"… kezdett kiderülni a dolog, úgyhogy választani kellett: vagy Orsi, vagy Anna. Én a biztos utat választottam, Annát. Persze attól még néha-néha felmelegítettük a töltöttkáposztát Orsival…"
Ha azt mondom, hogy kényes szitu, mi jut eszedbe?
Hát igen…
(gondolkozik pár percig, közben sörözés, semleges dolgokról folyik a szó). A történet dióhéjban a következõ: egy éve Annával jartam, dúlt-fúlt a szerelem, satöbbi, minden, amit akarsz,
(kifújja a füstöt) amikor egy osztályba kerültem Orsival, és kis idõre rá elkezdett mocorogni valami. Még akkor nyáron jártunk titokban két hónapot
(nevet), csak aztán persze kezdett kiderülni a dolog, úgyhogy választani kellett: vagy Orsi, vagy Anna. Én a biztos utat választottam, Annát.
Persze attól még néha-néha felmelegítettük a töltöttkáposztát Orsival… Aztán bejött a képbe az én legjobb barátom, Karcsika, aki összejött az Orsival. Õ persze nagyon jól tudta, hogy Orsi meg köztem mi folyik, volt is közöttünk egy kábé kéthónapos hidegháború, aztán valahogy beláttam, hogy az Orsinak se jó, ami közöttünk történik, láttam, hogy õ Karcsikával boldogabb, úgyhogy letettem Orsiról.
Közben a legjobb barátnõm maradt, de egyáltalán semmi fizikai kapcsolat nem volt közöttünk, együtt tanultuk a mateket, együtt készültünk az érettségire, a mamája már úgy készítette neki otthon a szendvicseket, hogy kettõ neked, kettõ Misinek.
Három teljes évig csönd, aztán most a nyáron Orsi összeveszett Karcsikával. Teljesen véletlenül éppen akkor én is összevesztem Annával. Úgy volt, lesz egy egyhetes kiküldetés Konstancára, és mivel Orsinak valami évfolyamtársai voltak ott, milyen jó, milyen szuper, és hát nem-e visszük el õt is. Dehogynem, mért ne vinnénk el, kézenfekvõ volt. Nohát életem legszebb hete volt.
(elgondolkozva rágyújt) Hazajöttünk -- kiderült, hogy túlságosan belelovaltam magam az egészbe -- rá egy hónapra úton vagyok Gyulafehérvárra, és kapom az SMS-t Orsitól, hogy kibékült Karcsikával.
(csönd)
Az úgy okés volt, mert nem volt közöttünk már semmi
(csönd, lassan kortyol egyet a sörbõl) . Amire persze én is kibékültem Annával, mert az úgy illik, és akkor megint eltelt egy jó három hónap, miután én szervezek egy házibulit. Nem volt ez kilométerkõ, addig is jártunk Orsival jobbra-balra, a bulin táncolunk, és mint addig már százszor elmentünk egyet piálni együtt. Egyszer csak kikötünk nála, ahol az alkohol hatása alatt szex lett a dologból. Kicsit késõbb kiderült, hogy azelõtt pár nappal összevesztek Karcsikával.
Gyorsan én is öszeveszek az Annával, már hat éve húztuk-nyúztuk a kapcsolatot, s akkor végre szabad volt a pálya: nem volt Karcsi, nem volt Anna. Leültünk hát Orsival beszélgetni, és õ elmondta, hogy a pillanat nem igazán megfelelõ, mert Karcsi még mindig szerelmes belé, de ha nekem megfelel, járhatunk együtt szépen titokban, amíg le nem tisztázódnak a dolgok.
A sztori kábé ennyi, most jönnek a problémák:
Egy: Anna. persze hogy tudja, honnan fúj a szél, mert az azért feltûnõ, hogy miután egy hétig el vagyok utazva, ahogy hazakerülök, elsõ utam nem hozzá, hanem Orsihoz vezet. Arról persze nem tud, hogy valami konkrétan történt volna is köztünk. Így is elég nehéz volt úgy összerúgni a port, hogy úgy tûnjön, Orsinak égen-földön semmi köze nincs az egészhez.
Kettõ: Karcsika. Közte és Orsi között a helyzet egyelõre függõben van. Karcsi rákérdezett a mi nyári kalandunkra, Orsi meg olyan pirulós fajta, hát bevallotta az egészet. Végülis nem volt miért haragudjon rám Karcsika, mert össze voltak veszve, de persze Karcsi azt is tudta, hogy én csak az alkalomra vártam. A legrosszabb a dologban az, hogy Karcsika az én legjobb barátom. Tõle kapom az internetet, hálózatban vagyunk, gyakran van olyan, hogy én éjjel kettõig filmet nézek, õ meg nem tud aludni, s küldi az üzenetet messengeren, hogy alszol? nem. Nem jössz fel egy cigire?
Amikor meg felmegyek egy cigire, elmondja nekem, hogy õ mennyire szereti az Orsit, és hogy mennyire szarul érzi magát. Egyszerûen nem tudom, mit mondjak. Ráadásul fölöttem lakik, minden mozdulatomat követi, tudom, hogy tudja: én kedden délelõtt mentem el Orsihoz szilveszterezni és csütörtök este jöttem haza. A kérdés az, hogy hogyan állsz szóba a gyerekkori barátoddal, akinek a nagy szerelme egybõl a szeretõd lesz.
Három: Orsi. Õ tudja rólam azt, hogy én fülig szerelmes vagyok belé, én pedig tudom azt, hogy õ nem szerelmes belém. Orsi szerint velem minden okés lenne, csak nem tud bízni bennem. Orsi az az ember, akinek kilencedik osztály óta minden piszkos nõügyemet elmondom – nõügyekbõl pedig volt elég. Tudom, hogy hiába esküdöznék neki, és hiába hoznám le a csillagokat is az égrõl, úgysem hinne nekem, azok után, amikrõl tud.
Szar ügy…
Az.