• Megosztás:


Szakáts István és Rarita, világutazók

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

"Az iszonyatos szegénység és diktatúra ellenére Kubában mindenki vidám, mindenki táncol; míg végre rájössz, hogy a dolog az benned van."


India felé tartva mikor volt az elsõ kulturális sokkban részetek?

I.: Pakisztánban mindenki úgy néz rád, mint egy marslakóra. Attól a pillanattól kezdve, hogy beléptél az országba addig a pillanatig, amikor kilépsz, legalább öt ember folyamatosan bámul. Vonaton például, ha már nem kaptunk elsõ osztályra jegyet, akkor másodosztályú hálókocsira fizettünk be. Pakisztán nagyrészt hegyvidék, sok alagúttal.

Ahogy megindult a vonat, és beért az elsõ alagútba, a hátul levõk a körülöttünk levõket elkezdték lökdösni, hogy azok „véletlenül” ráessenek a csajokra, és tapizzák õket. Akkor átmentünk elsõ osztályra. Ott ugyan rácsos fülkék voltak, de az emberek minden megállónál leszálltak a vonatról, odaálltak az ablak alá, és bámultak. Akár látszott valami, akár nem, õk csak álltak és bámultak, mint egy ókori görög kórus valamelyik tragédiában.

Az ókori görögökrõl jut eszembe, a pakisztáni lakosság 90 százaléka egy fajta pizsamát visel, meg nadrágot valami vékony vászonból, és minden ing mellén ott van egy zseb. Valamilyen okból kifolyólag minden ilyen zsebre rá van ragasztva egy címke: Puma, vagy Camel, IBM vagy Coco Chanel, Adidas, bármi. Lehet, hogy eltérítettek egy repülõt, ami tele volt ilyen címkékkel, és azóta is azt hordja egész Pakisztán...

R.: Lahore-ban voltunk, Pakisztánban. Volt ott egy kert, valamikor királyi kert volt szökõkutakkal, meg tavacskákkal. Most már nincsen se szökõkút, se tavacska, de még mindig elég szép, és ott ücsörögtünk egy fa alatt. Egyszer csak megjelent egy kábé 40 fõs csoport, sorra leültek mellénk, és fényképeszkedtek velünk. Csak úgy, se szó, se beszéd, mintha szobrok lettünk volna.

I.: Az is vicces volt, hogy a pakisztáni vonatokon a vagonok között nincsen átjárás, és úgy lehet egyik vagonból a másikba jutni, hogy megfogod az ablakrácsot, és végigkúszol kívül a kocsi peremén. A kalauz is ezzel a módszerrel járt-kelt a vonaton. Egyszer kifizetjük neki a jegyet, õ pedig mondja, hogy várjunk, visszajön. Vagy három óra múlva elõ is került, de tiszta feketén. A mozdonytól jön, mondta.


Mennyire nehéz vízumot szerezni?

R.: Most mesélte egy barátom, aki velünk volt, és azóta még visszatért Iránba, hogy megint mennyire nehéz volt vízumot szereznie. A Közel-Keleti országok követségei nagyon gyanakvóak, fõleg egy olyan országban, ahonnan szinte senki nem megy Iránba turistaként. Egybõl azt hiszik, hogy valami csel van a dologban. Viszont az indiai vízumot nagyon könnyû megszerezni. Ezelõtt két évvel egy indiai vízum valami százezer lej volt, míg egy iráni 70 dollár. És a pakisztáni vízum sem olcsó...


Beszéljetek egy kicsit Indiáról ...

R.: Indiában például nem bámulnak meg annyira. Viszont minden öt percben felkölt valaki, aki el szeretne adni valamit, vagy pedig pénzt kér. Vallásos élményben pedig nem volt részünk. Senki nem érte el a nirvánát közülünk.

I.: A vasúttársaság fantasztikus. Az ország legnagyobb intézménye, valami 5 millió alkalmazottal, hihetetlenül pontos és kiterjedt. Egy vonat utunk átlagban 40 óra volt, és sohasem késtünk többet 3 óránál. A legnagyobb késésünk akkor volt, amikor Isztanbulból Bukarestbe tartottunk.

A másik indiai érdekesség, hogy az a hely, amelyre a helyjegyed szól, mindig foglalt. Megkérded a pofát, aki a helyeden ül, ez-e az a hely, ami a helyjegyre van írva -- igen. Tehát ez az én helyem -- igen. Te az én helyemen ülsz -- igen. Akkor állj fel -- nem. Annyira következetesek ebben, hogy azt hiszem, így mûködik a rendszer Indiában. Az, hogy vettél helyjegyet még nem jelenti azt, hogy csak te ülsz azon a helyen. Amúgy pedig az emberek nagyon békések.

Amilyen cirkuszokat csináltam én a vonatokon, máshol biztosan verekedés lett volna a vége. Dehát Indiában még csak nem is üvöltöttek vissza. Az egyáltalán nem gond, hogy az elméletileg egyszemélyes „sleeper”- padon 5-6 ember szorongjon, szükség esetén viszont elférnek tízen is.

R.: Jártunk egyszer egy Akváriumban. Vagy 50 méterre volt az óceántól, de az akváriumok tök üresek voltak. Néhány Kinder-tojás figurán kívül nem volt bennük semmi, még egy árva növény vagy kagyló sem. Az akváriumok mögé pedig be volt téve egy-egy poszter, halakkal.


És Kuba?

R.: Teljesen más világ. Közel-Keleten az emberek lépten-nyomon mindenféle szabályoknak kell engedelmeskedjenek, míg Kubában úgy érzed, nincsen semmiféle szabály. Kommunista ország, és ezért sok mindent nem lehet megtenni, úgy, ahogy mi sem tehettünk meg sok mindent a múlt rendszerben. Szegény emberek halnak éhen, mert semmi ennivaló nincs az üzletekben, úgy, ahogy nekünk sem volt mit enni. Mi abban az idõben búvalbaszottak voltunk, viszont õk szabadok.

Egész nap kinn vannak az utcán, szeretik egymást, és nem érdekli õket a politika. Sokkal boldogabbaknak néznek ki, hozzánk képest. Egyáltalán nem rasszisták, Kubában az összes létezõ bõrszín-árnyalat megvan, az emberek úgy kavarnak, ahogy érik, korra és színre való tekintet nélkül. Mellettük, Jamaikában az emberek sokkal inkább tudatában vannak a különbözõ fajok létének, hogy mondjuk úgy. Nekem például sokszor mondták, hogy ilyen fehér bõrrel bármelyik cégnél fantasztikus fizetésem lehetne. Hogy a cég imidzsének milyen jót tenne a fehér bõröm...

I.: Az iszonyatos szegénység meg diktatúra ellenére olyan boldog országot még nem láttam, mint Kuba. Mindenki vidám, mindenki táncol, végre rájössz, hogy a dolog az benned van. Nem attól boldogtalan egy nemzet, hogy diktatúrában sínylõdik, hanem attól boldogtalan, hogy õ olyan boldogtalan. Mint a viccben: Mire jött rá János bácsi 50 év börtön után? Arra, hogy nem õ van bezárva, hanem az ajtó.

[14.11.2002]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 106
Egy másik beszélgetést talán 1
Nem 1



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS