadás nagyon nehéz – azonban meg kell tenni ezt a lépést, mert ha belenyugodnál abba, mit ez az illúzió mutat, akkor lehet, hogy egy darabig minden szép és jó lenne, de aztán visszaesel ugyanabba a tudatba, mint a többi ember és akkor már nincs menekvés: ugyanazokkal a problémákkal fogsz küszködni, mint mindenki. Mi az a bhakti-jóga? Van-e egy Tízparancsolat-szerû etikai kódexetek? Én sokféle tanítást megismertem és belátom, hogy nem mondhatom azt: az én utam a legjobb. Tudom, hogy vannak más utak is, melyek ugyanolyan jók. Az Írások azt mondják, hogy az a legjobb út, ami által az ember teljes tudásra tesz szert és kivirágzik benne a szeretet képessége. Ha az odaadás csírái kezdenek kivirágozni az emberben, akkor az a jó út, bármilyen neve is van. Az emberek nagyon különbözõek, így mindenki másképp teljesedik ki. Mi négy alapszabályt fogadunk el: az egyik az erõszakmentes táplálkozás – nem fogyasztunk állatokat mert nem ölünk meg semmit és nem is akarunk ehhez hozzájárulni. Másik szabály az, hogy nem iszunk alkoholt, nem élünk kábítószerrel. Végül nem ûzünk szerencsejátékot, és nemi életet kizárólag az Úr által elfogadott keretek között, a családon belül élünk. Ezenkívül az, aki az Úr követõje, vagyis bhakta, másokkal mindig õszinte, kedves, senkinek nem okoz gondot, mindenkinek a barátja és mindenki az õ barátja is. Persze tudjuk, hogy az emberek nagyon sokfélék és ezért nehéz kedvére tenni mindenkinek. Mi úgy próbálkozunk, hogy a Legfelsõbbet tesszük elégedetté és így mindenki elégedetté válik: hiszen a fa gyökerét öntözve a fa levelei is vízhez jutnak. Ha mindenkinek a kedvére próbálsz tenni, akkor senki nem lesz megelégedve, annyifélék az emberek -- az Úr útját követni a legbiztosabb. [25.04.2003]
|
|