• Megosztás:


Cilu, az ex-mikrobiofóbiás

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Semmi logika nincs egy ilyen mániában. Az ember teljesen önkényes rendszert épít fel mindenféle rituálékból, melyek generálják egymást, egyre gazdagabbak és bonyolultabbak lesznek."

Beszélhetünk a mániáidról?

C.: Természetesen. Legutóbbi mániám vagy másfél évig tartott, szaknyelven úgy hívják, hogy "mikrobiofóbia". Ez beteges félelmet jelent minden olyasmitõl, ami az életemre törhet, de leginkább a baktériumoktól. Konkrétan abban nyilvánul meg, hogy minden létezõ tárgyat, amihez hozzáértem, igyekeztem fertõtleníteni. Az egyik véglet például az volt, hogy a kenyeret megmostam, miután megvásároltam.


Azzal csak megnedvesíted a baktériumokat.

Persze, apukám is mindig ezt mondta, de ezzel csak saját magadat akarod megnyugtatni. Egyáltalán semmiféle logika nincsen egy ilyen mániában. Az ember egy teljesen önkényes rendszert épít fel mindenféle rituálékból, melyek generálják egymást, egyre gazdagabbak és bonyolultabbak lesznek. Én azt hiszem, valamiképp gazdagabbá váltam mániáim által. Azt is tudom, hogy következõ mániám sokkal bonyolultabb, összetettebb lesz.


Tehát biztosan lesz még mániád?

Tudom magamról, hogy hajlamos vagyok a mániákra. Kíváncsian várom, hogy mi lesz a következõ. Talán a színek, vagy az asszimetrikus felületek.


Múltbeli mániáid?

Egyszer már volt egy enyhe mikrobiofóbiám elsõs koromban, amikor egy osztálytársnõm elmagyarázta, hogy milyen veszélyes a kilincset megfogni. Azután jóideig tornászva meg könyökkel nyitogattam az ajtókat. Ja, meg ott volt licista koromban az anorexia.


Mi az oka szerinted egy ilyen mániának?

Nem hiszem, hogy pontosan be lehetne határolni az okát ennek. Csak úgy véletlenül történik. Lehet, hogy egy olyan helyzetbõl adódik, ami számomra kényelmetlen, amikor pedig az állapot megszûnik, fölöslegessé válik a "mellékhatás". Nem igazán sikerült rájönnöm, hogy mi volt ez a kiváltó körülmény.

Az is lehet, hogy nem volt elég érdekes dolog a környezetemben, és ezt így próbáltam pótolni. Talán az is belejátszott, hogy az államvizsgám "A hús feltámadása" címet viselte, és akkoriban nagyon lekötötte a gondolataimat minden, ami testtel, meg a hússal volt kapcsolatos. Az például érdekes, hogy egy négyéves kapcsolat utolsó évében zajlott ez az egész. Nem lehet véletlen, hogy ez volt az utolsó év. Szerintem õ is nagyon örült, hogy megszabadult tõlem, én is örültem, hogy megszabadultam a mikrobiofóbiámtól, így mindenki jól járt.


Hogyan kezdõdik?

Eleinte csak finoman zajlik, aztán fokozatosan egyre nagyobb mérteket ölt, egyre bonyolultabbá válik. Az elején az átlagosnál gyakrabban mosol kezet, kicsit gyakrabban mosod fel a földet, ilyesmik. Aztán az ember elkezdi letörölgetni a sörösüveg száját egy fertõtlenítõ kendõvel, buszon úgy próbál utazni, hogy lehetõleg semmit ne fogjon meg. Nagyon vicces tud lenni, ahogy az emberek furcsán néznek, amikor ott tornászol a korlát körül.

Az ember lassan rászokik, hogy mittudomén a könyökével nyissa a csapot, hiszen a csapot annyian fogják meg, hogy az kérem szépen fertõzõ. Sőt, életveszélyes! Lassan beindul az ördögi kör: miután kezet mosol, megvakarod az orrod, és úgy érzed, a kezedre visszakerült a kosz. Rohansz kezet mosni.


Mit szóltak a dologhoz az ismerõsök?

A haverok az elején mélységesen meg voltak bántva, amikor a lakásukban nem nyúltam hozzá a kapcsolókhoz. De aztán megszokták, elkezdtek szívatni, és nagyokat röhögtünk az egészen. El sem tudod képzelni, mennyi poénos helyzet adódik egy ilyen mánia kapcsán.


Aztán csak úgy elmúlt?


Igen. A mikrobiofóbia egy-két év alatt lezajlott, most már normálisnak tartom magam. A kenyeret most már nem mosom például. A csapolt sört is megiszom. Hajlandó vagyok vendéglõben enni. Mondjuk azt azért most is megnézem, hogy ki készíti. Viszont még mindig viszolygok attól, hogy más után igyak. Talán csak egy egészen picit tér el a mostani állapot a normálistól.


Tehát szerinted kifejezetten jó dolog mániákusnak lenni?

Vannak hátrányai is: teljesen kirekedtem a szociális életbõl. Sokat zuhanyoztam, meg eléggé sok idõt vesz el naponta többször felmosni klórral a padlót, vagy szesszel letisztogatni a számítógép billentyûit. A pozitívum az, hogy így rengeteg rokon lélekkel ismerkedtem meg. Vannak olyan kis jelek, amikrõl fel lehet ismerni, hogy valaki mikrobiofóbiások családjához tartozik: amikor például kihozzák a sörét, akkor megnézi, hogy hol ért az üveghez a pincér, és megpróbálja minél diszkrétebben letörölni az üveg száját.


Kezelni nem próbáltad magad?

Sokan voltak, akik elmagyarázták, hogy a standard évente minimum két kiló kosz lenyelése. Az egyik barátnõm nagyon aranyos volt, mindenáron stressz-terápiával próbált leszoktatni, például rá akart venni, hogy nyalogassam a cipõje talpát, vagy be akart dobni egy tócsába.


Hogyan reagáltál volna, ha valaki bedob egy pocsolyába?

Semmi gond, klórral lemosakodtam volna és kész.

[6.05.2002]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 43
Egy másik beszélgetést talán 3
Nem 18



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS