• Megosztás:


Ági, az elektronikus zenérõl

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Azt kell mutatni, hogy nagyon energikus vagy, nem vársz semmit az élett˜l, ett˜l azonban nem esel kétségbe."


Mi az, ami megragadott a technóban?

Á.: Én az elején azért szerettem az elektronikus zenét, mert úgymond semmilyen ideológiát vagy érzelmet nem képvisel, olyan, mint amikor mosószerrel kimossák az ember agyát. Persze ehhez is hozzákapcsolódik egy életstílus: a hippimozgalmaktól eltérõen ez nagyon polgári – az ember látástól vakulásig dolgozik, építi a karrierjét, és három-négyhetente elmegy egy partira, ahol néhány nap alatt széttépi az agyát. Kell is legyen annyi pénzed, amennyit három-négy hét alatt összeszedsz. Szegényebb országokban az elektronikus zene éppen ezért nem mûködik – a pénzhiány miatt nem lehet rendes felszerelést vásárolni, és így érzõdik a zenén a különbség. Sokan hangsúlyozzák, hogy a technó ideológiailag nagyon erõsen demokratikus – elvileg bárki csinálhatja, akinek megvan a kütyüje hozzá, és például nem számít copyright-sértésnek, ha átveszel bárkitõl bármilyen zenét, amíg az rövidebb 8 másodpercnél.


Mi a jó elektronikus zene?

Á.: Géppekkel bármibõl bármit össze lehet rakni -- az egy jó értékmérõ, hogy felfedezel-e új ösvényeket, amikor sokadszor hallgatsz egy zenét. Ebben a zenében nagyon erõs a térszerûség – és mert kis hangmintákból van összerakva több rétegben, rengeteg repedést, kanyart lehet felfedezni benne. Erre partikon rásegítenek kábítószerekkel – különbözõ drogok által különbözõképpen érzed a zenét, így néha olyat hallhatsz, amit máskor nem. Általában egy szám nem egységes levezetése egy dallamnak, meg kell tanulni úgy hallgatni ezt a zenét, hogy nem vársz tõle történetet, inkább minden pillanatban a textúrára figyelsz, nem érdekel, mi volt és mi következik.


Beszélj egy kicsit a partikon való drogozásról…

Á.: E kultúra szerint a drogozást okosan kell csinálni, nem az a lényeg, hogy belehalj, mint régebb a hetvenes években. Nem kell bevenni többet, mint amennyi kell, és vannak olyan szerek, amiket nem szabad keverni. Ugyanakkor a vitamint ingyen osztják a partikon, meg mindenféle sarkok vannak, ahol húslevest lehet enni éjszaka, amikor szükséged van rá.


Mellékelnek használati utasítást is a kábítószerekhez?

Á.: Ezt általában a haverok mondják el, akik értenek hozzá, vagy a díler, aki néha van annyira kedves, hogy figyelmeztessen. Pesten például a Labirintusban használati utasítást adnak a legális drogokhoz. Van egy honlap " The Responsible Parent's Guide to Healthy
Moodbusters for all the Family" – ott olyanokat ír, hogy 3 éven aluliaknak azért talán nem kell kipróbálni. Ez a kultúra azt mondja, hogy nem abból lesz baj, ha kipróbálunk dolgokat, hanem abból, ha nem értünk hozzá.


Mi ez a technós életérzés?

Á.: Azt kell mutatni, hogy nagyon energikus vagy, nem vársz semmit az élettõl, ettõl azonban nem esel kétségbe. Ugyanakkor gyerekesnek kell lenni, az összes gyerekes örömnek örülni kell – mindenféle játékokba bele kell menni. Kulturáltnak, nyíltnak kell lenni, finoman kell beszélni, ha a másik nem úgy gondolja, ahogy te, akkor nem dorongolod le. Csúnyának minõsül, ha valaki trágárul beszél, mocskos vagy agresszív. Az új ember csoportba való befogadásakor a többiek magyarázzák is a nyelvet, amin beszélnek -- nem az a hozzáállás, hogy haljál meg, míg nem érted a nyelvet.

Romániában még el lehet játszani azt, hogy ezt kevesen szeretjük, és így csoportszellem uralkodik. A zenéket általában barátoktól szerezzük, és mivel eléggé high-tech a zene, olyan emberek csinálják, akik ebben benne vannak. Aki másolgatja a zenéket, az elõbb-utóbb cserebere-viszonyokba kerül, és szép lassan kialakul a hálózat.


Hogyan mûködik egy ilyen közösség?

Á.: Erre a jó példa az ilyen-olyan görizés meg boardozás – ez az igazán menõ sport. Ez még Magyarországon sem igazán elterjedt, nemhogy nálunk és így az egésznek törzsi jellege van: az emberek egy-egy városban ismerik egymást, megvan az, hogy hogyan lehet bekerülni. Aki "tanul", azt tisztelik, de nyilván hallgatnia kell, ha egy "magasabbrendû" beszél – mondjuk ebben van agresszió is. De általában csak maga az elektronikus zene nem kovácsol össze erõs csoportokat. Bulikon az emberek nem körökben
táncolnak -- mindenki egyedül és mindenki mindenkivel táncol, a zene hozza közös nevezõre õket. De érdekes, hogy amikor összegyûl többszázezer ember, és mindenki ki van akadva valamitõl, az agresszió egészen minimális. Minden indulat a tánccal vezetõdik le és nem irányul semmire.


Sokszor mondtad, hogy "ezt kell", vagy "azt kell" --mit jelent az, hogy "kell"?

Á.: Semmit, ironizálok. Vannak normák: fiatalkorunkban hosszú hippikabátban kellett járni, és nem volt szabad begombolni, mert az úgy nem volt menõ. Fázott a nyakunk, és akkor azért viseltünk hosszú sálat. Ha közeledsz egy csoporthoz, automatikusan átveszed annak életérzését és öltözködési stílusát. Persze én nem vagyok
reprezentatív ebbõl a szempontból, nem vagyok harcos képviselõje a dolognak, akár úgy is veheted, hogy arról mesélek, hogyan képzelem én a
normákat.

[6.2.2003]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 90
Egy másik beszélgetést talán 2
Nem 46



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS