Róbert, aki Matchboxokat gyűjt Az elején maguk a modellek érdekeltek, aztán azért vásároltam, hogy a gyűjteményemben minél jobb állapotú autók legyenek. Most ott tartok, hogy nem elég, ha régi az autó: legyen karcmentes. Borzeu Róbert: – Gyermekkoromban a szüleim vásároltak pár kisautót. Ezek a '70-es évek kisautói voltak, persze akkor én még nem tudtam hogy az pontosan Matchbox vagy nem Matchbox, de tetszettek. A húsz kisautó mellett rengeteg katonám, más fiús játékom is volt, a tömbházból a gyermekek hozzám jártak játszani. Egyszer azonban eltűntek az autók. Egy autóm maradt meg, azért, mert nem volt benne abban a bizonyos zacskóban. Az a kisautó ma is része a gyűjteményemnek, persze ramaty állapotban, de az az enyém. Az a kezdetek kezdete. Hogyan tűntek el a kisautók? – Vagy kidobódtak, vagy... inkább ne beszéljünk erről. Eltűntek. Mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy ezeket a kisautókat valahogy ismét meg kéne szerezzem, meg kéne vásároljam. A kisautók 84-85 környékén tűntek el, és aztán '93-ban, licista koromban, amikor alma- és cseresznyeszedésből egy kis pénzhez jutottam, a kolozsvári ócskapiacon véletlenül megláttam pár darabot. Elkezdtem vásárolni. Hol lehetett ilyesmihez hozzájutni a '80-as években? – Magyarországról. A rokonság amikor jött, meg a szüleim, amikor mehettek, mindig hoztak egy pár darabot. Ezek kimondottan a '70-es évek kisautói voltak, szépen dobozban, azokkal elvoltunk. Különben Románia volt az egyetlen kommunista ország – talán Albánia mellett – ahol az angol cég nem forgalmazta ezeket a kisautókat. Magyarországon a '70-es évek eleje óta lehetett kapni őket. Egyébként ócskapiacokon, a bizományi (konszignáció) üzletekben, nálunk is lehetett ilyen komolyabb játékokat kapni. Mesélj a kisautók történetéről. Melyek voltak az első Matchbox modellek? – A Matchbox-történet úgy kezdődött, hogy két angol fiú, Lesley Smith és Rodney Smith a háborúból hazatérve 1947-ben találkoztak, és eldöntötték, hogy vállalkozást indítanak. Nem tudták pontosan, mit akarnak csinálni, de mivel egyikük korábban egy fröccsöntő gyárban dolgozott, vásároltak pár fröccsöntőt. London mellett megvásároltak egy volt kocsmát, azt műhellyé alakították, és ott különféle tárgyakat – egyebek között levélbontót – kezdtek fröccsönteni. Érdekesség, hogy a Lesney Corporation (a Lesley és Rodney nevekből lett összetéve) által gyártott első játékok vasállatok – szamár, elefánt – voltak. Mozgott a lábuk meg a fejük. Hogyan született meg a Matchbox mint márkanév? – A Matchbox később alakult. Volt egy harmadik társuk is, egy John Odell nevű, nagyon ügyes fröccsöntő. Ő gyártott egy úthengert a lányának. A traktor méretét meghatározta az a korabeli szabály, hogy iskolákba gyufásdoboznál (angolul: matchbox) nagyobb játékokat nem lehetett bevinni. Ez az úthenger aztán egy dömperrel és egy betonkeverővel együtt az első sorozat lett. Ezeket az autókat fröccsöntötték, és a kerekek ugyancsak vasból voltak. Nem gurultak nagyon jól, de a formájuk nagyon szép volt. A játékokat beküldték áruházakba, és – bár a bolttulajdonosok nem voltak elragadtatva – a gyermekeknek nagyon megtetszettek. Elkezdték hát sorozatban gyártani a kisautókat. Ekkor dőlt el, hogy kisautókat fognak gyártani. Hogyan dolgozták ki a kisautók formáját? – Minden fröccsöntést matrica segítségével csináltak. A matrica azonban nagyon szépen lett kidolgozva, ez Jack Odell érdeme. Ő egyébként – miután '82 júniusában eladták a Matchboxot egy ázsiai cégnek – Angliában maradt, és megalapította a Lledo márkanevet (Odell, visszafele olvasva). A mai napig lehet kapni Lledo kisautókat. Volt-e olyan pillanat, amikor rájöttél, hogy ez már több mint játék? – Igen. Az elején azokat a kisautókat vásárolgattam, amik tetszettek. Azután megszereztem azokat, amelyek eltűntek annak idején. Megvolt az ötven, aztán a száz, százötven, ezer. Most már több ezer darab kisautó tulajdonosa vagyok. Szenvedély lett. Hogy pontosan mikor, nem tudom. Az elején maguk a modellek érdekeltek, aztán azért vásároltam, hogy a gyűjteményemben minél jobb állapotú autók legyenek. Most ott tartok, hogy nem elég, ha régi az autó: legyen karcmentes. Mennyi időt töltesz el a különféle netes fórumok böngészésével? – Esténként van erre időm, amikor a gyermekeket lefektetem. Egy-három órát böngészem a kisautós oldalakat a neten, nem csak Matchboxot, más márkákat is. De azért a kisautók zöme Matchbox. Miért több, miért más ez? – Ez volt az első, ezek a legrégebbiek, ezért is örvendenek a legnagyobb hírnévnek. Ez fogott meg. Ma már vannak újabb, szebben kidolgozott kisautók, de azok nem érdekelnek annyira. Ehhez fogtam hozzá, ezek tetszettek, ez az első, mindenféleképpen. Minden gyűjtőnek van egy vágyálma, amit valamikor el szeretne érni. Neked van ilyen álmod? – Hogy legyen egy teljesen berendezett, kimondottan ennek a hobbinak szentelt szobám, ahol fa dobozokban az összes kisautó látható legyen. Egy kisebb múzeumot, kiállítás-termet képzelek el, ami az én oltárom lehet. Előbb-utóbb meglesz. És persze jó lenne, ha meglenne az összes régi modell, a lehető legjobb állapotban. Hétköznapokon mit csinál egy gyűjtő a kisautóival? Kiveszi őket és nézegeti? Netalán játszik is velük? – Van kisautókkal teli vitrinem, azokat egy ideig törölgettem. De aztán rájöttem, hogy a sok törléssel lejöhet róluk a festék, hajszálnyit karcolódhatnak, így megvan a baj. Ritkán előveszek egy-egy dobozt, mikor milyen doboz jut eszembe, és akkor azokat szoktam nézegetni. Vagy, ha kezembe kerül egy új Matchbox, akkor felkutatom, hol van a régi, mert sajnos dobozokban kell tartsam a legtöbb kisautót. Felkutatom megnézni, hogy melyik van jobb állapotban. Ez egy ilyen betegség. Tehát ez nem játék, és főleg nem gyermekjáték. – Nem, ezek az autók nem játékok. Játszani lehet velük, de nem játékok. Több ez, mint játék (nevet). A játékok másak, újabbak, oda lehet vágni őket a földhöz. Ez más, ez játék-történelem. [6.11.2012]
|
|