Jackie, akinek a külföldi önkéntesek fizetnek, hogy Erdélyben dolgozhassanak A külföldieknek is megéri fizetni a romániai önkénteskedésért. Mert ha nincs tapasztalatod a szakmában, nem vesznek fel, de ahhoz, hogy tapasztalatot szerezz, előbb dolgoznod kellene. Jackie most már a Care2Travel Egyesületen keresztül maga is pénzért közvetít Romániába önkénteseket, de cserébe garanciákat vállal: a civil szervezetek megfelelő munkaerőt kapnak, és az önkéntes is biztos lehet benne, hogy nem „csak úgy” kitalálnak neki valamit, ha már itt van alapon, hanem egy hosszú távú, a távozása után is tovább működő projektben segédkezhet. Aki nem megfelelő, azt pedig egyszerűen eltanácsolja. Mióta vagy itt, és egyáltalán miért éppen Romániában? Eredetileg business menedzsment szakot végeztem, de egyetem után hamar rájöttem, hogy a multinacionális cégek világa nem az én világom, és inkább a jótékonysági munkát választottam. Londonban helyezkedtem el, egy vetélésen átesett szülőket segítő szervezetnél dolgoztam egy évig. Ez azonban irodai munkát jelentett, és én nagyon szerettem volna valami gyakorlatibbat is végezni, fejlesztésben, közösségépítésben részt venni. Így jelentkeztem egy világszerte önkénteseket közvetítő cégnél. 23 éves voltam, és nem éreztem magam késznek arra, hogy pl. Afrikába menjek, ahol a nagyon nagy szegénységgel szembesülsz, vagy hogy az Egyesült Királyságtól kulturálisan annyira eltérő országot válasszak. És nyilván tudtam, hogy Románia nem olyan, mint Kongó vagy Uganda, viszont fejlődőben levő ország, és ezért érdekelt. Valószínűleg azon dokumentumfilmek miatt is, amelyek a 1989-es és röviddel az utáni romániai állapotokat mutatták be. Emlékszem, hogy annak idején mennyire sokkoltak az árvaházakban élő gyerekeket bemutató felvételek. És bár gondoltam, hogy azóta Románia sokat kellett, hogy fejlődjön, érdekelt, hogy milyen irányba, hogy milyen problémákkal szembesülnek továbbra is. Emellett fontos volt a tapasztalatszerzés is. Ugyanis ha Angliában a szociális szektorban olyan munkát akarsz kapni, ami valóban fizet is, akkor feltétlenül szükséged van szakmai gyakorlatra. Egyfajta ördögi kör ez: ha nincs tapasztalatod, nem vesznek fel, de ahhoz, hogy tapasztalatot szerezz, előbb dolgoznod kellene. Mik voltak az első benyomások? A cégen keresztül végül három hónapra eljöttem Romániába. Érdekes élmény volt. Igazából a cég, akivel jöttem, nem sok mindent szervezett meg. Indiában pl. nagyon jó projektjeik voltak, de Romániával csak akkor kezdték, nemrég kerültek kapcsolatba a Csibész Alapítvánnyal. Kb. húsz másik önkéntessel érkeztem egyszerre, és közülük többen haragosan távoztak, mert nem tudták, hogy mit is csináljanak, nem voltak projektek. Pl. a leányanyaotthonban levő anyáknak kellett volna segítsenek, miközben a nyelvi korlát is nagyon erős volt, és a legtöbb önkéntes velem egykorú fiatal volt. Tehát nem volt gyermeke sem, és nem állt készen arra, hogy tanácsokat adjon ezeknek az anyáknak, hogy hogyan igazgassák az életüket. De én szerencsére találkoztam néhány nagyon kedves emberrel, és angolul kezdtem el gyerekeket tanítani, illetve a csomortáni Csángó Házban is dolgoztam csángó gyerekekkel. Három hónap múlva aztán visszamentél Angliába? Igen, és azt mondtam a cégnek, hogy az, amit Romániában kínálnak, egyszerűen nem tisztességes az emberekkel szemben. Úgyhogy inkább vagy hagyják abba, vagy fektessenek bele egy kicsit több energiát. Minden országban van egy koordinátoruk, de Romániában nem volt. Erre megkérdezték, hogy akarok-e velük dolgozni? Akkor még együtt voltam a volt barátommal, és éppen világkörüli utazást terveztünk, el akartunk menni Indiába és Kínába is. De én végül úgy döntöttem, hogy visszajövök, úgyhogy vettem egy autót. Az exbarátom pedig befizetett egy világkörüli útra (nevetve). Visszautaztam tehát, és elkezdtem annak a brit cégnek dolgozni, önkénteseket hoztunk Hargita megyébe. Leginkább az állami nevelőotthonokba, amelyek valóban rá voltak erre szorulva, mert nem igazán voltak forrásaik, mint sok más egyházi nevelőotthonnak, vagy ezen a területen tevékenykedő alapítványoknak. Mint pl. a Szent Ferenc Alapítvány, amelynek vezetője, Csaba testvér nagyon ügyes a támogatások bevonásában. De az állami intézményekben csak a legszükségesebb alapkörülmények adottak. És az ott dolgozók is, bár nyilván nagyon szeretik a gyerekeket, nem sok pénzt kapnak érte, úgyhogy nem túl boldogak, hogy ott lehetnek. Két évet dolgoztam nekik. Voltak új projektjeink, teljes egyetemista csoportok is jöttek már kétszer, nyári tábort szerveztek a gyerekeknek és pénzt is gyűjtöttek, úgyhogy ezek az akciók szerintem igazán sikeresek volt. De te megint váltani akartál? Két évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy szeretnék valamit itt helyben tenni. Amikor a cégnél dolgoztam, akkor az önkéntesek fizettek azért, hogy belépjenek. És ez a pénz elment a szállásukra, az élelmezésükre, egy nagy része pedig a menedzserhez került, aki gondoskodott róla, hogy pl. az útjukat megszervezze, ügyelt arra, hogy a projekt fenntartható legyen. Vagyis a pénz nagy része elment a marketingre, a brit fizetésekre, illetve a cég profitjába. Vagyis az önkéntesek pénzének 20%-a került Romániába, és 80%-a ment vissza Angliába. Ez persze mindenhol így történik a világban, de a jótékonyság területén nem kellene így lennie. Ez volt a legnagyobb motivációm arra, hogy elindítsak valamit Romániában, ami végülis könnyen lehetséges, ha van internet. És akkor nem kell kifizesd a magas brit fizetéseket – mert ott a minimálbér is nagyon magas –, és nincsenek hatalmas marketing költségeink sem, mert ezt is megoldjuk másképp. Például ha az én volt egyetemem honlapján hirdetjük meg a lehetőséget. Vagyis sokkal olcsóbbá tudjuk tenni az önkéntességet, és a pénzt itt tudjuk tartani az országban. Ugyanakkor össze akartuk kapcsolni a turizmussal is, hiszen annyira szép ez a vidék. Tényleg nagyon jól kapcsolódik az önkéntességgel: van két szabad napjuk a héten, amikor szívesen megnéznék a környéket. Hiszen nemcsak önkénteskedni jöttek, hanem szeretnének látni is valamit. Megpróbáltuk elsősorban az ökoturizmussal összekötni, mert az harmóniában van a természettel. Olyan tevékenységeket kínálunk nekik, ami nem rombolja a környezetet, nem lesz pl. motocross, vagy valami hasonló, de vadvízi evezés, biciklizés igen. Kikkel dolgoztok még együtt? Mivel nem vagyok marketing szakember, pillanatnyilag a legnagyobb probléma számunkra az, hogy hogyan hajtsuk fel a külföldi önkénteseket. Ezért partnerségre léptünk két nagyobb, egy brit és egy nemzetközi szervezettel, akiknek ez a szakterülete. De nem szervezik meg a projekteket, csak közvetítenek, elküldik ide az embereket. És persze vannak partnereink a helyi közösségben, dolgozunk továbbra is az állami nevelőotthonokkal, a gyerekvédelemmel is együttműködünk, a szociális hálózattal, a Csibész Alapítvánnyal, a Szent Ferenc Alapítvánnyal. Főleg a gyerekvédelem területén dolgozunk, mert itt van nagyobb tapasztalatom. De a gyergyószentmiklósi Esély Alapítványhoz is közvetítettünk már fizioterápiával foglalkozó diákokat, a csíkszentmártoni, korai fejlesztéssel foglalkozó Prosperitas Vitae Egyesülettel is együttműködünk. Folyamatosan bővül az egyesületek sora, de vannak olyanok, amelyek speciális képzést igényelnek, és nem bárkit fogadhatnak el önkéntesként. Különböző környezeti projekteket is indítanánk, de egy kicsit nehéz is a külföldi önkéntesekkel, mert azért nem mindennel akarnak foglalkozni. Gyerekekkel akarnak dolgozni, és biztosan elefántokkal is szeretnének... (nevetve) Honnan érkeztek eddig önkéntesek? Éppen tegnapelőtt érkezett egy lány, aki Indiában született, de ötéves korában Ausztráliába költöztek, vagyis a kultúráját tekintve inkább ausztrál, mint indiai. De jelenleg a családja éppen Japánban él… Egészen elképesztő... Ketten vannak most Gyergyószentmiklóson Angliából, és vannak még önkéntesek Texasból is. Amikor még a cégnél dolgoztam, a világ minden tájáról jöttek, pl. Hong-Kong-ból, de volt máltai és kínai vendégünk is. De a legtöbben akkor is Angliából, Amerikából és Ausztráliából érkeztek, mert ott elterjedt jelenségnek számít, hogy elmenj önkéntesnek. Hogyan találnak most rátok? Pillanatnyilag nem sok cég foglalkozik azzal, hogy önkénteseket közvetítsen Romániába, így lehet, hogy egy Google-keresés is elég, hogy rátalálj a partner cégeinkre. Románia nem egy népszerű célpont, mert tagja az Európai Uniónak, és ezért egyesek azt gondolják, hogy olyan szintet képvisel, mint Anglia, és akkor miért jöjjenek ide. De itt létezik egy nagy űr, a sztereotípiákon kívül szinte semmit sem tudnak Romániáról, talán Drakuláról hallottak a leginkább, de ezt is inkább Erdélyhez kapcsolódóan, még csak nem is Romániához kötik… Egyelőre talán kicsit nehéz minket megtalálni, mert még nincs weboldalunk. De az egyik nagyobb cég, akivel együttműködünk, szintén nagyon alacsony díjakkal dolgozik, pont mint mi. Az alacsony ár pedig lehetővé teszi, hogy ne csak a gazdag gyerekek számára legyen nyitott ez a lehetőség, akiknek a szülei simán kifizetik, csakhogy egy érdekes élményben legyen részük. A pénz tehát az önkéntesektől jön. Mennyit fizetnek? Két hétre 160 fontot fizetnek, ami fedezi napi kétszeri étkezésüket, a szállásukat, megszervezzük az ittlétüket, biztosítjuk, hogy tudják, hogy hova jönnek, mire számítsanak. Ha megérkeznek, megmutatjuk nekik a projektet, két napig velük maradunk, hasznos infókkal és túlélő csomaggal látjuk el őket. Biztonságot adunk nekik. Természetesen elmehetsz önkéntesnek úgy is, hogy nem fizetsz senkinek semmit, és teljesen megértem ezt is. De az érv emellett az, hogy az önkéntes megkapja a szükséges eligazítást ahhoz, hogy valóban hasznos legyen a munkája, oda kerüljön, ahol tényleg szükség van rá. Nekem megvan a szükséges terepismeretem, ismerem a helyi intézményeket, rendszert, a törvényeket, vezetőket. Idő kell ezek megismeréséhez, és ha nincs meg a megfelelő tudásod, akkor akár ki is használhatnak, visszaélhetnek a segítési szándékoddal. És ez persze fordítva is igaz. Nagyon elővigyázatosnak kell lenni, főleg, ha gyerekekről van szó. Nem igazán tudhatod, hogy az önkéntesek kik valójában. Amikor egy nevelőotthonról van szó, nagyon sok gyerekkel, akkor különösen óvatosnak kell lenni azzal, hogy kit engedsz be. Élni kell a gyanúval, hogy nem mindenki olyan kedves és gyerekszerető, mint amilyennek esetleg beállítja magát. Mi mindig megpróbáljuk leellenőrizni, mielőtt elfogadunk egy önkéntest. Pl. kérünk diplomát, CV-t és referenciákat. És megérkezés után másfél napot legalább együtt töltök velük, és ha úgy érzem, hogy valami nincs rendben, akkor visszaadom a pénzt és hazaküldöm őket. Volt már erre példa, hogy valakit eltanácsoltál? Volt nemrég egy Hong-Kong-i lány, aki sajnos neurotikusnak tűnt számomra. Persze nem vagyok pszichológus, de valami nagyon fura volt vele. Szerencsére nem tudott referenciákat sem felmutatni, így volt milyen szabályra hivatkoznom, amikor eltanácsoltam. A közvetítő cég kicsit meg is orrolt rám, hogy biztos vagyok benne, hogy ezt kell tennünk? A lány korábban Európában utazgatott, és egyszer mindenét ellopták, biztos nehéz időszaka volt… Nem volt könnyű megtenni, ráadásul már szinte minden le volt szervezve a számára. És te mit tervezel, Romániában fogsz továbbra is maradni? Szeretnék maradni, legalábbis az volt a tervem, hogy tovább maradok. Bár vannak nehézségeim a magyar nyelvvel, az ismerőseim már annak idején is mondták, hogy miért pont magyar, nem tudtam, hogy ez az egyik legnehezebb nyelv a világon? (mosolyogva) Igyekszem tanulni, hogy ne csak szavakat tudjak mondani. Most vissza kell mennem Angliába, mert édesanyám nagyon beteg, ezért már kerestünk is valakit a helyemre. Szeptember közepén kellene hazautaznom, és otthon szeretnék marketinggel és reklámmal foglalkozni, és az egyetemeken keresztül szeretnék pénzgyűjtésbe is kezdeni. Ugyanis gyakran nemcsak az önkéntesek kezére lenne itt szükség, ez sokszor nem elég, mert az állami nevelőotthonoknak nagyon nagy szüksége lenne a pénzre. Az egyetemek számára pedig nagyon könnyű megoldani, hogy alapokat gyűjtsenek. És ha tőlük tudnánk egy hónapra önkéntes csoportokat hozni Erdélybe, egy fantasztikus élményt biztosítani a számukra, és ráadásul a kapott pénzt az otthonokra fordítani, akkor teljesülne az álmunk. Úgy képzelem, hogy évente háromszor-négyszer mindenképpen visszatérek majd ide lemenedzselni néhány projektet, a turizmusos részt fejleszteni. Van már kapcsolatunk egy amerikai csoporttal is, akik sok pénzért fiatal, gazdag amerikai turistákat hoznak élménytúrákra Erdélybe. Amit mi szeretnénk, hogy ebben a két hétben legyen két nap, amikor valamilyen helyi jótékonysági projektben vesznek részt. Legutóbb a Prosperitas Vitae Egyesületet által szervezett nyári táborban segédkeztek a kert rendbetételében. És ha ide eljönnek, akkor legalább szembesülhetnek azzal, hogy lehet másképp is élni, és elkezdik értékelni azt, amit otthon kapnak. Távlati tervünk még, hogy a helyi fiatalokat is bekapcsoljuk, az ő körükben is népszerűsítsük az önkéntességet. Például olyan együttműködésre gondoltunk, hogy egy külföldi önkéntes mellé egy helybélit helyezünk, aki ezáltal angolul tanulhat, gyakorolhatja a nyelvet, cserébe pedig segíti annak munkáját. Azt is szeretnénk megszervezni, hogy romániai önkénteseknek is segítsünk külföldre kijutni, úgy, hogy nekik ez csak minimális összegbe kerüljön, csak az utat fizessék, az ottlétet már ne. Hiszen nekik gyakran nincs pénzük arra, hogy ezt megfizessék. kérdezett: Gyöngyi Annamária [6.9.2011]
|
|