Tünde, aki kamionsofőr A férjével párban már tizennyolc európai országba szállítottak árut. Bár a kamionos élet nehéz, nincs szándékában felhagyni a vezetéssel. Hogyan lettél kamionsofőr? - A mostani férjem ötlete volt, hogy tegyem le a teherautó-vezetői sofőrvizsgát is, és vállaljunk közösen kamionsofőri munkát. Először vonakodtam még az ötlettől, mert még személygépkocsival is alig volt tapasztalatom, de a férjem – akkor még élettársam – folyamatosan biztatott, és belevágtunk. Az azért még hozzátartozik a történethez, hogy azelőtt készruhagyárban dolgoztam, és mindenképp munkahelyet szerettem volna váltani. Nem próbáltak meg lebeszélni? - Többen is. Azt mondták, egy nőnek otthon a helye, kell főzzön, süssön, és étellel várja haza a férjét. Riogattak azzal is, hogy a kamionos férfiak úgysem fognak befogadni, kiközösítenek majd egy nőt, de bevállaltam. Mindig szerettem a kihívásokat, az egyedit. Mit szóltak a cégnél, hogy jelentkeztél a munkára? - Nem volt furcsa számukra, hogy egy nő jelentkezik kamionsofőrnek. Amikor odamentünk férjemmel a céghez, és előadtuk, hogy párban szeretnénk munkát vállalni náluk, már volt három női alkalmazottjuk ilyen munkakörben. Csak annyi feltételt szabtak, hogy minden papírom rendben legyen. Mostanra már tizenöt női sofőr van a vállalatnál. Arányaiban ezt úgy kell elképzelni, hogy jelenleg 560 kamionja van a Waberer’snek. A többségét egy sofőr vezeti, de vannak olyanok is, mint mi, akik párban járnak. Hogyan emlékszel vissza az első utadra? - Először Németországba mentünk. A határőrök csodálkoztak, de semmi problémám nem volt velük, nem akadékoskodtak amiatt, hogy nő vagyok. Egy idő után pedig már megszoktak. Hogyan kell elképzelni egy "műszakot"? - Egy program 30 óra. Ebből 9 órát kötelező pihenni, mert ha nem, szigorúan megbüntetnek. A fennmaradó 21 órából 18-at lehet vezetni. Ezen osztozunk mi ketten. Tehát egy 30 órában átlagosan 9 órát vezetek. Egy program alatt körülbelül 1400 kilométert teszünk meg. Nagyon fárasztó ennyit vezetni. Különben sem olyan szép a kamionos élet, mint ahogyan azt egyesek elképzelik. Mert amíg itthon csak le kell este dőlni az ágyba, és tudod, hogy biztonságban vagy, addig a kamionnal előbb keresnünk kell egy alkalmas pihenőhelyet, ahol nem rabolnak ki alvás közben. Viszonylag biztonságos helyet kell keresni mindig, ahol eltölthetjük a kötelező pihenő időt. Lehet, hogy irigyelnek, mert jobban megfizetnek, mint az átlag romániait, de meg is kell dolgozzunk azért a pénzért. Végül is, ha megnézzük, arányaiban nem kapunk több fizetést, mint bármelyik más munkás. Merre jártál/jártatok már a kamionnal? Összesen 18 országban jártunk. Vezettem a kamiont Bulgáriában, Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Belgiumban, Svédországban, Angliában, Lengyelországban, Spanyolországban, Írországban, Hollandiában, Dániában stb. Átmentünk az 53 km hosszú Csalagúton is. Ott a kamiont előbb be kellett hajtani egy vagonba, minket sofőröket pedig elővittek a mozdonyba, és vonattal mentünk át a tenger alatt. Egy 18 km hosszú hídon is hajtottunk át a tenger felett Dániában, de többször szálltunk már hajóra is. Ilyenkor volt lehetőség nézelődni? Mit láttatok? Ismerkedtetek emberekkel? - Az a helyzet, hogy főként az autópályán közlekedtünk, ott meg kevés a látnivaló. Kamionnal amúgy sem lehet mindenhová bemenni. Csak olyankor volt lehetőségünk nézelődni, ha olyan helyen rakodtuk az árut. Másrészt meg elég kevés időnk volt nézelődni, mert időhöz voltunk kötve. Időben meg kellett érkezni, mielőtt a programunk lejárna, és jól kellett ahhoz hajtani, hogy ne legyen késésünk. Nem nagyon beszél egyikünk sem nyelveket, így nem nagyon barátkoztunk a helyiekkel. Olaszországban és Németországban ismerkedtünk meg romániai elszármazottakkal. A rakodásnál sem? Hogyan értekeztetek pl. egy dánnal? - Ott sem ismerkedtünk, mert ott egészen másképp működik, nem kell sokat beszélni. Azt úgy intéztük, hogy a telefonunkra jött egy üzenet, amely tartalmazott egy referencia számot. Azt kellett megmutatni a helyieknek. Miután azt bevezették a számítógépbe, már mindent tudtak a szállítmányunkról: kik vagyunk, honnan jöttünk, melyik cégtől vagyunk, mit szállítunk és hová, illetve mikor kell rakodnunk. Csak annyit kell megértsünk, hogy mikor ürítik, illetve mikor rakják meg a kamiont. Ezt pedig valahogy kézzel-lábbal mindig elmagyarázták. Volt konfliktusod a rendőrséggel vagy a hatóságokkal? Büntettek már meg? - Egyszer volt balesetem. Angliában hajtott a kamion alá egy autó. Csak annyit éreztem, hogy a kamionhoz súrlódott, és már alatta is volt. Nem tudtam már irányítani sem a járművet, csak fogtam a kormányt, és fékeztem. Negyven méter hosszan nyomtam a féket, amíg megállt a kamion. Szerencsére egyikünk sem sérült meg, megúsztuk a balesetet. Máskülönben biztonságosabb érzés ilyen nagy autót vezetni, mint egy személyautót. Többször állított meg a rendőr, de soha nem volt semmi probléma. Franciaországban pl. egy parkolóban álltunk. A rendőrök is ott parkoltak és látták, hogy nincs feltéve a biztonsági övem. Amikor elindultunk, utánunk jöttek, és intették, hogy tegyem fel. Én pedig mutattam, hogy terhes vagyok, nagy a hasam és nem használhatom, mert nem szabad. Intették, hogy rendben, és elmentek. Megértők voltak, még megállnunk sem kellett, nem is igazoltattak. Egyszer büntettek meg. Túlsúlyt mért a mérleg az ellenőrzésnél a határon. Persze nem volt jobban megpakolva a megengedettnél, csak még tapasztalatlan voltam - akkor kezdtem el vezetni - és nagyobb sebességgel mentem rá az előírtnál a mérlegre. Azt tudni kell ezekről a szerkezetekről, hogy ha nagyobb sebességgel mész rá, mint 5 km/h, akkor túlsúlyt mutatnak. Akkor meg is büntettek 50 lejre. Az volt a tanulópénzem, utána már jobban figyeltem erre is. Milyen vezetési stílusokat tapasztaltál? Hogyan vezetnek pl. a németeknél, illetve hogyan a nők? - A vezetési stílus nem függ attól, hogy nő vagy férfi vagy. Találkoztam már olyan férfival, akitől rendesen féltem, amikor láttam, hogyan vezet. Ha országok szerint veszem, akkor azt mondhatom, hogy itthon sokkal nehezebb vezetni, mert civilizálatlanul, a szabályokat be nem tartva hajtanak. Angliában pl. ha látják, hogy más rendszámú az autód, sokkal figyelmesebbek veled. Németországban, ha egy 50-es sebességkorlátozó tábla van kitéve, akkor senki nem hajt annál gyorsabban, és nem haragszanak, ha lassabban mész. Párban jártál a férjeddel. Egyedül bevállalnál egy utat szinte három év tapasztalattal? - Ha nagyon sürgős, akkor igen. Már próbáltak is rábeszélni, de eddig nem egyeztem bele, mert nem azért mentünk együtt, hogy majd szétválasszanak. Most gyereknevelési szabadságon vagy. Tervezel még visszamenni? - Ha lesz, aki vigyázzon a gyerekemre, még szeretnék. Anyagilag egyértelműen megéri, mert felénk semmi lehetőség nincs. kérdezett: Gál László [05.01. 2012]
|
|