• Megosztás:


Házsé, a humor-krónikás

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Tudod hogy van az, összejövünk, elhisszük Eminemnek, hogy a világ szar, no és akkor mi, iratkozzunk be egy bokornyíró tanfolyamra?"

Errefele jövet elolvastam az elõzõ cityzeneket: elég hamar rájöttem, hogy se fóbiám, se szorongásom, se átlagostól eltérõ szokásom nincs és ami a legrosszabb, ráébredtem, hogy képtelen vagyok anekdotákat mesélni. Az ember hajlamos arra, hogy amikor interjút ad, kissé kivetkõzzön magából -- ilyenkor ösztönösen olyan dolgokat akar mondani, amelyek nem elõször fordulnak meg az agyában, ami ugye ellentmondás – de ígérem, hogy spontán dolgokat fogok mondani, kérdezz.


Valamikor egy csomót meséltél arról, hogy milyen volt réges-rég a Perspektíva meg a Mutáns, hiszen egykor elég meghatározó szereped volt mindkettõben.

Értem, hát ha a kettõt összegezzük, a nem létezõ erdélyi magyar írott és olvasott humorról mint aktuálpolitikai témáról kellene most beszélgessünk a Mutánstól kezdve a Perspektíván keresztül a Humorfesztig plusz a Szomszédnénikig ebben az utolsóban mondjuk nekem nincs szerepem, vágjunk bele.


Kezdjük az elején. Hogyan született a Mutáns?

Akkoriban voltunk egy páran, konkrétan hárman, akik úgy éreztük, kéne egy erdélyi humorlap. Ez még akkor volt, amikor az ember nem gondolkodott piacgazdasági terminusokban, és meg sem fordult a fejünkben, hogy mindezt azért csináljuk, mert az erdélyi humor piaca… ööö… telítetlen, vagy mi. A legjobb dolgok hátsó gondolatok nélkül születnek. A Mutánsnál voltak hátsó gondolataink, az egész Marosán Tamástól indult. Az õ humorstílusára a csavaros, átlagember által nehezen emészthetõ, de szerintem kiváló szójátékokkal teletûzdelt parlamenti álhírek jellemzõek, kedves lámpalázzal olvassa õket egy 62 oldalas paksamétából. Én jóformán véletlenül találkoztam vele, aztán jóformán véletlenül találkoztunk Zágoni Balázzsal, és véletlenek sorozata folytán végül megszületett az a humorlap, ami 8 számot bírt és ez fontos – nem volt veszteséges.

Ha most valamelyik kedves olvasó netán humorlapot szeretne indítani, akkor annak elmondom, mert most már öregebbek vagyunk és másképp gondolkodunk, hogy no, a humornak piaca van, és nyugodtan ajánlom, hogy mindenki, aki tud, indítson humorlapot, merthogy tényleg ANNYIRA hiánycikk. Ez persze nem jelenti azt, hogy valamit is nyerni fog a dolgon. Mi -- hogy ne hazudjak: nullában jöttünk ki.


"...társaságban nekem újabban az
a reputációm, hogy rosszabbnál rosszabb
szójátékokkal érkezem az asztalhoz"
Hogyan találtátok ki a lapszámot? Mindenki hazament, bezárkózott, vette a papírt, tollat, és alkotott?

Ez teljesen személytõl függött. Marosán Tamásnak valószínûleg spontánul és könnyen ment a dolog. A vele való elsõ találkozáskor kiderült, hogy minden harmadik szava szójáték, de mivel mi nem voltunk hozzászokva, ezt csak egy-két hónap után vettük észre. Kurva tehetséges gyerek, ha ezt nézed — most már jogász lett szegénybõl. A szójáték egy eléggé elhanyagolt mûfaj és könnyen el lehet cseszni: társaságban nekem újabban az a reputációm, hogy rosszabbnál rosszabb szójátékokkal érkezem az asztalhoz.

Visszatérve a tárgyra, hogy is jön egy poén, ha jön… Nálam az volt a probléma, hogy humorban roppantul igényes próbáltam lenni – és adott szinten túl minél igényesebb próbál az ember lenni, annál semmitmondóbb az eredmény. Megírtam egy dolgot, aztán másodszor, harmadszor, ötödször és ami maradt, az távolról sem volt az, ami a legelsõ impulzusból születhetett volna. Nem tartom magam egy igazán humoros embernek és ha valahogy meg is tudom magam jeleníteni, akkor az nálam írott humoron keresztül mûködik inkább. Képtelen vagyok akár társaságban, akár máshol vicceket mesélni, amikor az ember leül egy asztalhoz bedobni egy-két alkoholt.

Zágoni Balázs volt hármunk közül az igazi értelmiségi -- itt gondolhatsz bármire -- Balázsnak nagyon erõs a társadalomkritikája. Mindig van mirõl humorizálni, ha az ember cinizmussal van felfegyverkezve és többé-kevésbé éleslátással. Tudod, hogy van az, összejövünk, elhisszük Eminemnek, hogy a világ szar, no és akkor mi, iratkozzunk be egy bokornyíró tanfolyamra? Inkább humorizáljunk. Az eredeti elképzelésben benne volt, hogy Tamás eladja az autóját, és abból pénzeljük az egészet, aztán az autó nem lett eladva, de nem is pénzeltük, és nem is sikerült felfuttatni az újságot. Az egész azért fuccsolt be, mert a terjesztést, a terjesztést bizony elbasztuk.

Jól ment a lap, de hárman voltunk az egész szerkesztõségben meg esetenként egy-két grafikus, aki épp véletlenül odatévedt. Rengeteg lelkesedés volt bennünk és igen minimális professzionalizmus. Mert a csigavész gyorsabban terjedt, mint a Mutáns. Olyan volt, hogy elindultunk egy székelyföldi körútra, minden magyar városkába leosztottuk a Mutánsokat -- két-három hónap múlva utánuk mentünk, és összeszedtük õket. Addig, gondolom, nagyjából mindenki elolvasta, de pénzt szinte senki nem adott rá.


És hogyan jött be a látómezõbe a Perspektíva?

A Perspektívához úgy kerültem, hogy a Mutáns utolsó számait a KMDSZ irodájában tördeltük éjjeleken át, és egyszer véletlenül a Perspbe is írtam. A Perspektíva akkoriban attól volt szép és ugyanakkor attól volt csúnya is, hogy mindent megengedett magának. Elvarázsolt engem az elsõ pillanattól kezdve. Máig is szeretem azt hinni, hogy az akkori Perspektívában megvolt az a hangulat, ami a Magyar Narancsot egykor jellemezte: az az alternatív humor, ami jelenleg is hiányzik az erdélyi palettából.

A Perpektíva, noha színvonala az elmúlt években folyton… hm… fluktuált, tartani próbálta ezt az egészséges cinizmust. Ha ettõl eltekintünk, szerintem nincs most erdélyi magyar humor, annak ellenére, hogy a Humorfeszten Bálint Ferenccel kiderítettük, vannak azért mozgolódások Erdélyben, poénos emberek, lelkes csapatok. De ennyi nem elég. Az, hogy az emberek összeülnek a kocsmában és vicceket mesélnek, az még nem feltétlenül azt jelenti, hogy van egy élõ erdélyi humor. Hiszen mi konfliktusban élünk, ami humorforrás… Miért nincs egy Erdély-szinten mûködõ humorlap magyarul, például?


"Meg sem fordult a fejünkben, hogy
mindezt azért csináljuk, mert az
erdélyi humor piaca… ööö…
telítetlen, vagy mi"
Mitõl erdélyi és magyar egy poén?

Talán az, amikor nemcsak a nyilvánvaló humor van jelen, hanem a humor megjelenítése mögött is szerencsétlen és röhejes dolgok történnek — a belsõ- és a háttérhumor összefolyik. Jó, mondok egy példát. Folyik a Humorfeszt, a színpadon váltják egymást a fellépõk, én pedig ott állok leghátul, és szorongva lesem, amint a villanyhálózat túlterhelése miatt mindhárom hálózati bigyó füstöl a falban. De úgy, hogy az elsõ sorokban már azt hiszik, füstgépünk van. Egy képeslappal legyezem a falat, ha kiég, úszik a fesztivál.

Namármost, abban a pillanatban, amikor errõl a szánalomra méltó helyzetrõl a közönségnek üzenni lehet, megszületett az erdélyi magyar poén. Egy másik példa: Béfé barátomékkal történt, felléptek Szomszédnéni Produkciós Irodaként egy népesebb közönség elõtt Tordán, és amikor befejezték, a közönség angró átvette a helyüket a színpadon, mert õk voltak az est másik meghívottai, holmi néptáncegyüttes. Kölcsönösen megnézték egymást, jó hangulat volt. Béféék csudára nem értették az elején, miért van a teljes közönségük népviseletbe öltözve -- a néptáncegyüttes járt rosszabbul, nekik csak három nézõjük maradt: a Szomszédnéniék. Hát ez.


És mitõl jó egy poén?...


Ha a közönség reagál.


Ha megdobálnak záptojással, az is poén?

A záptojással való dobálás szenzációs poén tud lenni (vigyor). Vegyük például ismét a Szomszédnéniket, a poénjaik általában jók, de azt is észrevenni, hogy az emberek a megjelenést díjazzák. A leggyengébb poént is a közhangulat tartja fenn. Ha valamelyikük alsónadrágban átrohan a színpadon, a közönség eszeveszetten röhög. Namármost, ezt nem lehet bárhol eladni, például televízióban, de kis közönségben, ahol van egy ilyen hangulat, ott elmegy. A nagy tanulság, hogy a humor egy komoly dolog, tudománya van és pszihéje. Lehet, hogy van egy szenzációs poénod, de ha nem megfelelõ helyzetben sütöd el, csak teljesen minimális hatása van és fordítva, a legenyhébb poén is elsül a megfelelõ helyzetben.


Mi volt a humorral kapcsolatos legkellemetlenebb élményed?

Nem is tudom… A humorban az a legkellemetlenebb, amikor az ember mond valamit, amirõl azt gondolja, hogy humoros és hát nem az. Rossz érzés, amikor az ember kiáll a színpadra egy fesztiválkor és nagyjából végig improvizálnia kell, mint például nekem a Humorfeszten. Közben fogalma sincs arról, hogy az, amit mondott, humoros volt-e. Improvizálva nagyon kevesen tudnak igazán humort produkálni. A dolgon érdemes elgondolkodni. Mondják, a humor a legagresszívebb viselkedések közé tartozik – te vársz valamit, nem az történik, amit vársz, hanem valami olyasmi, ami nem érint negatívan, és akkor azt te megkönnyebbülve reagálod le, ami úgy nyilvánul meg, hogy felszabadult izommozgást produkálsz: nevetsz. Hát nem fura, hogy a humor, amire mindenki azt mondja, hogy a legnyugtatóbb dolog a világon, a legagresszívebb dolgok egyike? No, ez is kellemetlen.


Te akkor agresszív vagy?

Igen, jóságos és békés ábrázatom mögött egy agresszív lélek rejtõzik. (itt egy kivehetetlen mondat következik). De most cityzen vagyok, és beszélni kell.

[31.03.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 59
Egy másik beszélgetést talán 1
Nem 16



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS