"Párizs olyan hely, hogy nem lehet nem pasizni -- még a leveg˜ is erotikát sugároz."
Hogyan ismerkedtél meg a párizsi szobatársaddal? Mesélj egy kicsit róla…
Együtt buszoztam Ferihegyre egy bukaresti sráccal. Pesten kezdtünk el beszélgetni, Párizsban pedig öszeköltöztünk. Nagyon kedves fiú volt, de egybõl láttam rajta, hogy…(nevet) mondjuk úgy, nincs esélyem nála. Folyton panaszkodott, hogy itthon milyen bezárt az emberek agya. Persze már itthon felkészült "melegek Párizsban" tematikából, úgyhogy már elsõ este bevágódott az ottani életbe.
Elsõ napokban teljesen ki volt akadva, hogy mindenki milyen lazán vállalja, hogy meleg, és hogy mennyire tetszik a férfiaknak. Mondjuk ez sok pénzébe került neki, mivel a homoszexuális szaunákba kábé 10 euró a belépõ, és az még csak a belépõ. De ott aztán bõséges a kínálat -- belépsz, levetkõzöl, körülnézel, szóba állsz valakivel, aztán elvonulsz vele egy boxba. Állandóan csak azt várta, fejezze már be a munkát, és mehessen.
Hol lehet meleg pasikat csípni Párizsban?
Például ott a Louvre elõtti park. Abban van egy nagy labirintuskert -- ebbe a labirintusba senki nem lép be, csak a homoszexuális férfiak. A komoly, öltönyös üzletemberek munka után betérnek, sétálnak egyet, valakivel összeismerkednek, nyáron a szabad ég alatt csapnak egy spontán orális partit, utána pedig hazamennek a kedves feleségükhöz.
És te?
Párizs olyan hely, hogy nem lehet nem pasizni -- még a levegõ is erotikát sugároz. Mész az utcán, és kétpercenként azt mondja neked valaki, hogy milyen szépek a szemeid. Nem azért, mert muszáj neki felcsípnie téged, hanem csak úgy… mindenki flörtöl. Régóta ki akartam próbálni egy fekete pasit – Párizsban összejött. Olyan más volt, mint a szokásos székely legények. Nagyon laza, elõítélet-mentes pasi volt. Felmerült, hogy milyen egy fehér országban feketének lenni.
Habár õ kisgyerekkorától ott van Párizsban, nem érezte otthon magát. Haza akart menni, miután befejezte az egyetemet és egy kevés szakmai gyakorlatot szerzett. Sokszor mondta, hogy Afrikában sokkal többet tud segíteni, nagyobb szerepet tud játszani, mint Franciaországban. Minden látszat ellenére Franciaországban a feketék sohasem lesznek úgy elfogadva, mint a fehérek.
Mikor találkoztatok, ha ennyire el voltatok foglalva éjszakánként?
Mindketten pasiztunk, de minden reggel, mielõtt elmentünk volna a munkába, megbeszéltük, hogy az éjszaka kinek milyen pasija volt. Késõbb aztán elköltözött, talált magának egy állandó partnert, de attól még mindketten el-eljártak "vadászgatni" esténként. Mindkettejüknek volt hát egy csomó más partnere, de azért amikor hazamentek, jó volt nekik az, hogy ketten vannak. Fõztek, mostak, mint egy igazi családban. Ez viszont nem zárta ki azt, hogy azzal kavarjanak, akivel csak érik.
Nem volt nehéz egy kicsit ez a mozgalmas élet?
Az volt nehéz, hogy haza kellett jönni, a párizsi kalandok egyáltalán nem.