• Megosztás:


Áron, aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal

   Kertész Melinda rovata
   a rovatot 2002-2007 között Sipos Zoltán vezette

Így találtuk ki a vérpelét. Hogy vigyázzatok, mert vérpelés a hely. Ez volt az első fokozat. Kérdezték, milyen, mondtuk, olyan, mint a rendes pele, csak sokkal agresszívebb.

Ez a Chippendale-fiú fényképezése előtt vagy után történt?

Inkább előtte, líceum és egyetem alatt, úgy 2000-2004 között. Úgy kezdődött, hogy valamikor öt-hatodikos korunkban elkezdtünk a Gyilkos-tóhoz járni, mászkáltunk mindenfelé, s egy adott ponton a szüleink rájöttek, hogy nem jó, amit csinálunk, mert nem egyszer volt olyan, hogy sebesen jöttünk haza.

Volt egy olyan alapítvány, hogy Natúrland, nem tudom, létezik-e még, de velük kezdtünk el túrázni. Volt egy biológiatanár, egy tornatanárnő s neki a férje, Pánkó, ők karoltak fel valamilyen formában minket. Én nyolcadikban elvégeztem egy hegymászóiskolát, s gyakorlatilag egyfolytában, minden nyáron a tónál lógtunk. Egy idő után volt olyan, aki a haverok közül a csónakházban dolgozott, hogy egy kicsi pénzt keressen, segítettünk neki is. Aztán egy idő után kezdtük ajánlani magyaroknak, hogy vezetünk túrákat.

Az egész sztori Pánkótól indul, ő hülyéskedett velünk, hogy akármilyen erdei virág, az erdei szépike, Bella Silvestris. Ezeket összeszedtük tőle. Persze érdekelt a biológia, ezért nem volt nehéz hogy kitaláljuk, hogy az erdei szépike az egy endemikus, csak a Gyilkos-tónál levő virág. Egy idő után, tudod, a harangvirágot meg ezeket elmondod, de amikor már az ötvenhatodikra is kérdezik, hogy “ez meg mááár mi aaaz?”, na arra mondod, hogy Bella Silvestris.

S ha utána még valami másra is rákérdeznek?

Az is az.

Áron



Nem feltétlenül jelzett ösvényeken vittük őket, hanem fel Mária-kőre, Lapos-kanyonba, Kis-békás-szorosba… olyan helyekre, ahova nem jutnak el máshogy. Voltak helyek, ahol muszáj volt kordában tartani őket. Kezdtük a medvével…

Miért volt muszáj?

Ha olyan helyen mész, ahol leeshetnek, akkor jobb, hogyha egy helyen vannak, s nem kell 300 méteres körzetben ügyelni rájuk. Ha ott vannak egy 20 méteren, akkor el tudod magyarázni nekik, hogy hova lépjenek. Nem voltak veszélyes helyek, de na, van, ahol jobb, ha egy helyt vannak.

Így találtuk ki a vérpelét. Hogy vigyázzatok, mert vérpelés a hely. Ez volt az első fokozat. Kérdezték, milyen, mondtuk, olyan, mint a rendes pele, csak sokkal agresszívebb, képes megtámadni a mókust, de van, hogy csapatba szerveződnek, s megtámadnak juhokat.

Én azt sem tudom, milyen a normál pele...

Az egy kicsi, ártalmatlan állatka, akkora, mint egy egér, csak szőrös és nagyobb a farka, olyan, mint egy üvegmosó kefe. Ha netán-tán megfogod a farkától, akkor a farkát elhagyja, leszakad a bőr.

És féltek tőle?

Attól annyira nem, de utána jött a szárnyas vipera… Hébe-hóba sikerült rendes viperát is látni, s akkor mondtuk, hogy itt vannak szárnyas viperák is.

Persze annak nincs igazából szárnya, mert nincs, ahogy szárnya legyen, de a tudományos háttér az volt, hogy szintén endemikus faj, csak a Békás-szorosban él. Mikor a kontinensek szétváltak, akkor maradt hátra, s csak itt volt ideális környezet neki, ezért nincs is máshol Eurázsiában, de egyenes ági rokona van valahol az Amazonas mellett. Tényleg létezik ott egy kígyófaj, amelyik a bordáit szét tudja nyitni, s egyik fáról a másikra átsiklik, átrepül.

Az utolsó fokozat volt a rekkencs, ami úgy szólt, hogy na, itt már ne csámborogjatok, mert rekkencses a hely.

Ez valamilyen szinten a székely mitológiában létezik, nem mi találtuk ki, mi is hallottuk valahol. El tudod képzelni, hogy abból, hogy “ne csámborogjatok, rekkencses a hely”, nem értettek semmit, csak azt, hogy valami nagyon nem jó.

Általában ketten vezettünk túrákat, s rendesen megvolt a forgatókönyv, hogy amikor az egyik figyelmeztet, akkor a másik felemlegeti, hogy emlékszel-e, múlt héten ott a bocsost hogy megrendezte. Akkor persze jött a kérdés, hogy láttatok-e rekkencset, erre az volt a válasz, hogy nem láttunk, de nem is akarunk. De már volt olyan, hogy a sátorba bémászott, kipakolt, a konzerveket kibontotta, és már láttunk medvét, amit széttépett volt.

Mindig próbáltuk helyhez is kötni ezeket, hogy itt sátoroztunk, amikor szétverte a sátrat, vagy hogy nézd meg, lent a völgyben, most nem megyünk oda le, de ott kaptuk meg a bocsost megmocskolva.

Röviden ez volt a sztori, hogy maradjanak egyhelyt, s féljenek.

A szívatás önmagában kevésbé motivált benneteket?

Az egész szívatásból volt. Gondolhatod, hogy jókat röhögtünk rajtuk, hogy minden hülyeséget bevesznek. Másik dolog, hogy ennek egyenes hozadéka az volt, hogy estére az üveg unicum előkerült, de elő az egri bikavér is a buszból (általában túra után csináltunk velük gulyást).

Nyilván minden túrán elmeséltük a Gyilkos-tó legendáját, meg, hogy a Gyilkos-kőről fele hogy szakadt le, hogy zárta le a völgyet s hogy alakult ki tulajdonképpen a tó, de emellett volt még entertainment, úgyhogy emiatt jobban is fizettek, még adtak inni, s a csajoknál is jobb sikerünk volt.

Mondákat nem ferdítettetek el?

Annak, hogy ezt csináljuk, nem volt sok értelme, úgysem tudtuk rendesen őket, nem emlékeztünk, hogy két tündérkisasszony, vagy nemtündér-kisasszony, szóval alakult az magától. A másik, hogy ezek jól fel voltak szerelve útikalauzokkal, és elolvasták, ami nekik kellett. Aztán persze voltak olyan sztorik, hogy valakit a medve megtámadott, de az benyúlt a torkán, s a farkától fogva kifordította…

Kifordította?

Igen. Ezt nagyapámtól szedtem, aki Hazug Pista bácsitól hallotta, nem tudom, hallottál-e róla. Ő egy öreg, akinek Alfalutól ki, a Bucsin felé, Délhegy fele, Bakta fele pontosan, a Maros mellett volt egy háza (nem tudom, még él-e). Erdész volt, utána ottmaradt, csinált egy házat magának, voltak juhai, méhészkedett, s szerintem ő volt az utolsó igazi mesemondó. Neki vannak ilyen sztorijai, hogy a szarvast meglovagolta, vadászott Ceausescuval, a medvét kifordította... Nagyapám járt egy csomót hozza, s a medvés sztorit, azt mondom, nagyapámtól hallottam.

A másik, amit használtunk, a szófordulatok, amiket nem tudom pontosan, hogy honnan szedtünk össze. Egyrészt Pánkótól, másrészt a nagyapám felől, de igyekeztünk minél inkább úgy beszélni, hogy ne értsék, a székely szavakat elővenni, amilyen ez a “megmocskolta” például.

Még a vidra volt egy másik sztori… az sima vidra volt, de, hogy elvisz a vidra. Ahogy a Kis-békásban felmentünk, hébe-hóba lehetett látni vidranyomot vagy vidraszart, szóval valamilyen szinten lehetett a valósághoz kötni ezt-azt.

Volt egy fickó, valami biológuspalánta, aki a szárnyas viperát olyan szinten bévette, hogy utána írt mailt is, hogy az Amazonas környékén látta, hogy tényleg van egy szárnyas kígyó, vajon pont az-e, s valahogy nem lehetne-e, hogy fogjunk egyet. Aztán soha nem láttunk, de hidd el, jobb ha nem látsz. Örökké ez volt a szöveg, hogy háááát, azért jobb, ha nem.

A vidra mit csinál, ha elvisz?

A vidrával az volt, hogy hájj, ekkora pisztrángot fogott, és láttam, vagy legalábbis hallottam, hogy a kicsi gyermeket megfogta s elvitte.

A “tápos” szó mit jelentett nektek?

Azt, hogy gyámoltalanok. Balfaszabbak, mint amilyenek kéne legyenek. Megtörtént akárhányszor, hogy mentünk a szorosban lefelé vagy fel, és mondták, hogy “hú, na nézd mááár, egy kanyar”, “hű, még egy kanyar”, “hű, mennyi kanyar!” Ilyen, kanyar, pont.

Másfél hónapja voltunk Pádison, és nagyon felment a cukrom, mert valami táposok mondták, hogy “de miért írja, hogy ne dobjuk el a szemetet, mert még egy szemetes sincs. Hova dobjam, hogyha nincs ahova?” Bazdmeg, a hátizsákba, s majd eldobod, amikor olyan helyre kerülsz! De az utóbbi időben ilyenekkel nem találkoztam, mert nem sokat jártam haza, magyarországiakat csak Magyarországon láttam, s az nem ugyanaz.

Meg van még itt P. Gergő [a riporter közös ismerőse Áronnal, aki pesti létére Bukarestben él, és akit mindketten nagyrabecsülünk] de ő is más kategória.

Nekem nincsen velük semmi bajom, a lényeg az volt, hogy jól érezzék magukat, hogy jobban fizessenek, s a másik, hogy mi se unjuk hülyére magunkat minden kérdésre.

[Megkérdeztem, hogy vállalna-e fotót valami székely vonatkozású tárggyal, ha van a házban, így került elő a fejsze.]




Nagyon high-tech fejszének tűnik.

High-tech fejsze, de fejsze.




kérdezett: Gagyi Zsófi

[11.10.2012]




Folytatnád-e ezt a beszélgetést?

Igen 111
Egy masik beszelgetést talán 6
Nem 33



Korábbi interjúk
 
Ákos és Szilamér
> akik hirtelen felindulásból elmentek megfürödni az Atlanti-óceánban
Róbert
> aki Matchboxokat gyűjt
Áron
> aki túravezetőként magyarországiakat szívatott kitalált állatokkal
Laura
> aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat
Gordon
> aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat
Zoli
> aki Marosvásárhely legmenőbb márciuskáit árulja
Tünde
> aki kamionsofőr
Szabó Árpád
> aki nem fél a kínaiaktól
Jackie
> akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak
Horobeţ Emil
> aki művészetnek tartja a mateket
Andrea
> aki nem érzi az illatokat
Gyurka István
> aki autókat tuningol
Corina
> aki csak nyers ételt eszik
Melinda
> aki Japánban élte át a földrengést
Szokolay Sándor
> zeneszerző, aki Kodály tanítványa volt
Anna
> aki színekben látja az időt
Laura
> aki 139 szülinapot tud fejből
Victor
> aki a Predatort rajzolta
Iris
> aki kilépett a Facebookról
Marian
> aki a Himaláján és a Szaharában is leszaladta a maratont
Csaba
> aki elméleti fizikus Izlandon
Gonzó
> aki kiskorú gengsztereket szelídített egy dél-karolinai városkában
Stefano
> aki 60 országban járt
Paul
> brit világutazó, aki most Háromszéken él
Ila Gábor
> aki visszavett a tempóból
Ileana Mavrodin
> aki Kanadából költözött haza, hogy földházat építsen
David Mallegol
> aki utcagyerekeknek tart cirkusz-műhelyt
Dombi Botond és Szabolcs
> ifjú animátorok
Orsós János
> buddhista pedagógus, aki kitört a cigánytelep kilátástalanságából
Chris
> az aktivista
Kelemen Márton
> aki Kolozsvár központjában horgászik
Adrian Olar
> jegyellenőr
Volker Gerling
> aki gyalog vándorol és zsebmozikat mutogat
Lorik
> aki fixer volt Koszovóban
Olivér bácsi
> aki kapus
Cezar
> aki a druidizmus követője
Bordáska
> aki nem eszik cukrot, felvágottat vagy sült húst
Valer ezermester
> aki esernyőket javít, de a lakberendezés a hobbija
M.
> aki a karajról zsírszegény tehéntúróra tért át
Remus Turda
> máramarosi zsidó
dr. Pusztai Noémi
> aki állatokat homeopátiával gyógyít
Tania
> aki szarajevói születésű temesvári szerb
Ibolya néni
> cerkófmajom-tulajdonos
Hirschfeld Éva és Ida
> műlégykötők
Zsuzsa asszony
> aki jósnőnek született
Will Krause
> aki a Cartoon Networknak animál
Csizmadia András
> borszakértő, gasztrofilozófus
Bernhard Gittler
> a vadász-orgonista-ügyvéd-közgazdász báró
Nadir
> egy üzbég Kirgizisztánból
Milică bácsi
> akinek az egyik szeme sír
DL, egy iráni srác
> aki emigrálni akar
Bréda Ferenc
> aki Mumu forever
Balázs Imre József
> aki belülről fordítja ki a medvét
Marie
> a vegetariánus
Muszka Sándor
> költő
Pataki Csaba
> táltos-tanítvány
Júlia
> aki 77 évesen e-mailezik és chattel
Vadnay Attila
> sztárfodrász
Attila és Álmos
> az "édi kis romániaiak"
Yale
> aki kelet-európai zsidó hagyományokat kutat
Rezső
> az ínyenc
Nándika
> a médiás, blogger, ámokfutó
Gergő
> amatőr ralis
Brad Vee Johnson
> a Sounds of Boney M tagja
Attila és Álmos
> a téma: manele
Réka
> az animé-őrült
Szende
> aki bohócokat gyűjt
Izabella
> a magyar, román és szász kultúra határán
György
> egy menő váradi lokál pultosa
Ralph
> aki Goában bulizott
Zita
> akinek Angyala van
Névtelen
> aki Romparkint szedett
Bán és Jancsika
> utazók
Dana és Luci
> nudisták
Gonzo
> aki halláskárosultakat tanít
Mihai Chirilov
> szabadúszó
V.
> aki sátánista volt
Chase
> a misszionárius és divat-tervező
Kozma bácsi
> aki 63 éves, egyetemista és bentlakásban lakik
Stella
> a transzvesztita
Névtelen
> aki skinhead volt
Menyhárt
> aki nem bír felkelni
Papsi
> a szoknyavadász
Sorin Tara
> a "legnagyobb Románia-ellenes"
váradi névtelen
> aki pszichedelikumokat próbált
Leon
> a taktikai művész
Egyetemisták
> első kolozsvári élményeikről
Zsuzsa és lakása
> akiknek saját életük van
Áron
> aki lefotózott egy Chipendale-tagot, amint pisil
Lepi
> aki látástól-vakulásig sörözik
Attila és Zoltán
> a gourmandok
Szabó Anikó
> a reneszánsz táncról
Levente
> aki tornatanár és japánul tanul
Pityuka
> a punk
Áron
> aki Amerikában dolgozott és pénz nélkül jött haza
Führer
> a cigánykutató és éjjeli˜r
Dávor
> a horvát, aki Bécsben él s magyarul tanul
Farkas Árpád
> a bhakti-jóga hívő
Giusz
> aki megadja a módját az olvasásnak
Házsé
> a humor-krónikás
Nagy Zoltán
> akinek denevér a hobbija, de verebekb˜l doktorál
Imola
> aki rajong a vulkán-kitörésekért
Zuh Deodáth
> aki a magyarság, a filozófia és a menedzserfoci összefüggéseir˜l értekezik
Guccika és Attila
> az internátusi vitézek
Ági
> az elektronikus zenér˜l
Gyömbér
> aki szerelmes Párizsba
Elemér és Buza
> a divatos emberek
Misi
> aki rosszul választott
Könczey Elemér
> karikaturista
Cilu
> az ex-mikrobiofóbiás
Zágoni Balázs
> a filmkészítés buktatóiról
Timi, Iza és Annamari
> a "srác-fˆz˜k"
Szakáts István és Rarita
> világutazók
László Orth Hunor
> aki zenélni "krémesen" szeret
Karácsonyi Zsolt
> akit Lao-ce segített át a katonaságon
Szabó Attila
> az improvizőr







24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS