Gordon, aki mások helyett írt államvizsga dolgozatokat "A hallgatók 8-10%-a bízott már meg mást azzal, hogy írjon helyette dolgozatot. Egy államvizsga már 200-300 euróba is belekerülhetett, sőt ha nagyon szépek a rajzok, pontosak a számítások és vannak diagramok is, egész 500 euróig is elmehettek az árak." Hogyan kerültél kapcsolatba a dolgozatírás jelenségével? - Ennek hagyománya volt. A képzés alatt gyakorlatilag folyamatosan dolgozatokat gyártottam. Egyszer kellett valakinek megcsináljak egy dolgozatot, és aztán a folyamat már megállíthatatlan volt. Jöttek sorban a megkeresések. Az egyetemeken mindig is elég nagy kereslet van az olyan projektekre, amit kötelező leadni. Viszonylag kevés energiabefektetéssel könnyen lehet pénzt keresni vele. Amikor már ennek kialakult hagyománya van, sokkal könnyebb klientúrát szerezni. Gyakorlatilag pletyka szinten működik. Bemész a bentlakásba, véletlenszerűen megkérdezel egy embert, és ő megmondja neked, hogy ki vállal ilyen munkát. Ez nem olyan nagy titok, olyanról is hallottam, hogy a tanárok is tudták róla, hogy megrendelésre dolgozatokat gyárt. Hallottam olyat is, hogy emiatt a saját projektjét is elhanyagolta, de nem buktatták meg, mert értékelték a munkáját. De az is előfordul, hogy a szemtelenebbek egy cetlin kitűzik a hirdetőtáblára, vagy felküldik a levelezőlistára: rajzolást, dolgozatírást vagy gépelést vállalnak. És annak, akik dolgozatírót bérelt, hogyan értékelték a tanárok a munkáit? - Az ilyenek általában megkapták a minimális jegyet, és kész. Honnan kerülnek ki az ügyfelek? - Azok, akik ilyen munkát vállalnak, rendszerint olyan témával foglalkoznak, amelyhez nekik is közük van. Nyilván, hogy a csoport- vagy évfolyamtársak között megy az ilyen szintű kommunikáció, illetve évfolyamok között, de ugyanolyan profilon belül. Aki megkeres mondja meg a témát is? - Persze, általában így van. Mi határozta meg, hogy elvállaltál-e egy megbízatást? - Nagyon sok tényezőtől függött: általában a pénz az első, a második pedig a határidő, harmadik a hozzáértés, hogy mennyire mozogsz otthonosan a témában, a negyedik pedig, hogy mennyire ismered, mennyire tartod megbízhatónak az ügyfelet. Dolgozatíróként kell mérlegelni. Általában olyanok írnak megrendelésre, akik tájékozottabbak, hogy finoman szóljak. A megrendelők pedig vagy nem akarnak dolgozatot írni, vagy unják, vagy utálják, vagy semmi közük az egészhez, nem értik. Éppen ezért sokszor alacsonyabb színvonalat is kell produkálni, hogy ne legyen feltűnő. Ha nem az ő szintjén írod meg, és nem tudja olyan szinten bemutatni, mint ahogy megírta, nagyobb a lebukás esélye. A tanároknak feltűnhet a szintkülönbség, így tudni fogják a dolgozatáról, hogy nem a saját terméke. Persze bevállalhatsz egy magasabb minőséget, de azzal kockáztatod a lebukást. Mennyi időre volt szükség egy dolgozat megírásához? Milyen határidővel vállaltál el dolgozatot? - Egy dolgozat esetében a minimum az általában egy hét, tíz nap, egy államvizsga dolgozat esetében pedig két-három hónapra is szükség volt. Nyilván ez a munka mennyiségétől és a témától is függött. Egy államvizsga esetében, amikor elvileg konzultálni kell a tanárral is, hogyan ment ez a folyamat? Az nem mindenképp egy saját projekt/kutatás kell legyen? - A megbízó konzultál a témavezetővel. Ennek a konzultációnak az eredményeit kellett beépítsem a dolgozatba. Folyamatosan kommunikálni kell a megbízóval, hogy milyen információkra van szükség, mit kell megkérdezzen a tanártól. Ez neki is jó, mert ezzel csökkenti a lebukás esélyét. Még akkor is nagyobb eséllyel fogadják el a munkáját, ha nem ő csinálta, mert a témavezetőjének is köze volt hozzá, ő is közreműködött. Te hány dolgozatot írtál egy félév alatt? - Körülbelül 15-20 munkám volt egy szemeszterben, de volt példa sokkal többre és sokkal kevesebbre is. Ezek többsége kisebb projekt volt, vagy olyan munka, amely csak egy dolgozatnak a része: rajzolás, számolás vagy írás. Az árfolyamról tudsz beszélni? - Elsősorban a határidő befolyásolja az árakat. Ha sürgősen kell, akkor persze drágább. Egy átlagos, 15-20 oldalas terjedelmű dolgozat, amikor még én is dolgoztam, 100-200 euró körül mozgott. Egy államvizsga már 200-300 euróba is belekerülhetett, sőt ha nagyon szépek a rajzok, pontosak a számítások és vannak diagramok is, egész 500 euróig is elmehettek az árak. Tudok olyan extrém esetről, amikor 750 eurót kértek egy államvizsgáért. Igaz, 10-est is kapott érte az illető. A tanárok hogyan viszonyulnak ehhez a helyzethez? Nem érdekli őket? - Nem lehet általánosítani. Van, aki tud róla, mert érdeklődik a diákjai iránt, hogy mégis mit csinálnak, és ki tudja deríteni. Becslésem szerint viszont a tanárok többségét, úgy 65%-át nem érdekli, mit csinál a diák. Neked volt problémád abból, hogy dolgozatokat írtál? Buktál már le? - Nem buktam úgy le soha, hogy közvetlen módon felelősségre is vonjanak. Persze kaptam visszakacsintásokat, huncut mosolyokat és ironikus megjegyzéseket a tanárok részéről is, de külön nem szóltak. Szerintem úgy fogják fel az egészet, hogy lám, ez mégis akar valamit a szakmáján belül. Mert azok, akik ilyesmire vetemednek - dolgozatokat írnak és projekteket gyártanak -, jobban elmélyednek a témában. Az egyetemnek van szabályozása az ilyen esetekre? - Egyetemtől, kartól és szaktól is függ. Mert nyilván mindeniknek megvan a maga szabályozása, amivel a plágiumot, a csalást és egyebeket retorziókkal sújtja. De az idő alatt, amikor én is dolgoztam, nem láttam vagy hallottam olyan esetről, hogy valakit ezért megbüntettek volna. Persze történt olyan, hogy visszautasítottak dolgozatot és ezzel próbálták rávenni, kötelezni az illetőt, hogy saját maga készítse el. Ennek az szokott az eredménye lenni, hogy egy harmadikhoz megy tovább az illető. Dolgozatíráskor mennyire igyekeztél megfelelni a dolgozatírás szabályainak? - Mindig arra kell figyelni, hogy mit szeretne, kér a tanár, és azt kell beépíteni a dolgozatba, még akkor is, ha az nem teljesen fedi a dolgozatírás általánosan elfogadott szabályait. Azok, akik megrendelésre dolgozatokat írnak, általában saját kútfőből dolgoznak, ritkán másolnak össze-vissza vagy plagizálnak. Úgy rakják bele az elemeket a saját tapasztalatiból, hogy az mégse legyen feltűnő. Követted már olyannak a pályáját, akinek dolgozatot írtál? Mire vitte a szakmában? - Persze, nekem több olyan évfolyamtársam volt, akinek az évek során több dolgozatát is én írtam. Három személyről tudok konkrétan beszélni. Közülük kettő nem dolgozik a szakmában. Érdekes, hogy pont az dolgozik ott, akinek a legkevesebb motivációja volt. Harmadév végén nekünk kellett őt győzködni, hogy mégis maradjon, és ne hagyja ott az egyetemet, ha már ennyit elvégzett belőle. A másik kettő elment külföldre, és teljesen más terülten dolgoznak. Milyen gyakori, hogy a diákok mással íratják meg a dolgozataikat? - Azt a tendenciát lehet észrevenni, hogy minél nagyobb egy egyetemen az adott évfolyamnak a létszáma, annál elterjedtebb a módszer, mert jobban el lehet vegyülni azok között, akik maguktól hoznak össze egy dolgozatot. Ott, ahol 8-10 ember van egy évfolyamon, ott mindenki ismer mindenkit, és a tanárok is mindenkivel személyesen tudnak foglalkozni. Ahol 60 és 200 közötti a hallgatók száma egy évfolyamon, ott működhet optimálisan az ilyesmi. Ha pedig túl sokan vannak, akkor ezt megint csak nem lehet igazán csinálni, mert egy bizonyos szintű bizalom szükséges mindkét fél részéről. A megrendelőnek bíznia kell abban, aki megcsinálja, és a dolgozatírónak is bíznia kell a megrendelőben, hogy az mindent megtesz a bukás elkerüléséért, mert az nyilván mindkettőjüket negatívan érintené. Ott, ahol ezren vannak, kisebb a bizalom, kevésbé tud működni. Szerintem a hallgatók 8-10%-a bízott már meg mást azzal, hogy írjon helyette dolgozatot. Általában az a réteg, aki anyagilag is megteheti. (A főkép illusztráció.) [29. 3. 2012]
|
|