Ági, az elektronikus zenérõl "Azt kell mutatni, hogy nagyon energikus vagy, nem vársz semmit az élett˜l, ett˜l azonban nem esel kétségbe." Mi az, ami megragadott a technóban? Á.: Én az elején azért szerettem az elektronikus zenét, mert úgymond semmilyen ideológiát vagy érzelmet nem képvisel, olyan, mint amikor mosószerrel kimossák az ember agyát. Persze ehhez is hozzákapcsolódik egy életstílus: a hippimozgalmaktól eltérõen ez nagyon polgári – az ember látástól vakulásig dolgozik, építi a karrierjét, és három-négyhetente elmegy egy partira, ahol néhány nap alatt széttépi az agyát. Kell is legyen annyi pénzed, amennyit három-négy hét alatt összeszedsz. Szegényebb országokban az elektronikus zene éppen ezért nem mûködik – a pénzhiány miatt nem lehet rendes felszerelést vásárolni, és így érzõdik a zenén a különbség. Sokan hangsúlyozzák, hogy a technó ideológiailag nagyon erõsen demokratikus – elvileg bárki csinálhatja, akinek megvan a kütyüje hozzá, és például nem számít copyright-sértésnek, ha átveszel bárkitõl bármilyen zenét, amíg az rövidebb 8 másodpercnél. Mi a jó elektronikus zene? Á.: Géppekkel bármibõl bármit össze lehet rakni -- az egy jó értékmérõ, hogy felfedezel-e új ösvényeket, amikor sokadszor hallgatsz egy zenét. Ebben a zenében nagyon erõs a térszerûség – és mert kis hangmintákból van összerakva több rétegben, rengeteg repedést, kanyart lehet felfedezni benne. Erre partikon rásegítenek kábítószerekkel – különbözõ drogok által különbözõképpen érzed a zenét, így néha olyat hallhatsz, amit máskor nem. Általában egy szám nem egységes levezetése egy dallamnak, meg kell tanulni úgy hallgatni ezt a zenét, hogy nem vársz tõle történetet, inkább minden pillanatban a textúrára figyelsz, nem érdekel, mi volt és mi következik. Beszélj egy kicsit a partikon való drogozásról… Á.: E kultúra szerint a drogozást okosan kell csinálni, nem az a lényeg, hogy belehalj, mint régebb a hetvenes években. Nem kell bevenni többet, mint amennyi kell, és vannak olyan szerek, amiket nem szabad keverni. Ugyanakkor a vitamint ingyen osztják a partikon, meg mindenféle sarkok vannak, ahol húslevest lehet enni éjszaka, amikor szükséged van rá. Mellékelnek használati utasítást is a kábítószerekhez? Á.: Ezt általában a haverok mondják el, akik értenek hozzá, vagy a díler, aki néha van annyira kedves, hogy figyelmeztessen. Pesten például a Labirintusban használati utasítást adnak a legális drogokhoz. Van egy honlap " The Responsible Parent's Guide to Healthy Moodbusters for all the Family" – ott olyanokat ír, hogy 3 éven aluliaknak azért talán nem kell kipróbálni. Ez a kultúra azt mondja, hogy nem abból lesz baj, ha kipróbálunk dolgokat, hanem abból, ha nem értünk hozzá. Mi ez a technós életérzés? Á.: Azt kell mutatni, hogy nagyon energikus vagy, nem vársz semmit az élettõl, ettõl azonban nem esel kétségbe. Ugyanakkor gyerekesnek kell lenni, az összes gyerekes örömnek örülni kell – mindenféle játékokba bele kell menni. Kulturáltnak, nyíltnak kell lenni, finoman kell beszélni, ha a másik nem úgy gondolja, ahogy te, akkor nem dorongolod le. Csúnyának minõsül, ha valaki trágárul beszél, mocskos vagy agresszív. Az új ember csoportba való befogadásakor a többiek magyarázzák is a nyelvet, amin beszélnek -- nem az a hozzáállás, hogy haljál meg, míg nem érted a nyelvet. Romániában még el lehet játszani azt, hogy ezt kevesen szeretjük, és így csoportszellem uralkodik. A zenéket általában barátoktól szerezzük, és mivel eléggé high-tech a zene, olyan emberek csinálják, akik ebben benne vannak. Aki másolgatja a zenéket, az elõbb-utóbb cserebere-viszonyokba kerül, és szép lassan kialakul a hálózat. Hogyan mûködik egy ilyen közösség? Á.: Erre a jó példa az ilyen-olyan görizés meg boardozás – ez az igazán menõ sport. Ez még Magyarországon sem igazán elterjedt, nemhogy nálunk és így az egésznek törzsi jellege van: az emberek egy-egy városban ismerik egymást, megvan az, hogy hogyan lehet bekerülni. Aki "tanul", azt tisztelik, de nyilván hallgatnia kell, ha egy "magasabbrendû" beszél – mondjuk ebben van agresszió is. De általában csak maga az elektronikus zene nem kovácsol össze erõs csoportokat. Bulikon az emberek nem körökben táncolnak -- mindenki egyedül és mindenki mindenkivel táncol, a zene hozza közös nevezõre õket. De érdekes, hogy amikor összegyûl többszázezer ember, és mindenki ki van akadva valamitõl, az agresszió egészen minimális. Minden indulat a tánccal vezetõdik le és nem irányul semmire. Sokszor mondtad, hogy "ezt kell", vagy "azt kell" --mit jelent az, hogy "kell"? Á.: Semmit, ironizálok. Vannak normák: fiatalkorunkban hosszú hippikabátban kellett járni, és nem volt szabad begombolni, mert az úgy nem volt menõ. Fázott a nyakunk, és akkor azért viseltünk hosszú sálat. Ha közeledsz egy csoporthoz, automatikusan átveszed annak életérzését és öltözködési stílusát. Persze én nem vagyok reprezentatív ebbõl a szempontból, nem vagyok harcos képviselõje a dolognak, akár úgy is veheted, hogy arról mesélek, hogyan képzelem én a normákat. [6.2.2003]
|
|