"…felfedeztem, hogy vannak még olyan könyvek, melyeket részegen jobb olvasni -- ilyen például Churchill hatkötetes naplója, németül."
Hallottam, hogy filológus létedre Heideggert nyüvöd – mivel magyarázható ez az érdekes vonzalom?
Az első Heidegger, ami a kezembe került, az a
Kant és a metafizika problémája volt, és nem értettem. Aztán vettem a
Lét és Időt, azt is elolvastam, de nem értettem azt se. Később aztán meg is vettem a Lét és időt hitelbe és azért olvasom újra, hogy lássuk, mit is akar ez a Heidegger. Na ez az, ezt még nem tudom – talán néhány év múlva beszélhetnék erről. Platónnál még elég tiszták voltak nekem a dolgok, de az utána jövő filozófiai irányzatok már eléggé zavarosak számomra.
Mi a Heidegger-olvasási módszered?
Az én módszerem rapszodikus – (nevet) úgy olvasom, mint a
Bibliát: tudod, azt egyszer elolvassák az elejétől a végéig, aztán meg néha felütik. Egyszer elolvastam a Lét és Időt, hát nem mondott semmit. Most fragmentumokat próbálok kiragadni, amikor éppen időm van erre a munkám meg a kocsma mellett. Érdekes Heideggerrel, hogy ha részegen megy haza az ember és hajnalban olvassa, akkor működik. Egyébként középiskolás koromban volt az a mániám, hogy amikor hajnali egykor a kocsmából hazamentem, magammal vittem Dante
Isteni színjátékát a budira. Szarás közben lapozgattam, és az olyan jólesett.
Mostanában egy átivott éjszaka után, vagy méginkább másnaposan van az, hogy ha felütök egy könyvet, teljesen le tud kötni, nem érdekel más. Megszűnik a világ, csak a könyv van. A törpék közben dolgoznak a folyosón csákánnyal – ilyenkor felütöm például Dantét a Pokolnál, merthogy én mazochista vagyok egy kicsit.
Különben felfedeztem, hogy vannak még olyan könyvek, melyeket részegen jobb olvasni -- ilyen például Churchill hatkötetes naplója, németül. Csak az a gond azzal, hogy részegen olvasom hajnalban, hogy mindig elfelejtem hol tartottam és akkor kéthetente újból kell kezdjem. Heideggerrel nem éppen ez a helyzet – te, de neked különben mi a bajod Heideggerrel?
Nekem semmi – ez például egy jó téma: mit, hol és hogyan érdemes olvasni?
Ez szerintem egyénenként másképp működik – nekem volt egy haverem, aki budin mindig a
Háború és Békét olvasta. Neki ott jött be. Ez különben kísértetiesen hasonlít egy minimalista novellára – egy csávó olvassa a
Száz év magányt a budin, de mindig szigorúan öt oldalt. Egy cigaretta közben azt hiszem, és akkor öt oldalt elolvas. A végén pedig be van írva, hogy a következő a Háború és Béke lesz, és akkor még tíz évig van a budin olvasmánya az illetőnek. Azon persze lehet vitatkozni, hogy mennyi ebben a minimalizmus vagy a maximalizmus.
Mi az, ami inkább józanul jön be neked?
Sajnos nem nagyon van időm olvasni – ez hangulattól függ. Egyszer vasárnap délután például hazamentem és olyan hangulatom volt, hogy Senecát olvastam. Kicsit nehezen ment, mert nem vagyok nagyon járatos a római történelemben, hogy melyik szenátor ölt meg kit, úgyhogy állandóan hátra kellett lapozni a magyarázatokhoz. Szóval eléggé sok volt vele a munka, de lefoglaltam vele magam.
Mi a különbség, ha részegen és józanul olvasol filozófiát?
Lehet, hogy ezért le fognak ütni a filozófusok – részegen, ha az ember nekifog egy nehéz műnek, ami józanul nem megy, akkor másképp lát bizonyos dolgokat. Nem feltétlenül jól, de az sem biztos, hogy feltétlenül rosszul. Én különben még nem találkoztam senkivel, aki ki merte jelenteni magáról, hogy ő érti a Lét és Időt. Ugyanez a helyzet Kanttal – én az
Ítélőerő Kritikájának veselkedtem neki többször, de nem jött össze egyszer sem. Viszont részegen mentem el vizsgázni – hát enyhén pityusan, fogalmazzunk úgy – és beugrottak nekem bizonyos dolgok Kantból, úgyhogy elég jól sült el a dolog. Ugyanazon a vizsgán történt is egy olyan érdekes eset Hegellel, hogy azt mondták rólam, látszik, hogy én olvastam Hegelt, pedig nem is: emlékeztem két gondolatra, és aköré építkeztem. Viszont azt, akiről tudtam, hogy elolvasta, azt elvágták.