Laura, aki metál és indusztriális zenészekkel készít hobbiból interjúkat "Mindig is szerettem a kriminalisztikát, és kiskorom óta szerettem volna nyomozó lenni. Érdekesnek találom a kirakós dolgokat, ha nekem kell összeraknom a kis darabkákat az életben." Ha jól tudom szakmád szerint sminkes vagy. Szerinted milyen smink rád a legjellemzőbb? Miért? - Többek közt sminkeléssel is foglalkozom. Ezt a célom már elértem. Mindig is szerettem ilyesmivel foglalkozni, mert érdekel a vizualitás. Imádom az extravagáns és színházi sminket, amikor szárnyalhat a képzelet, amerre csak lát. Viszont a menyasszonyok vagy a végzős diákok sem panaszkodhatnak. Rám a többé-kevésbé extravagánsabb pingálások jellemzőek, és szeretem a sötét színeket. Mindig is vonzott az egyszerű, mégis valamilyen szinten feltűnést keltő stílus. Miért pont ilyen stílusú zenészekkel készítesz interjúkat? - Mert ezt szeretem, mindig ezt hallgattam és ezt is fogom hallgatni. Szerintem eléggé expresszív, kifejező ez a zene. Nem csajokról, kocsikról vagy valami ilyesmiről énekelnek, hanem az érzelmekről. Nem csak a pozitív dolgokról, hanem arról is, amit az emberek általában nem mernek felvállalni vagy kerülik, még akkor is, ha mindenkiben megvan. Sokszor írják meg olyankor a szöveget, amikor negatív érzelmeket próbálnak meg kifejezni. Tulajdonképpen miért kezdtél el interjúkat készíteni? - Engem sok minden érdekel, sok olyasmi is, ami egyáltalán nem kapcsolódik egymáshoz. Erre egy példa az újságírás, pontosabban a zenei újságírás. Nehezen tudnám úgy elképzelni magam, hogy olyasmiről írjak, ami nem igazán érint. A zene fontos része a világomnak, de sajnos a zenei tehetségem nulla. Ezért nem tudok másképp zenével foglalkozni, minthogy írok róla. Ezért ötvöztem ezt a két passziót. Manapság már nem annyira nehéz kapcsolatba kerülni az olyan emberekkel, akiket régebb csak a tévében láthattunk. Így a zenészek nagy részével már haveri szinten kommunikálhatunk. Szeretem biztos forrásból gyűjteni az infókat arról, ami meghatározó helyen van az életemben, pl. a zenéről. Mikor kezdődött? - Az ötlet már régebb megszületett, de csak tavaly október közepén fogtam neki interjúkat készíteni. Élőben készíted ezeket az interjúkat? - Nem, az interneten. De igazából élőben is szeretném kipróbálni magam, ezért a közeljövőben fesztiválokon szeretnék interjúkat készíteni és recenziókat írni. Szerintem jó leszek benne, optimistán állok a dolgokhoz. Ki volt eddig a leghíresebb személy, aki válaszolt a kérdéseidre? - Erre nem igazán tudok válaszolni, mert eléggé relatív; attól függ, kinek milyen a stílusa, milyen zenét szeret. A blogom, a Playdeadnation eddig a metál és az indusztriális stílusú zenére, és ezek keveréke összpontosított. Persze nem szigorúan, más is elfér még rajta, ami jó, és lehetőleg alternatív stílushoz tartozik. Ami a metált illeti, jó példa Sotiris Vayenas a Septicflesh-ből, illetve Ville Laihiala, aki Poisonblack/Sentenced énekese. Ami pedig az indusztriális részét illeti Joe Letz-t, a Combichrist jól ismert dobosát említhetem. Folyamatban van egy beszélgetés Nivek Ogre-vel (Skinny Puppy). És ha minden jól megy, és összejön, amit tervezek, a legfontosabb interjúm is meglesz. Nem szeretnék előre nevet mondani, mivel picit babonás vagyok, de egy annyit elárulok, hogy szerintem kevés ember van a világon, aki ne hallotta volna a nevét, és általában vagy tiszta szívükből imádják, vagy utálják (többnyire komoly alap nélkül, egyszerűen az imidzse miatt). Különben mennyire vagy babonás? Mennyire foglalkoztatnak a vallásos témák? - Egyszerűen nem akarok előre inni a medve bőrére. Nem szeretek előre beszélni róla, amíg nem történik meg valami, amíg konkrétan nem jött össze a beszélgetés. Különben nem érdekelnek annyira a vallásos témák, ha valami olyanra bukkanok, akkor elolvasom, de csak ennyi. Amikor pedig felmegy a cukrom, akkor általában szükségét érzem, hogy valahová kitegyem, mondjuk megosztom a Facebookon. Említetted, hogy több mindent szívesen kipróbálsz, sok minden érdekel. A sminkelésen, a zenén és az újságíráson kívül még mivel próbálkoztál? - Mindig is szerettem a kriminalisztikát, és kiskorom óta szerettem volna nyomozó lenni. Érdekesnek találom a kirakós dolgokat, ha nekem kell összeraknom a kis darabkákat az életben. Legtöbbször össze is jön. Más, ami még felkelti az érdeklődésemet, az a pszichológia vagy éppenséggel a pszichiátria, de ennek valamennyire köze van az előzőhöz. Miért nem lettél nyomozó? - Minden lehetőség megfordult az évek során a fejemben. De egyelőre lemondtam a kriminalisztikáról és a pszichiátriáról. Ennek elsősorban az egyetem az oka, ami kell hozzá. Nem mondom, hogy nem lehet ott hasznos dolgokat tanulni, ami segít a felkészülésben, de másokon azt vettem észre, az egyetem "megfertőzi" a természetes képességeket. Nem mindenkinek van természetes érzéke az alapokhoz, pl. nem tudnak objektívek maradni, vagy nincs széles látókörük, ezek nélkül pedig az elméletek tanulása hiábavaló. Majd megpróbálom önkéntesként ezeket végezni, ha lehet. Hogyan képzeled el az életed 10 év múlva? - Sehogy sem szeretném elképzelni, inkább várok, hogy mi lesz. Lepjen meg a sors. Milyen viszonyban vagy a krokodilokkal? Sok ilyen fotót láttam a Facebook-oldaladon... - Általában szeretem az állatokat, a hüllőket különösen. Szeretem rajtuk a kicsi pikkelyeket, mert szerintem azok nagyon vizuálisak. Mivel nincs otthon krokodilom, ezért kénytelen vagyok megelégedni a jó minőségű makró fotókkal, és azokban gyönyörködni. kérdezett: Gál László [30.7.2012]
|
|